Útitárs, 1993 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 6. szám
ÚT/TftRS "Fogadjátok be egymást..." A meghurcolt apostoli szó RENDEZVÉNYEK tarka sokféleségével telt napok voltak ezek, amilyeneket még egyetlen egy Kirchentag sem nyújtott eddig látogatóinak. Nagy benyomást tett és elgondolkoztató volt a mindig újra és újra kinyilvánított türelmi szándék, a kisebbségek és idegenek elleni erőszak elutasítása. De mennyiben érvényesült a Kirchentag-on a keresztény hit és hitvallás? Keresztény résztvevők nemcsak az istentiszteleteken és reggeli bibliatanulmányokon, de egyéb rendezvényeken is találhattak egyetmást, ami a keresztény hithez és tanításhoz táplálékot nyújtott. Igaz, ezt keresni kellett. S ez nem is volt mindenütt olyan nehéz, mint éppen a "lehetőségek piacán", ahol pl. egy keresztény fiatal a sok kínált árú között hiába keresett megvételre egy keresztet. ÁM AZ ÖSSZKÉPET az átfogó nagy rendezvények határozták meg, akár a vallások közötti találkozók voltak ezek muszlimokkal, zsidókkal és buddhistákkal, akár az etika új partjaira való előtörés, mint pl. a homoszekszualitás témája. A nők kérdéseivel foglalkozó München-8- központ már eleve azt a benyomást keltette, mintha az evangélikus nőknek semmi fontosabb kérdése nem volna a leszbikus életforma problémájánál. Csodálkozhattunk, hogy éppen a bajor Ev.Egyház egyik hivatala volt itt a felelős. Az ARD (német televízióállomás) egyik adásánál azt a benyomást kaphattuk, mintha a Dalai Láma amolyan "protestáns pápa" lenne. Nemeseik, hogy egyfolytában őt filmezték, hanem az adás vége felé őt is megkérdezték, hogy a keresztények miképpen nyerhetnék vissza a fogyó hitüket. Az egyik zsidó résztvevő nyugtalankodott a gyorsaság miatt, amellyel a keresztények a velük való párbeszéden túlteszik magukat, hogy a Kirchentag témája, a "Fogadjátok el egymást!" jegyében a többi vallással tárgyaljanak. Miért nem éreztünk emiatti nyugtalanságot a keresztényeknél? A KIRCHENTAG VEZÉRIGÉJE Pál Római leveléből való (15,7). Ám ennél Pál egyáltalán nem gondolt a más vallásokkal való beszélgetésre, sem a homoszekszuálisok egyenjogúsítására. Ahogy a fejezet összefüggése mutatja, az apostol ezt kizárólag a keresztényekre vonatkoztatja, s egymáshoz való viszonyukat érinti az Ur Jézus Krisztushoz való hitvallásuk alapján. ITT PERSZE az életvitel számára a közös hitvallásból adódó következményekre is gondol: ha ez ellen durván vétettek, az apostol egyáltalán nem azt mondta, hogy ezeket a vétségeket türelmesen el kell viselni, hanem éppen ellenkezőleg: "az ilyenekkel még együtt se egyetek" (lKor 5,11). S ez nem a türelmetlenségnek a jele, hanem annak, hogy a keresztények az egyház hitvallását komolyan veszik. Pál fölhívja a keresztényeket, hogy minden emberrel kapcsolatban jóindulattal legyenek és a lehetőségekhez képest mindenkivel békében legyenek (Róm 12,17k). A gonoszra nem gonosszal kell válaszolni, inkább áldják és ne átkozzák a keresztények az üldözőiket (12,14). Ám a keresztény egyházon belül nem lehet bármely viselkedést egyszerűen elfogadni. Vannak viselkedésformák, amelyek eleve kizárnak a gyülekezetből. Ezekhez nem tartoznak a pogány vagy zsidó eredetű keresztények különböző ételelőírásai: az egy Úr megvallása erőteljesebb kötelék, mint az ilyen különbségek elválasztó ereje. De éppen erre vonatkozik az apostol intése: "Fogadjátok be egymást!" A Kirchentag ennek az apostoli intésnek teljesen más értelmet adott. A páli intéssel azt a tézist állította fel, hogy minden embert el kell fogadni, tekintet nélkül hitbeli és életfolytatásbeü különbségekre. S itt nem az apostoü ige valami ártatlan általánosításáról van szó, hanem értelme meghamisításáról. Egymás kölcsönös elfogadásának alapja Pálnál éppen a Jézus Krisztusban való közös hit. Viszont a Kirchentag-on állandóan hangoztatott általánosítás a Jézus Krisztus és a Szentírás Istene melletti hitvallás, valamint a más vallások üzenete és gyakorlata közötti különbséget lényegtelennek tartja az egymás elfogadása tekintetében. Ez nagyon megfelel a kereszténységtől elidegenedett, és minden vallási különbséggel szemben közömbös kultúránk gondolkodásának, összeegyeztethetetlen azonban Jézus Krisztus megvallásával. Egyházi hivatalviselőknek az ilyen magatartásra való buzdítást a saját megbízatásukkal is összeegyeztethetetlennek kellene tartaniuk. Ugyanez vonatkozik az apostoli utasításoktól eltérő, egyházon belüli életstílusokra is, és a követelésre, hogy ezek a formák az egyházon belül is egyenjogúnak ismertessenek el. AKI EGYHÁZTAG akar lenni, annak Jézus Krisztusban kell hinnie és ennek a hitnek megfelelő életvitelt folytatnia. Mindez semmiképpen nem akadálya annak, hogy a keresztényeket a béke gyakorlására hívjuk fel, hogy a nemkeresztényekkel jót tegyenek, sőt, hogy az elszenvedett jogtalanságot se torolják meg. Azonban ez a készség nem moshatja el a saját hitük, életvitelük és egyéb hitformák közötti különbséget. ÉPPEN evangélikus egyházak fogadkoztak mindig, hogy egyedül a Szentírás az alapjuk, és, hogy Jézus Krisztust hitük és életük egyetlen zsinórmértékeként követik. A müncheni Kirchentagon hiányzott ez a határozott döntés. Messzemenően helyettesítette ezt az a törekvés, amely a bibliai üzenetből adódó vallásos és etikai különbségeket közömbösítette. Ezzel sokkal inkább a kereszténységtől messze elidegenedett társadalmunk szájaíze, mint a Jézus Krisztus megvallása szerint járt el. Csak kívánhatjuk, hogy az evangélikus egyházak újra erősebben ügyeljenek hitük középpontjára. (Az 1993-as Német Ev.Egyházi Napokról - ford.németből) ******************************** Szabó Lőrinc: Párbeszéd Félek, Atyám - úgy zúgnak a harangok! fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!... Ne félj, fiam - téged hívnak a harangok, te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is. Félek, Atyám - megtörtem a harcban, a hitben, és éhes sárkányok elé ejtem a kardot!... Ne félj, fiam - megtartalak a harcban, a hitben, s karommal égig emeled azt a kardot. Mit ér az ember, mit a vágy meg az önvád, mit ér törékeny szavam az őrült viharban ?... Ne félj, fiam - az a kín, az a vágy, az az önvád téged tisztít örök-kék égbolttá a viharban!
