Útitárs, 1993 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 2. szám
ÚT/TftfíS Báránymeditáció Egyszerű bárány vagyok, csak a magam nevében szólok. Szabad azonban mégis az Isten Bárányának neveznem magamat. Kegyes festők szívesen választanak modelljüknek. Képem megtalálható az úrvacsorái ostyán csakúgy, mint oltárterítőkön vagy egyházi méltóságok és hivatalok címerében. A modem városokból csaknem teljesen kiszorítottak, legfeljebb az állatkertben mutogatnak néhány példányban a látogatóknak. Húsomat viszont szívesen eszik az emberek, gyapjammal előszeretettel védik magukat a hidegtől és játsszák az előkelő jólöltözöttet. A régi, bibliai idők gyakran jutnak eszembe. Már Ábel föláldozott az oltáron, - és milyen durván reagált erre Kain! - Izsák helyett is föláldoztak. Néhány igen jó juhászomra is szívesen emlékszem vissza, pl. Ábrahámra, Izsákra, Jákóbra, akiket ősatyáknak neveznek, aztán Mózesre, vagy a későbbi királyra, Dávidra. Bárányt vágtak le a zsidók, amikor egyiptomi fogságuk a vége felé járt. Húsa erősítette őket a hosszú pusztai vándorlás alatt is. Ajtófélfára kent vére mentette meg őket a biztos haláltól. Erre emlékeznek az évenként visszatérő pászka ünnepén. Jézus is azt kívánta, hogy egy csütörtök este tanítványaival együtt ehesse a bárány húsát. Hibátlannak kellett annak a báránynak lennie, amelyet a zsidók a nagy kiengesztelési ünnepen áldoztak föl. Szentestén a betlehemi mezőkön is ott voltunk. Sőt még a Gyermekhez is bemehettünk az istállóba. Később is velünk hasonlította össze az embereket Jézus, amikor azt mondta, hogy olyan elesettek és szétszóródottak, mint a pásztor nélküli juhok. Azért sajnálom, hogy a nevemet egymás csúfolására és szidására is fölhasználják. Butának és értetlennek tartanak. Mintha bizony ők mások lennének?! Hát nem állnak ők is szívesen össze nyájba, vagy éppen kitáncolnak a sorból? Bennük is van nyájszellem, ők is sértődékenyek és sebezhetők. Fekete bárányok köztük is vannak. Már nem is tiltakozom, ha velem csúfolódnak és azt mondják, te buta birka! Igazuk van, szükségünk van nekünk pásztorra, de nekik is. Annál jobbat azonban nem ismerek, mint aki azt mondta magáról: "Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallják az én szómat, én ismerem őket, ők követnek és én örök életet adok nekik". Egykori juhászaim kockára tették az életüket értem a szentföld hegyein és sivatagjain. Ez a jó pász-Scholz László: A győzelmes Bárány Halálos földi harcon át A győzők fényes zászlaját Egy Bárány vitte s még viszi. Az emberszívnek lengeti. Nyakán még most is ott a heg, Ám azt ezernyi sok sereg Úgy nézi mint győzelmi jelt: Halálból rég életre kelt! Győzelme volt az áldozat: Sokakért szenvedett sokat. Mért ontott egykor drága vért? Az Istenért s az emberért! Alázat útján lett Vezér, Tisztéhez árnyék föl nem ér. Kereszt a trónja, így Király, Uralma vészt s időt kiáll. Emberszív, hallod? Hallod ezt? Diadalt kínál a kereszt, Kövesd a Bárányt, győzz, szeress! És verhetetlen béke lesz. tor viszont haláláig szerette a nyáját. Végül ő maga is Bárány lett, akit a vágóhídra hurcoltak. Igaz, az egyik próféta ezt rég megjövendölte róla: "Mindnyájan eltévelyedtünk, mint a juhok, s mindegyikünk csak a maga útját vigyázta. Ő azonban betegségeinket viselte és fájdalmainkat hordozta... Kínozták, pedig alázatos volt, s nem nyitotta ki a száját, akárcsak a Bárány az őt nyírók előtt". Igen, ez áll Jézusra. Róla mondta Keresztelő János: "íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűneit". Hordozom némán az emberek összes bűnét. Én vagyok a bűnbak, mint elődeim közül annyi, akit vérrel meghintve, kikergettek a pusztába Izraelben. A Golgota hegyén is oltár áll. Keresztformájú. Rajta hullattam el a véremet. Ott áldoztam föl magamat. Istent örökre kibékítettem. Jó, ha emberek őszinte szívből éneklik: "Krisztus, ártatlan bárány, ki miértünk meghaltál, a keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, megváltottál minket, irgalmazz nékünk, ó Jézus, ó Jézus." Az Úr nem maradt a sírban. A húsvéti bárány már győzelmi zászlót tart. A bűnteherből arany glória lett. így áll a Bárány az Isten előtt a mennyei Jeruzsálemben. Hét szarvval, hét szemmel, mert mindenható és mindenütt jelenvaló. Az ő feladata lesz bárányok és bakok különválasztása. Remélem a bárányok közé sorol, s kinyitja a Nagy Könyvet, amelyben azok nevei állnak, akik megtisztították ruhájukat a Bárány vérében. Ők hivatalosak a Bárány mennyegzőjére is. Nagyon remélem, hogy a meghívottak között leszek. Örökre boldog lennék! Németből
