Útitárs, 1994 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 1. szám
umnnssK Olvasóink írják: "ßeteg társadalom - beteg egyház? - Az UT1TÁRS 1993.4. számában két olvasói levél jelent meg a fenti című cikkemmel kapcsolatban, amelynek egy részletét az UTTTÁRS 1993.2. száma "A levél" c.svájci magyar gyülekezeti értesítőnkből vette át. A levélírók meg sem kísérlik, hogy érveimmel vitába szánjanak, hogy az általam felsorolt tényeket cáfolják. Ehelyett kizárólag személyi síkra terelik a. _ vi—tát, Hegedűs püspök személyét védik s az én kritikához való jogomat tagadják. Itt azonban elsősorban nem személyekről, hanem a református Egyház ügyéről - s ezáltal a magyar társadalom ügyéről is - van szó, ezért kénytelen vagyok röviden reflektálni az olvasói levelekre. L.Daróczy Sarolta ny.tanár azt írja, hogy Hegedűs Lóránt "...a legbecsületesebb ember, aki ebben a században született..." Hol vontam én kétségbe cikkemben, vagy bármikor, bárhol a püspök személyes becsületességét? A levélíró nem érti, hogy én kifejezetten a püspök vezetési módszereit és stílusát bíráltam, de nem azért, hogy személyében támadjam, hanem, hogy valóban presbiter-zsinati szellemű, új vezetesi módszereket sürgessek az Egyház megújulása érdekében! A levélíró "professional jealousy"-t, vagyis szakmai irigységet vet szememre. Nyilván nem tudja, hogy szakmám szerint jogász vagyok, emellett hat magyar protestáns gyülekezet szövetségének, társadalmi munkában dolgozó világi elnöke. Én lennék irigy Hegedűs Lóránt püspöki karrierjére? Bán József és Horkay Zsolt levele szintén nem cikkem tágyi megállapításaival, hanem szinte kizárólag személyemmel foglalkozik. A levélírók bizonygatják, hogy én illetéktelen vagyok dr. Hegedűs püspök úr disszertációjának - és tudományos munkájának - elbírálására. Fel kell hívnom a levélírók figyelmét, hogy nem olvasták el figyelmesen cikkemet. Mert különben észre kellett volna venniök, hogy én egyetlen szóval sem bíráltam magát a doktori disszertációt, hanem azt a mértéktelen, viszszataszító hízelgést, ami Hegedűs Lóránt tiszteletbeli professzorrá avatásakor a, budapesti Teológiai Akadémián végbement. És kritizáltam azt a tényt, hogy a hízelgés szerzője az a nemrég hivatalba lépett, új teológiai dékán, aki annakidején "hasonló lelkesedéssel hízelgett Bárt ha Tibor püspöknek is". - Márpedig ez az eset sajnos nyilvánvaló cáfolata Bán Józsefék azon állításának, hogy Hegedűs püspök az Egyház megújulását hatásosan szolgálni tudó személyekkel tölti be az egyházi tisztségeket. - A levélírók hangsúlyozzák, hogy én nem töltök be a magyar református egyházban semmiféle tisztséget, ezért szerintük nincs jogom szót kérni olyan ügyben, "amelyek csakis a Magyarországon élő hívekre tartoznak". Az ilyenfajta érvelés jól ismert a letűnt rendszer szellemi fegyvertárából, mely ezzel próbálta hallatlanná tenni a nyugati magyarság kritikai hangját. A különös csak az, hogy az ÚTITÁRS-ban közölt levél egyik szerzője, Bán József, svájci szolgálatban álló zürichi református lelkész, maga a budapesti "Magyar Nemzet" 1990. január 27-i vitafórumában megjelent háromhasábos, részletes cikkben bírálta, igen éles szavakkal, a magyarországi református egyházban fennálló állapotokat és az egyház akkori vezetőségét. A kérdés mármost csak ez: Bán József, a volt magyar lelkész, jogosult a magyarországi egyházi viszonyok bírálatára, Szöllősy Pál, a jelenleg is magyar egyházi munkás viszont nem? Véleményem szerint mindenki, aki szülőhazája anyaszentegyházának sorsát, jövőjét szívén viseli, jogosult az építő szándékú bírálatra is! A két olvasói levél sajnálatosan illusztrálja azt a tényt, amire "A levél” 1992. karácsonyi számában megjelent cikkemben utaltam: a magyar társadalom bizonyos vonatkozásban még beteg; "a diktatúra kórokozói még jelen vannak és hatnak". Ennek egyik súlyos tünete a dialógusra, az egymás érveinek nyugodt meghallgatására, a tárgyszerű érvelésre való képtelenség. Az egyház vezetői is szenvednek attól a betegségtől, hogy nem képesek elviselni a jogos kritikát; a kritikus szellemben, az ellentmondásban gyakran ellenséges szándékot látnak. Ott azonban, ahol ellenség-képeket állítanak fel, akadozik az építő munka. A betegségből az hozhat gyógyulást, ha a krisztusi szellem érvényesül az egyházkormányzás minden szintjén, ha a reformátori alapelvek nemcsak jelszavak maradnak, hanem mindennapos gyakorlattá válnak. De a gyógyulás csak akkor lehetséges, ha azt a beteg maga is akaria." Szöllősy Pál. (Meg.: Szerkesztőségünk ezzel a maga részéről a vitát lezártnak tekinti.) *********************************** A "CSENDES EJ"-ROL VALAMIT 175 éve született meg a világ legismertebb karácsonyi éneke, a "Csendes éj" egy Salzburg-vidéki falucskában, Obemdorfban. Szövegét egy latinnyelvű költemény után szabadon fordította Joseph Mohr, a falu segédlelkésze, dallamát karácsony előestéjen a falu kántora, Franz Xaver Gruber komponálta két szóló-hangra és vegyes kórusra. Az éneket még aznap elő is adták az éjféli misén, a szólókat a két szerző maga énekelte. Az ének igen hamar közkinccsé vált az egész világon. 175 nyelvre fordították le, ABC-sorrendben az első az afrikaans, utolsó a zulu. S bár az évek folyamán szó szerint véve minden lehetőre felhasználták - tiroli népdalnak adták ki, utcai verklisek, bolti hangszórók koptatták, templomi istentiszteleteken beépítették a liturgiába a lámpákat eloltva és gyertyafénynél utolsóként énekelve, paródiákat készítettek róla, politikai "protest-song"-ok születtek dallamára, zenepedagógusok, képzett kántorok lenézéssel kezelik, mint "szentimentális giccset", a mostani évforduló alkalmával pedig megállapították, hogy szövege reménytelenül idejét múlta: hol beszélhetünk ma még "csendes" éjről, és az egyre növekvő számú egyedülélő emberek, a "Single"-ek mellett nincs sok értelme ”szüle-pár"-ról énekelni - úgy látszik, az embereket mindez az okoskodás nem zavarja. A "Csendes éj" az idén is kedvenc maradt, s valószínű így lesz ez továbbra is. ************************************* Iratterjesztésünkben kaphatók: ÚTMUTATÓ 1994 = DM3,Terray G.L.: Küldetésben = DM6,(Képek a misszióból) Gémes I: Hiszek = DM8,(Az Apostoli Hitvallás) Gémes L: Színlátás = DM12,Evangélikus Élet Reformátusok Lapja Rádióadásaink A Norvég Egyházi Misszió magyar nyelvű adásai a 41 méteres rövidhullámon (7160 kHz), szombaton és vasárnap 19.05 órakor kezdődnek. Február 5. Missziói negyedóra (Pósfay György) 6. Áhítat (Szeverényi János) 12. Missziói híradó 13. Áhítat (Győri Gábor) 19. Levelesláda (Gáncs Péter) 20. Áhítat (Detre János) 26. Gyermekprogram 27. Áhítat (Lupták György) Március 5. Missziói negyedóra (Terray László) 6. Áhítat (Fábry István) 12. Missziói negyedóra 13. Áhítat (ifi.Hafenscher Károly) 19. Levelesláda 20. Áhítat (Káposzta Lajos) 26. Gyermekprogram 27. Áhítat (Erdélyből) 9|c9|c9|c9ic3|c3|c9fcstc^<:^:9|e»|e5fe4c^c^c3|c9f:9|c4c^esfc^c Köln. A Rajna-menti és Vesztfáliai Református és Evangélikus gyülekezet ádventi istentiszteletein elindult az új presbitérium megválasztása, amelyet 14-16 főre terveznek. A megbízott lelkész jelenleg a következő városokban tart rendszeresen istentiszteleteket: Köln, Münster, Düsseldorf, Aachen, Euskirchen, Bochum, Bielefeld és Koblenz. Hannover. Északnémetországi ev. ref. gyülekezeteinkben a lelkésznő, Menkéné Pintér Magda szabadsága alatt a szolgálatot Kovách Tamás magyarországi ösztöndíjas ref. lelkipásztor végzi. Rendszeres istentiszteleti alkalmak vannak Hannoveren kívül Hamburgban, Brémában és Braunschweigben. ********************************* ÜT/TÁR5 Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Előfizetési ár egy évre: DM25.ill. annak megfelelő más valuta Bankszámla: Ung.Ev.Luth.Seelsorgedienst in Deutschl. Landesgirokasse Stuttgart (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084 Szerkesztöbizottsdg-Redaktionsausschuß: Gy. Cseri, Grünbergerstr. 225a, D-35394 Gießen; J. Glatz, Ortshofstr. 23, D-50354 Hürth- Kendenich; Julianna Szabó, Pb. 23527, NL1100 EA Amsterdam; L.G. Terray, Presterod, N-1640 Rade, Norwegen. Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur: 1.Gémes. Berliner Str. 8, D-74321 Bietigheim.