Útitárs, 1994 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 2. szám
űr/rófism A MEGVÁLTÓÉ” nem mindennapi nyomdából -közössége, csak, hogy újra indulhassunk. Ez kötelez! ÚT: Minek tulajdonítja ezt a jó szellemet? Guthmanrr. A napi áhítatokon hallott igéből élünk. Hívő közösséget alkotunk az üzemen kívül is. Annakidején is együtt imádkozva gyűjtöttük össze a szükséges pénzt. Ma is valljuk: Isten csodája, hogy létezünk. Testvérekként szeretjük egymást, egy ügyért dolgozunk, ez ad erőt. ÚT: Időközben kitágult a munkájuk: katalógusukat nézve rájön az olvasó, hogy a StJohannes nyomda könyvkiadó vállalat is lett. Guthmann: A beragasztós képecskék, naptárak, igés lapok mellett egyre bővült kiadói tevékenységünk. Miközben a megszokott, hagyományos termelvényeinket is tovább gyártjuk, az alapító szellemében, könyvkiadással is foglalkozunk. Ez persze nem kockázatmentes vállalkozás. Előfordult, hogy túlhaladott tudományos munka kiadása, vagy szektásság miatt ért vád bennünket. Zimmermann: Évenként 200 új könyvet adunk ki, 30 folyóiratot nyomtatunk - ezek közé tartozik az ÚTITÁRS is. ÚT: Az ilyen sokrétű munkában a mi kis lapunk biztosan semmi különösebbet nem jelent a vállalatnak és munkatársainak! Zimmermann: Ellenkezőleg! Boldogok és büszkék vagyunk, hogy az ÚTITÁRS nyomtatásával a Megváltónak külföldön is szolgálhatunk. A lap szerkesztőivel pedig soha nem voltaic problémáink. Köszönjük, hogy együtt dolgozhattunk magyar testvéreinkkel. Köszönjük, hogy ma itt vannak közöttünk és meglátogattak bennünket. ÚT: Mi pedig azt üzenjük dolgozóiknak, hogy bizony az ÚTITÁRS-t nemcsak a közvetlen külföldön, de két tucat nyugati országban terjeszszük. Sőt a politikai fordulat óta, Magyarországról postázva, Lembergig, az észtországi Tallinnig, sőt Kazahsztánig is eljut lapunk. Különben mi is isteni csodának tartjuk, hogy az eleinte teljesen külföldi támogatásból élő lapunk 38. évfolyamáGépben az UTTTÁRS W.Guthmann, cégvezető, A.Zimmermann, üzletkötő, H.Schlegel, műszaki vezető A nyomda főépülete Lahrban. ba léphetett - és most már szinte teljesen az olvasók előfizetéseiből és adományaiból tartja fenn magát. Ha néha felhők is gyülekeznek fölöttünk, de Isten mindig kiméri azt, amennyire szükségünk van. Köszönjük félvilágra kiterjedő olvasótáborunk nevében a Stjohannis Druckerei C. Schweickhardt jó munkáját és kívánjuk, hogy soha meg ne tagadják az alapító, célkitűzésnek is számító jelmondatát: "Semmit ne nyomtass, ami az evangélium akadályára válhat." Köszönjük a szíves vendéglátást és a jó beszélgetést! *********************** Fodor András A család Későn születtem, mikor már nem is vártak. Goromba február fagyán kivirult kedvvel jött el értem, hogy meglásson, apám. Aztán, hogy hazavittek, a ház, a kert, az udvar szemérmes, új örömmel lett tele. Bátyáimat magáztam. Nénéimnek is lettem gyereke. Apám után a sógor gyámolított. Döröghetett szigora, mint az ég, ruháit mindig rámszabatta, villámokkal se tudta eltakarni gyöngéd szivét. S anyám még most is bárhova siet, mint kincset párnán, hozza az utón, szétosztogatja lelkes mosolyát. Megszólít minden ismerőst:- Na angyalom! -Én meg nyomukban járva, otthont keresve mindenütt nem ismerek határt a szeretetben. Vagyok, akár a lélegző kebel: kifogyhatatlan, telhetetlen. ***
