Útitárs, 1994 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 2. szám
ÚT/TftRS <— és a derékbatört halotti csontváz szerencsétlenkednek. Jézus egész testtartása mutatja, hogy kikerüli őket és "lenéz" rájuk. A kígyó még cipelheti az almát, s megejtő művészetét később, ma is, kipróbálhatja. De a Feltámadott bármely pillanatban széttaposhatja a fejét és akkor minden "művészetének" egyszersmindenkorra vége szakad. A harmadik üzenet. Az evangéliumok sokszor beszélnek arról, hogy Jézus ránéz emberekre, hogy látja, meglátja őket. De - bár ismeri az embert - soha le nem néz senkit. Kivéve a halált: szószerint lenéz rá, amikor annak csontváza már félig eltűnik a földi enyészetben. Még nem támadtunk föl, de Ígéretünk van rá. Még ellenség a halál, ilyen torzóként is, de eljön a nap, amikor ez a feltámadott Úr "mindenkit magához von" (Jn 12,32). A negyedik üzenet sajátságos. A tekeredő kígyó a földbesüllyedő csontváz-halál kezét leszorítja, amely a kígyó feje felé kapni látszik. Mintha csak a kisértő bűn és a halál egymás vetélytársai lennének. A csontváz-halál erőlködést eláruló testtartása, a kígyó teste alatt kifeszített keze, a kígyó köréje tekeredése, - mind-mind harcnak, ádáz küzdelemnek a kifejezései. Lent a mélyben dúl a küzdelem a földért, de csetepaté mindez a Győzteshez képest. Már a plasztika arányai is ezt hirdetik. Soha nem szabad alábecsülni az alsó "negyedben" folyó halálharcot. De micsoda könnyedséggel törpíti el mindezt az ég és föld összekapcsolója, akinek "minden hatalom megadatott" a feltámasztása által. "Ilyen bajvívás nem volt még Küzdött halál és élet Mígnem a halál erején Az Élet győztessé lett. S az ige valóra vált Krisztus halála a halált Elnyelte, megcsúfolta. Halleluja!" (Luther) Kunszery Gyula: Húsvéti fák Azon a vasárnap ujjongtak a pálmák, mert a megváltásnak messiási álmát valósulva látta Jeruzsálem népe; jött Jézus... lepleket dobtak le elébe, s lengettek fölötte büszke pálmaágat, azon a vasárnap. Akkor, csütörtökön a szelíd olajfák karcsú ágaikat lankadtan lehajták, mert a Getsemanekertben gyötrelemmel vért verejtékezett egy magányos ember, vére szétfolyott a fekete rögökön, akkor csütörtökön. Azon a pénteken szomorú szél susog, búsan hajladoztak bánatos cédrusok, mert fönn a Golgotán cédrusfából ácsolt kereszten függött egy véresre korbácsolt, meggyötört, megkínzott kihűlt, sápadt tetem, azon a pénteken. S a másik vasárnap úgy pirkadat tájba’ kivirult a világ valamennyi fája, északi fenyőktől délszaki pálmákig mind üdén kizöldel, lombot hajt, virágzik, mert halottaiból Jézus ím feltámadt ezen a vasárnap! Minden kedves olvasónknak áldott húsvéti ünnepeket kívánunk Szerkesztőség Budapest, M.o. Dr. Sólyom Jenő kiváló egyháztörténész emlékére családja alapítványt tett, amelyet a hazai egyháznak kíván rendelkezésére bocsátani. Az alapítvány célja "Az evang. teol. képzés, továbbképzés és kutatás támogatása ", kezelője pedig egy kuratórium, amelyet az alapítók a Teológiai Akadémiával együtt jelölnek ki. A SZÉTSZÓRATÁS ÉRTELME "Utánamenni a századiknak" MEGHATÓAN SZÉP, részletes beszámolót küldött Sütő Gyula Buenos Aires-i ref. magyar lelkipásztor az 1993-as esztendőről, amely számára ottani szolgálatának első éve is volt. Vendégelőadójuk, dr. Bütösi János szavait idézve írja: "Jóllehet, mi magyarok nagyon apró nép vagyunk a nemzetek nagy családjában, de meg kell látnunk, hogy Isten azért szórt szét bennünket az egész vüágban, hogy az Ő nagy tetteinek, bennünket hordozó kegyelmének bizonyságai legyünk minden nép között, ahová szétszórattunk." Az argentinai magyarság másik kedves vendége Jancsó Adrienne volt, aki az evangélikusokkal közösen rendezett reformációi emlékünnepélyen adott elő istenes verseket. E jelentős alkalmak mellett nagyon fontosak a gyülekezet hétköznapjai - az időseknek, öregotthonlakóknak tartott bibliaórák, a magánházaknál tartott egyházi összejövetelek és az egészen apró gyermekek - immár heten járnak rendszeresen - bibliaórái. Aki csak valamelyest is ismeri a külföldre szétszóratott református (vagy általában: hívő) magyar közösségek életét, az tudja, lelkipásztortól és gyülekezettől egyaránt rendkívüli, szeretet vezérelte erőfeszítést követel "utánamenni a századiknak", felderíteni, a gyülekezeti életbe bekapcsolni a kívül- vagy elmaradókat. Ez a misszió egyben kultúrmisszió is, hiszen a felekezeti tudat és a nemzeti hovatartozás tudata idegen földön egy testvérek. Az ott szolgáló lelkipásztorok, gyülekezeti tagok tehát egyszerre Krisztus ügyének és az anyanyelvi kultúrának az őrállói. Gondoljunk erre, amikor "keveselljük" egy-egy külföldi magyar istentisztelet, bibliakör, vagy művészeti rendezvény látogatottságát. Isten segítségével Sütő Gyuláékhoz hasonló "toronyőrök'' hűséges szolgálatát remélheti a szétszóratott református magyarság az 1994-es esztendőben is! (Reformátusok Lapja) Lorch, NSzK. Szentpétervár 200 szegény lakosa kap ellátást azokból az ajándékcsomagokból, amelyeket az itteni ev.esperesség gyülekezetei gyűjtöttek.
