Útitárs, 1992 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 6. szám
ÜT/TftRS Rádiós szolgálatunk Dr. Pósfay György 1992 június 30- ával befejezte rádiószerkesztői munkáját. Köszönet illeti őt fáradhatatlanságáért és a jó szerkesztésért. A Külföldön Élő Magyar Evang. Lelkigondozók Munkaközössége 1992 szeptember 24/25.-i Stuttgartban tartott intézőbizottsági ülésére beterjesztett jelentéséből közlünk kivonatokat. »Kisugárzott adásaink az elmúlt 10 hónap során: 1991 szeptember l.-étől szolgálatom átadásáig az adások a szokott rendben folytak. Minden vasárnap (44 összesen!) rövid igehirdetést magában foglaló áhítatot sugároztunk ki, ebben a következő kollegák, valamint egy munkatársnő vettek részt: Varga Pál (Dietenheim) 10-szer, Antal Béla (Bern) 9-szer, Molnár V. Pál (Stockholm) 8-szor, Gémes István (Stuttgart) 6-szor. 2-2 igehirdetést küldött Joób Olivér (Zürich) és Skalic Gusztáv (Mora vei), 1-1-et Bálint Józsefné (Pécel), Dr. Füzesi Zsolt (Rákoshegy), Győri J. Sámuel és Madocsai Miklós (Budapest). E sorok írója (Genf) 3-szor végzett igehirdetői szolgálatot A felsorolás elmondja, hogy 11 igehirdetőből öt él Nyugateurópában, egy Északeurópában, egy Szlovéniában és négy Magyarországon. Kilenc közülük evangélikus, két református. A hónap első szombatjára missziói tárgyú adásokat állítottunk össze. A hónap második szombatján egy témát sorozatos előadásokban próbáltunk megvilágítani. 1991 hátralevő hónapjaiban és 1992 januárjában ez volt a sorozat címe: »Segítségnyújtás a bizonyságtevéshez.« Ezeket az előadásokat én írtam és mondtam szalagra. 1992 februárjától az év végéig Gémes István készítette az adásokat, azok összefoglaló címe: »Miért éppen Jézus?« volt. A harmadik szombaton hallgatóinkkal való kapcsolatainkat ápoljuk, főleg a »Levelesláda« adás keretében, amikor is beküldött kérdésekre válaszoltunk. 1991 négy utolsó hónapjában két ilyen adást Gémes István, kettőt én készítettem elő. 1992-ben háromnak voltam a szerkesztője, kettő Kelemen Erzsébet testvér Kelenföldön elhangzott előadásának a felolvasásából állott, az áprilisit - amely nagyszombati zenei program volt - Gáncs Aladár állította öszsze. Bár nem tartozik szorosan a műsorkészítéshez, meg kell említenem, hogy adásainkról előzetesen adunk hírt. A kéthavonta megjelenő »Útitárs« közli műsorunkat. Régebben ez elképzelhetetlen volt, majd lassanként - kivételes esetekben - megvalósult, az elmúlt évben viszont rendszeressé vált az, hogy az »Evangélikus Elet« is közli adásaink tárgyát. Ugyancsak közölte a Magyar országi Ev. Egyház hetilapja Heitmann Rolf-Gunnar, a »Misjonsbladet« című norvégiai havilapban megjelent cikkének a fordítását, amelyben beszámolt a kelenföldi konferenciáról. - Az év végén Erzsébet testvér megint kiküldte missziói körlevelét minden személynek, aki az elmúlt időben szolgálatunk címére írt, amihez bibliaolvasó kalauzt csatolt. Igyekezett Erdélybe és más országokba megfelelő vallásos irodalmat küldeni. Az elmúlt tíz hónap során több hallgatónktól érkeztek címünkre értékes kézimunkák, amelyeknek Norvégiában hamarosan gazdájuk is akadt. A bevétel fenntartó szervezeteink adásainkkal kapcsolatos kiadásait csökkentette. - Egyébként 1991-ben 801 levelet kapott rádiószolgálatunk.« Pósfay György Dsida Jenő: A Gyermek dicsérete Ti már nem hozhattok jó hirt nekem. Ami jó van, magamtól megtaláltam az erdőkben, hol sok-sok este háltam - s Keresztelő Jánosként hirdetem. Most járok hóban és halálra váltan, ám ez számomra boldog kínt terem; a hófúvásban gyakran, hirtelen csak térdre hullok: Gyermeket találtam! Goromba ágak az arcomba vernek, de én megyek tovább, egy kis haranggal viszem a drága hirt az embereknek: Bennem van, ime csengő és harangdal és bennem van a legnagyobb, a Gyermek -a fényes jászol s valamennyi angyal. Békés és hatalmas király Örülj nagyon, Sionnak leánya... és uralkodik tengertől tengerig és a folyamtól a föld határáig (Zak 9,9-10b). Bevezetőként egy rövid vers Jochen Klepper-től, saját szabad-fordításomban: Isten nélkül hal vagyok a strandon, Isten nélkül egy csepp víz a tűzben, Isten nélkül egy fűszál homokon és egy madár szárny nélküli csendben - de mikor nevemen megszólít az Isten vagyok víz, tűz, föld, levegő és minden! A költő, főleg ha prófétai elhívatást érez és vall, többféle feladat megoldására kötelezi el magát: megénekli a szomorúságot, csendesíti vagy szítja az elégedetlenséget, bizalmat kelt a nép nagyobb embereiben, történelmi személyiségeket elevenít meg példaként és lelkesít, de a legfőbb, szinte papi, prófétai feladata mégis ez: átmenteni a múltat, megvilágítani a jövőt, megszólaltatni a reményt és tudatni a néppel, nemzettel: nem hagyta el az Isten! Ezt teszi Jochen Klepper az idézett versében. Ezt tette Zakariás a fenti textusban ... A szöveg ismert: »Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya« annyira ismert szavak, hogy mi azonnal a jeruzsálemi bevonulásra, virágvasárnapra, vagy advent/karácsonyi eljövetelre, örvendezésre gondolunk. Most, pillanatnyilag mégis maradjunk meg a próféta maga idejénél: Krisztus előtt 539-537 között vagyunk és jön Cyrus király rendelete: Babilonból, a száműzetésből, idegenből szabad visszatérni az igazi hazába, Jeruzsálembe. 70 esztendő hosszú idő; a második, sőt harmadik generáció váltja fel a kiöregedteket; sokan vannak, akiknek szívéből kihalt minden hazaszeretet, és még többen azok, akik azonosultak Babilon kultúrájával, jólétével, isteneivel s nem is kívánnak a múltba visszatérni. De az értelmiség, a zsidóság java, mint Zakariás maga is, papi/fejedelmi háttérrel, nem felejtette el igazi hovatartozását, és élni kíván az (szándékosan, tudatosan mondom) istenadta lehetőséggel. Nagy Sándor hadi csapatai és diadala mellett (történelmi tény) ott lovagol láthatatlanul Isten. A hadvezér csak eszköz Isten kezében és végül is a várva várt messiási király, a béke fejedelme vonul be Jeruzsálembe. A cél: (így látja a próféta, a pap, a politikus - itt már nem csak költészetről van szó): mindent újrakezdeni, újjáépíteni templomot, hagyományt, nemzetet. A cél: újra formálni, helyreigazítani a megsértett határokat, megálmodni és megalapozni az ősi Dávid-király nagyságot, dicsőséget. Zakariás szemei előtt megjelenik az ézsaiási misztikus/titokzatos Üdvözítő képe, és
