Útitárs, 1992 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 6. szám
UT/TfíR5 OF, 14 Díczaíeg~az maga (Tagos men nyékben azIftennec, ésez földön bekcíeg, és az cmberekhoz ió akarat. (vtesoty,4S9o) József másként dönt: titokban válik meg feleségétől, aki - úgy látszik - mielőtt tényleg megtörtént volna a házasság, már el is tévelyedett. Ebben a helyzetben lepi meg az álom. S az angyal a helyére teszi a dolgokat. Ahogy őt, Józsefet Isten arra méltatta, hogy álomban beszéljen vele és közölje az akaratát, úgy vette igénybe Mária testét a szent szolgálatra: az Istengyermek megszülésére. S hogy e gyermek a Jézus nevet kapja, ami anynyit tesz, hogy »Isten a mi Megmentünk«, s hogy ezzel Isten soha el nem képzelt szolidaritást, közösséget vállal az emberekkel és így »velünk az Isten«, - az itt a tulajdonképpeni örömhír. Mária nem bocsátotta árúba a testét, Isten vette igénybe arra, hogy világrahozza a fiát. És bebizonyosodik, hogy József figyel az üzenetre. Meg az is, hogy tényleg kegyes és felül tud emelkedni a jog által neki biztosított előnyökön. A bal felső képen kitárt karokkal közeledik a kiválasztott felé. Lehet, hogy szülei már régen neki szánták ezt a Máriát, az is lehet, hogy valamikor mindketten igent mondtak egymásnak. Ám, az álom után, mintha most adná őt át neki igazán az Isten. Mária arcáról a csodálkozás, félszeg karmozdulatáról pedig a szégyenlős szemérmesség olvasható le. József alakja és kézmozdulata azonban egyértelmű: nem fél elfogadni őt, hiszen most Isten adja neki hitestársul. Végérvényesen, megszentelten. S az angyal lobogó haja szinte virágszirmokat alkot, amelyek körülfogják a jegyeseket . . . De az élet nem áll meg. A császár népszámlálást rendelt el, s mindenkinek a »maga városába«, azaz vagy a szülővárosába, vagy arra a helyre kellett elmennie, ahol vagyona volt, hogy adófizető-listába vegyék a római hatóságok. József Dávid házából való Jákob fia, útra kell hát kelnie feleségével, hogy Betlehembe menjen. Az út nem is olyan nagyon hosszú, néhány nap alatt meg lehet tenni. József szamarára ülteti terhes asszonyát és elindul vele. A felső jobb képen az utaspár látható. József a szamáron ülő Mária mellett áll, hosszú bottal a kezében. Bizonyára védelemül szolgál a bot. De emlékezzünk arra, hogy ilyen botból virágzott ki Áron vesszeje is (4Móz 17); vándorbottal a kezükben kellett a zsidóknak a páskavacsorát elfogyasztani (2Móz 12,11); ilyennel fakasztott vizet a sziklából Mózes (2Móz 17,5) és választotta ketté a tengert (2Móz 14,16-31); ilyennel kellett Jánosnak fölmérnie Isten templomát és oltárát, ott is angyal állt mellette (Jel 11,1); a zsoltáros pedig azt köszöni, hogy a jó pásztor vesszeje és botja vigasztalásul szolgál neki (Zsolt 23,4). Az Úr később maga parancsolta tanítványainak, hogy »az útra semmit se vigyenek egy pálcán kívül . . .« (Mk 6,8). Ha tehát József kezében botot látunk, az a vándorlás egyik szükséges kelléke, de a hit szimbóluma is. József hisz Isten ígéretének és nem bocsátotta el az Úr szolgálóleányát, Máriát. Sőt gondolhatunk arra is, hogy a Fiúról ezt írja a Zsidókhoz írt levél: »Az igazság pálcája a te országod uralkodói pálcája« (Zsid 1,8). Az idők végén pedig vaspálca lesz a napba öltözött asszonynyal együtt uralkodó Gyermek uralmi jelvénye (Jel 12,5; 19,15). így utal a József botja már erre a jövendő, új Úrra. S az angyal két szárnyíve védve és óva takarja be nemcsak Mária és József, de a szamár fejét is . . . A képünk bal alsó sarkában megrendítő jelenet hívja föl magára a figyelmünket. Középen kicsit ormótlanul áll a szalmával telt jászolbölcső. Mária ül és látjuk, hogy éppen most adta ki a kezéből féltveőrzött Gyermekét Józsefnek, aki térdel. Kezei még ügyefogyottan fogják a kis testecskét, de tekintete teljesen a Gyermekre tapad. Sőt a tördelésével már a megihletettségét is jól kifejezi. Kicsoda vagyok én, hogy ilyen nagy kincset bízol rám? - mintha csak ezt kérdezné. S nemcsak az angyal szárnyruhája fogja körül védőn, mintha csak azt mondaná: mégis csak odatartozol az eseményhez . . . - de még a betlehemi csillag is pontosan a feje fölött áll. Isten világosságából rá is esik fény, hogy a megfoghatatlant és nyugtalanítót is megértse. Máté evangéliuma szerint négyszer kapott József álmában utasítást a Gyermekre vonatkozóan. A kép jobb alsó sarka mintha a három utolsót fogná össze. Eltűnik itt a háttér fénytadó színkeveréke, a föld barna színe uralkodik. Menekülésre szólítja fel egyszer az angyal Józsefékat, majd a veszély múltán visszatérésre Egyiptomból. Erre mutatna főleg Mária szélfútta haja, mindkettőjük lobogó ruhája és a léptei. József a jobb kezét Mária vállára teszi, baljával pedig erősen magához szorítja a Gyermeket. Hiszen újra úton vannak, akár menekülő honvesztettekként, akár hazatérőkként, s vigyázni kell Isten ajándékára. Úgy tűnik, mégis, hogy az utolsó álomnak engedelmeskedik József: menj Galileába, lakj Názáretben, »hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak, hogy názáretinek fog neveztetni« (Mt 2,22—23). Ezt hangsúlyozná József arcának szinte világító színe. Ahogy pedig magához szorítja a Gyermeket, abból látszik, hogy vállalta a gondozását és őrzését. S ahogy itt, hármasban, a fiatalok lendületével, nekiindulnak a közös életnek, abban sok a biztatás. Hogy Isten pedig szintén megtartja a nekik tett Ígéretét, azt az angyalruha is mutatja: elől és hátul velük megy, közrefogva és védve őket. Ahogy ez, az Istenben bízók mindenkori tapasztalata is: »Elől és hátul körülzártál engem és fölöttem tartod kezedet« (Zsolt 139,5). Vajon József is imádkozta ezt a zsoltárt? Nem apja a Gyermeknek, de azt rábízta Isten. Nem tudjuk, hogy meddig tett eleget a. megbízásnak: amikor Jézus 12 évesen szüleivel együtt elzarándokol Jeruzsálembe, hallunk róla utoljára. De legalább addig engedelmeskedett az álomnak, hiszen »szerelmesének álmában is ad az Úr eleget«! S ő tudta, hogy szereti az Isten. IFJÚSÁGI KONFERENCIA - 1993 1993 április 3—10-ig lesz a Kiel melletti Bünsdorfban az évenként megrendezett nagyheti ifjúsági konferencia. Témája: A kereszténység jövője.
