Útitárs, 1994 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 2. szám
ISSN 0500-795-X MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP xxxvm.évfolyam 1994.2. szám Gémes István: A halál vesztett csatát Nagyon szeretem ezt a beszédes plasztikát. Hihetetlen könynyedséget, ugyanakkor tagadhatatlan valóságot sugároz, és szivet-lelket melengető üzenet hordozója. KÖNNYEDSÉG Nemcsak a (barokkos) leplek szárnyalása teszi, hogy ez a főalak szinte lebegni látszik. Minden testrésze ezt csak alátámasztja: a fej lehajlása, a karok - szinte röpítő - széttárása, a feszültségében is arányos törzs mozgása, a térdben enyhén meghajló lábszárak, a haladást érzékeltető lábak. Akinek ezek a jellemzői, az élő, eleven. Az maga az élet. Mindene ezt sugározza, árasztja magából. A néző úgy érzi, hogy itt ajánosi "őbenne volt az élet" Qn 1,4) tanúskodásától el egészén a"higgyétek, hogy életetek legyen az ő nevében" (Jn 20*31) teljes nagy íve feszül fölé. Nézi, és elhiszi neki, hogy ő "az út, az igazság és az élet, és senkisem juthat el az A- tyához hanem csak rajta át" (Jn 14,6). Ellenállhatatlanul magával sodorr minél tovább nézi az ember. "Örömmel nézlek téged én, és nem bírok betelni. Imádás nélkül sem tudok mellőled tovamenni..." - énekelte egyszer a nagy énekköltő s ugyanezek a gondolatok támadnak mindig is az elmélyült szemlélésnél. TAGADHATATLAN VALÓSÁGÉRZET Micsoda élethű, valóságos ábrázolás! Különösen akkor döbbenek meg, ha e mögé a csupaélet testalkat mögé odaképzelem a keresztet: csaknem ilyen testtartással függött azon is. Persze micsoda különbségeket fedezhetek fel. Feje ott vagy reménykedve az égre emelt, vagy a mellére hanyatlott le. Karjait ott is kénytelen volt széttárni, de a béklyók, meg a szögek szétfeszíteni látszottak a testét. Kezein még most is ott a szög helye, oldalában a dárdaszúrásé. Itt is mondhatná Tamásnak: "...Nyújtsd ide a kezedet és tedd az oldalamba és ne légy hitetlen, hanem hívő" (Jn 20,27). Ott a kínos keresztet vágták be - fölszakítva az istenteremtette földet - a talajba. Most ő tart a kezében egy keresztben végződő zászlórudat, rajta a győzelmi lobogó, ugyancsak az aranykereszttel, s mintha csak - könnyedén - a földbe szúrná. Igen, ennek a nyugtalan, annyiszor elvesznikészülő egész világnak, amelyet a kis Föld reprezentál, tudomásul kell vennie a győzelmet. - De a legnagyobb valóság az, hogy ő maga is a Földön jár. És nem lóg tehetetlenül, gúnyolódóknak kiszolgáltatva a keresztfán, nehogy lába érje a földet. Itt bizony rálép a földre, amely Ádám és Éva esete óta a kígyó és a halál országa. Atszögezett jobb lábával a kígyó fejére látszik taposni. Ahogy ezt már a paradicsomból kiűzött kígyó is hallhatta: "Ellenségeskedést támasztok közied és az aszszony között, a te utódod és az ő utódja között; ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod." (1Móz3, 15). NÉGYES ÜZENET Az elsőt nem lehet nem észrevenni: a Feltámadott győzelmi zászlót tart a kezében. Külön föl kell figyelnünk rá, hogy nem görcsösen markolja azt. Könynyedén tartja, hiszen a győzelmet úgy tette kezébe az, akire a bal karjával rámutat. Isten műve a feltámadás, aki nem engedte, hogy avatatlan szemek lássák az ő feltámasztó munkáját. Hogy üres volt harmadnap a sír és hogy miért volt az, azon kár vitatkoznunk. De Isten senki embert nem méltatott arra, hogy Urunk feltámadásának tanúja legyen. Ez titok marad, egészen az Úrral való, legvégső találkozásig. A második üzenet a feltámadást mutatja be, mintegy a "szőnyeg visszájaként": nem angyalok röpködnek itt halleluját zengve, hanem a régi világ jólismert figurái, az almaevő kígyó------------->
