Útitárs, 1994 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 3. szám
mnmssK Életápolás 3. A VALLÁSI KÖZÖSSÉGEK SZEREPE (V. E. Franki egzisztencia-analízise) Ezzel kezdtük és végül ide kanyarodunk vissza. Mint lelkigondozót többnyire vallási közösségekből keresnek fel különböző problémákkal. Olykor egykori szenvedélybetegek is pl. házassági, vagy családi problémáikkal. A beszélgetés, vagy beszélgetéssorozat alatt nemegyszer kiderült, hogy szenvedélyüktől (alkohol, gyógyszerdependencia, szipózás, mértéktelen cigarettafogyasztás stb.) szenvedélycserével gyógyultak meg. Ha ez valamelyik történelmi egyházban, de élő és lelkes gyülekezetben történt, szenvedélyüket Jézus-szenvedélyre cserélték fel. Olyan szenvedélyesen megszerették Jézus Lényét (életét és Igéjét), hogy vallásoskodó, vagy csak vallásos emberből mélyen hívőkké lettek, akik számára Jézus Lénye már nem csak vallást, hanem életformát jelentett és azt bukdácsolva is, de megkísérelték megélni. Előfordult, hogy ilyen szenvedélyt cserélt ember valami betegsége folytán kórházba került s ott olyan lelkesen beszélt megtéréséről, szenvedélycseréjérol, új életéről, hogy egy másik beteg panaszára, vagy kezelő belgyógyásza, vagy sebésze hívására pszichiáter vagy pszichológus elé is le kellett ülnie. Az nem ismerte azt a nyelvezetet, amelyen ezek az emberek beszélnek. Pl. "Ma nem szólt hozzám az Igten." (Ti. a Bibliából.) "Ma nem éreztem Jézus jelen-LET-ét" stb. Előfordult, hogy skizofréniásnak diagnosztizálták. Hogy meg ne sokkolják, hasznos volna, ha az orvosok, pszichológusok és pszichiáterek jobban ismernék a szenvedélycsere lélektanát, menetét, s az ezzel járó szóhasználatot, hogy ne ekleziogén neurózisnak, vagy éppen skizofréniának mondjanak valamit, ami megtérés, szenvedélycsere. A megelőzés a leghatékonyabb módszer. Talán nem tévedek felettébb, ha kimondom: az elmúlt évtizedekben éppen ez hiányzott. Következésképpen hazánkban azért szenvedhetett és szenved ma is annyi ember az egzisztenciális vákuumtól és vákuumban, kallódva, neurótikusan és deviánsán (társadalomellenesen), mert etikai vákuumba (erkölcsi űrbe) került magyarságunk. A Tízparancsolat kőtáblái összetörtek, kispolgári csökevény részei lettek, vagy éppen nevetség tárgyai, ám négy évtized sem volt elég, hogy helyette valami új etika, normatív rendszer szülessék. A Televízió Kék fény adásában mondta el egy "jó családból" származó fiatalember, amikor azt kérdezte tőle a műsorvezető: a szülei sohasem mondták magának, hogy törvénybe ütköző és erkölcstelen dolog, amit tesz? - Mire így válaszolt: Mindig csak azt mondták: Elég idős vagy már, te tudod, mit teszel. Csak éppen azt nem tudtam, mit kellett volna tudnom. És sokan nem tudták ebben az országban: mit kellett volna tudniuk. Körüljajgatott politikai és gazdasági helyzetünk vajon nem ennek a következménye? Ezért kiemelkedő referencia-személyekre, igazi példaképekre áhítozik népünk, olyanokra, akik élik is, hitelesen élik azt, amit mondanak, képviselnek. Legyenek azok politikusok vagy papok. Olyan egyházakra áhítunk, ahol nemcsak ünneplő közönség seregük össze a templomba, akár egy-egy színházba, hanem élő és ható közösségekre (az egyházon belül), ahol valaki tüstént megérzi: új dimenzió veszi körül: a negyedik dimenzió. Az ÚRban van. Felségterület az, ahova bement s ott feltöltődhet az üressége és meggyógyulhat noogén neurózisa. S nem neurózist kell cserélnie, a noogént - ekléziogénre, hanem új életet kezdhet, EGÉSZ-ségeset. Röviden: nemzeti és egyházi megújulás után sóvárog manapság mindenki. Valahogy úgy, ahogy egykor Erdély felől várták a sót hozó szekereket a sófogyta emberek. Só-várogva várták a sót, mert anélkül ízetlenné vált az életük és megromlott a kamrájukban minden. Megbűzhödött. Rossz szagú lett az élet körülöttük. Pedig kétezer éve már, hogy Jézus megmondta követőinek ama Galileai hegyen: ti vagytok a só! (Gyökössy Endre: Életápolás, 1993.Kálvin-kiadó) INNEN - ONNAN Bad Segeberg, NSzK. A 130 evangélikus katonalelkész konferenciáján eíső ízben nem képviseltette magát a német Honvédelmi Minisztérium. Egy tervezet szerint a katonalelkészeket az állam elbocsátaná tisztviselői kötelékéből és csak egyházi alkalmazottakként gondozhatnák az egyre kisebbé váló szövetségi hadsereg katonáit. ★ München, NSzK. "Az egyháznak igen meg van kötve a keze, ha a nemek egymáshoz való viszonyát átértékelni kívánná. Sehol nincs szó a Bibliában arról, hogy egyneműek együttélését a férfi és nő házasságával lehetne egyszintre helyezni. Aki az egyházat erre kényszerítené, egyházszakadást idézhet elő. Az egyház egyetlen normája továbbra is a nő és férfi szereteten felépülő házassá§a, mint a nemiség kiélésének helye." zt nyilatkozta W. Pannenberg, a helyi egyetem evangélikus teológia-profeszszora. * Jeruzsálem, Izráel. Az Oktatási Minisztérium a "holocaust"-ról szóló tantervbe az örmény nép 1915-ös kiirtását is fel akarja venni. A helyi Yad Vashem Múzeum igazgatója ez ellen tiltakozott, azzal a megokolással, hogy ezzel a jelenszázadi zsidó-üldözést "elbagatellizálják". * Stuttgart, NSzK. A tartományi Ev. Egyház gyülekezetei 1993-ban két nagy perselypenzt adtak keleteurópai, nyugatafrikai és szudáni egyházak támogatására, összesen 2,35 millió német márka értékben. Budapest, M.o. Az Ev. Teol. Akadémián jelenleg 64 férfi és 52 női hallgató készül a lelkészi, ill. 3 férfi és 8 nő a hittantanári pályára, összesen tehát 127. A tanári ellátottság viszont riasztó helyzetben van, személyi és anyagi okok miatt. *********************************** Scholz László: Mindenütt! Egész világ az Isten perselye! Két-fillér-életed ott vesd bele, ahol épp jársz s hol vár az áldozatott függ fölötted templomboltozat! ***********************************
