Útitárs, 1993 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 6. szám
ÚT/TfíHS miféle képünkbe az Úr, Akinek nemcsak köze van Máriához és gyermekéhez, hanem Aki az életüknek egyáltalán értelmet adott. Mindkettő arca szelíd-nyugodt. A nagy fénykörben biztonságban vannak. Annak vörös háttere a "Lélek jelenléte" csodálatos ábrázolása. Hiszen Ő az, aki Máriából lett, általa lett, áld beárnyékolta őt. Miért is félne az, aki "a Mindenható árnyékában pihen"? (Zsolt.91,1) Csodálatos nyugalom és mégis eleven mozgás uralja ezt a középső fénykört. Mária kiegyensúlyozottan ülő alakja, a gyermek kéz- és lábmozdulata teszi ezt. Mária háta szinte beleolvad egy fa törzsébe. Sőt, még ruhájának vörösét is kölcsönvenni látszik a fatörzs. Csodálatraméltó ez a fa. Gyökerei szinte belekúsznak a földbe, ágai kopaszon meredeznek fölfelé. Egy rügy, egy levél, egy gyümölcs sincs a fán. Azonban a bal alsó ág, amelynek egy része a nagy fénykört szeli át, buja lombú és két almát hord, amelyek majd kicsattannak az egészségtől. Igaz, a gyökerek tartják a fát, de lombfakasztó és gyümölcsérlelő nedvét a fa nem onnan kapja már, hanem ugyanannak a körnek a megtermékenyítő erejéből, ahonnan Mária termékenysége is táplálkozott. Pál eszmélkedése jut az eszünkbe a szelíd olajfába való "beoltásról" (Róm 11). Isten az elszáradásban levő fába is új hajtást plántálhat, új rügyet olthat, a gyümölcstermés reményében. így kerülhet tűz a régi fába, hogy csiholással újra ki lehessen csalni belőle. A kép baloldalán ugyanez a sorsa a tüskés rózsabokomak is. Agai-bogai szinte belekarmolnak a földbama talajba. Mindhiába, onnan nem jön már táplálék, a bokor halálra lenne ítélve. De, szerencséjére, magába öleli néhány ágát a Fény nagy köre. S ez a megelevenítő tűz azt eredményezi, hogy dús leveleket és csokomyi vörös rózsát varázsol elő a haldoklóból. S a rózsákból nemcsak sugárzó termékenység tükröződik, nem csupán a Gyermek ragyogó szépsége verődik vissza. Azok már itt megjelenítik a Gyermek későbbi öt sebét, a csészét, amelybe vérét hullatja. Sőt a Fiú egyszerű, de állhatatos szemlélőjének már felvillan a lelki újjászületés nagy lehetősége is. így találkozik a születés a halállal, az újjászületés a Lélekkel, a vér a bocsánattal, az öröm a szenvedéssel. Kopasz fák sora választja el ezt a titokzatos isteni kört az egyébkénti világtól. Ezt a festő még egy terméketlen, sivár földsávval teszi erőteljesebb választóvonallá. A kép felső sávja nagyon idegenül hat, pedig tulajdonképpeni világunkat, életterünket, kultúránkat (vagy csak civilizációnkat) juttatja eszünkbe! Várak, dómok, városok sötétbe elmerülni készülő körvonalainak nagy ellentéte a világító épületek sora, amelyekben - ó Uram! - erőmű hűtőtornyát, atomreaktor kupoláját véljük felfedezni. Még a belőlük kiáradó hideg fény sem természetes: kékesen sugárzik át az építmények falán is. Mária útja tövisbozót, - Kyrie eleison -Kietlen, meddő, tüskés bozót, Hét éve lombot már nem hozott. Ó Jézus, ó Mária! Mária, kit hordasz szíved alatt? - Kyrie eleison -Gyermeket hordok szívem alatt, Ő lesz a napfény, a virradat! Ó Jézus, ó Mária! Tövisen, bozóton rózsa fakad, - Kyrie eleison -Ahogy a gyermek arra haladt, Tövisen, tüskén virág fakadt, Ó Jézus, ó Mária! (17.sz.német karácsonyi ének) Micsoda ellentét ez Isten fényességéhez! Ott éltet, lüktet, melegít, rügyet fakaszt, gyümölcsöt érlel a fény, Isten melege. Itt fázunk a szürke, hideg fényben, fák lehullatják lombjukat, gyökerek elfelejtik a táplálékfelvételt, tövisek élettelenül fúródnak a földbe, s az ég felé reménytelenkedő faágak már csak a kép töredezettségének a megmutatására valók. 2 Gémes István: SZÍNLÁTÁS A rangos Gyomai Kner Nyomdában megjelent könyv a Szentírás magyarázatának és meditativ megértésének akar híveket szerezni. Akinek szívügye a bibliai üzenet mai még jobb továbbadása, az bizonyára nyereséggel olvassa és tanulmányozza majd. A könyv hátlapján ez a szöveg áll: "Gyorslábú világunkban teljesen feledésbe ment a szemlélődés, mint nagy ajándék és lehetőség. A szemlélődés érlelő folyamat, amely elvezethet dolgok, tárgyak, személyek és események mélyebb megértéséhez. Ideje, hogy újra fölfedezzük és visszatérjünk hozzá. Ez a kis könyv segítséget kínál ehhez. A szemlélődésből fakadó elmélyüléshez hozzásegítenek a színek is. Hiszen a színek jelentéstöbblettel, s így tartalommal töltik meg a szemlélt valóságot, reakciókat válthatnak ki belőlünk és feleletre várnak. Meg kell tanulnunk a színek nyelvét is tehát. Ebben is segíteni akar ez a könyv. A szemlélődés újrafölfedezése és a színek iránti érzékenység fölébresztése a valóság legközepébe vezethet el bennünket. Ott, a mélyben él, lakik, létezik az, ami bennünket boldogokká, azaz emberekké tehet. Ide és erre juthat el az, aki a mélyben lakó igazságnak mélyen a szemébe nézett, s a bibliai üzenet fényében azt még szépnek is találja. Itt is segíthetnek a könyvben leírt meditációs modellek. A "Színlátás" ezért alkalmas lélektani tesztekre, csakúgy, mint ahogy nagyon nagy segítséget jelenthet az oktatásban, a rendelőben, az iskolában vagy bármely más közösségteremtő és formáló együttléten. Jöjj és láss! - ez ennek a könyvecskének a kihívó programja." Még Mária is tulajdonképpen idetartozik, ehhez a sivár világhoz. Finoman érzékelteti ezt a festő: Mária lábai félig kilógnak a fény köréből, s a szennyes földön nyugszanak. Igen, ő is hozzátartozik ahhoz a néphez, "amely sötétségben jár, és nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog." (Ézs 9,1). Mert sötétség, reménytelenség, félelem ülheti meg a világot. Reszkethet a szívünk a sok eltévelyedés, gonoszság láttán. De a fény már ragyog, az igazi fény. Úgy, ahogy az a megszentelt éjszakán történt. S aki ennek a hatósugarába kerül, afölött nincs már a sötétségnek uralma. Azt védi a nagy fénykör. Még ha lábai ezt a veszedelmes világot tapossák is. G.I.
