Útitárs, 1992 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 6. szám

ÜT/TftRS Rádiós szolgálatunk Dr. Pósfay György 1992 június 30- ával befejezte rádiószerkesztői munká­ját. Köszönet illeti őt fáradhatatlansá­gáért és a jó szerkesztésért. A Külföl­dön Élő Magyar Evang. Lelkigondo­zók Munkaközössége 1992 szeptember 24/25.-i Stuttgartban tartott intézőbi­zottsági ülésére beterjesztett jelentésé­ből közlünk kivonatokat. »Kisugárzott adásaink az elmúlt 10 hónap során: 1991 szeptember l.-étől szolgálatom átadásáig az adások a szokott rendben folytak. Minden vasárnap (44 össze­sen!) rövid igehirdetést magában fogla­ló áhítatot sugároztunk ki, ebben a következő kollegák, valamint egy munkatársnő vettek részt: Varga Pál (Dietenheim) 10-szer, Antal Béla (Bern) 9-szer, Molnár V. Pál (Stock­holm) 8-szor, Gémes István (Stuttgart) 6-szor. 2-2 igehirdetést küldött Joób Olivér (Zürich) és Skalic Gusztáv (Mo­ra vei), 1-1-et Bálint Józsefné (Pécel), Dr. Füzesi Zsolt (Rákoshegy), Győri J. Sámuel és Madocsai Miklós (Buda­pest). E sorok írója (Genf) 3-szor vég­zett igehirdetői szolgálatot A felsorolás elmondja, hogy 11 igehirdetőből öt él Nyugateurópában, egy Északeurópá­­ban, egy Szlovéniában és négy Magya­rországon. Kilenc közülük evangéli­kus, két református. A hónap első szombatjára missziói tárgyú adásokat állítottunk össze. A hónap második szombatján egy témát sorozatos előadásokban próbál­tunk megvilágítani. 1991 hátralevő hó­napjaiban és 1992 januárjában ez volt a sorozat címe: »Segítségnyújtás a bi­zonyságtevéshez.« Ezeket az előadáso­kat én írtam és mondtam szalagra. 1992 februárjától az év végéig Gémes István készítette az adásokat, azok összefog­laló címe: »Miért éppen Jézus?« volt. A harmadik szombaton hallgatóink­kal való kapcsolatainkat ápoljuk, főleg a »Levelesláda« adás keretében, ami­kor is beküldött kérdésekre válaszol­tunk. 1991 négy utolsó hónapjában két ilyen adást Gémes István, kettőt én készítettem elő. 1992-ben háromnak voltam a szerkesztője, kettő Kelemen Erzsébet testvér Kelenföldön elhang­zott előadásának a felolvasásából ál­lott, az áprilisit - amely nagyszombati zenei program volt - Gáncs Aladár állította öszsze. Bár nem tartozik szorosan a műsor­­készítéshez, meg kell említenem, hogy adásainkról előzetesen adunk hírt. A kéthavonta megjelenő »Útitárs« közli műsorunkat. Régebben ez elképzelhe­tetlen volt, majd lassanként - kivételes esetekben - megvalósult, az elmúlt év­ben viszont rendszeressé vált az, hogy az »Evangélikus Elet« is közli adásaink tárgyát. Ugyancsak közölte a Magyar országi Ev. Egyház hetilapja Heit­mann Rolf-Gunnar, a »Misjonsbladet« című norvégiai havilapban megjelent cikkének a fordítását, amelyben beszá­molt a kelenföldi konferenciáról. - Az év végén Erzsébet testvér megint ki­küldte missziói körlevelét minden sze­mélynek, aki az elmúlt időben szolgá­latunk címére írt, amihez bibliaolvasó kalauzt csatolt. Igyekezett Erdélybe és más országokba megfelelő vallásos iro­dalmat küldeni. Az elmúlt tíz hónap során több hallgatónktól érkeztek címünkre értékes kézimunkák, amelyeknek Norvégiában hamarosan gazdájuk is akadt. A bevétel fenntartó szervezeteink adásainkkal kapcsolatos kiadásait csökkentette. - Egyébként 1991-ben 801 levelet kapott rádiószol­gálatunk.« Pósfay György Dsida Jenő: A Gyermek dicsérete Ti már nem hozhattok jó hirt nekem. Ami jó van, magamtól megtaláltam az erdőkben, hol sok-sok este háltam - s Keresztelő Jánosként hirdetem. Most járok hóban és halálra váltan, ám ez számomra boldog kínt terem; a hófúvásban gyakran, hirtelen csak térdre hullok: Gyermeket ta­láltam! Goromba ágak az arcomba vernek, de én megyek tovább, egy kis ha­ranggal viszem a drága hirt az embereknek: Bennem van, ime csengő és harangdal és bennem van a legnagyobb, a Gyer­mek -a fényes jászol s valamennyi angyal. Békés és hatalmas király Örülj nagyon, Sionnak leánya... és uralko­dik tengertől tengerig és a folyamtól a föld határáig (Zak 9,9-10b). Bevezetőként egy rövid vers Jochen Klep­­per-től, saját szabad-fordításomban: Isten nélkül hal vagyok a strandon, Isten nélkül egy csepp víz a tűzben, Isten nélkül egy fűszál homokon és egy madár szárny nélküli csendben - de mikor nevemen megszólít az Isten vagyok víz, tűz, föld, levegő és minden! A költő, főleg ha prófétai elhívatást érez és vall, többféle feladat megoldására köte­lezi el magát: megénekli a szomorúságot, csendesíti vagy szítja az elégedetlenséget, bizalmat kelt a nép nagyobb embereiben, történelmi személyiségeket elevenít meg példaként és lelkesít, de a legfőbb, szinte papi, prófétai feladata mégis ez: átmenteni a múltat, megvilágítani a jövőt, megszólal­tatni a reményt és tudatni a néppel, nem­zettel: nem hagyta el az Isten! Ezt teszi Jochen Klepper az idézett ver­sében. Ezt tette Zakariás a fenti tex­tusban ... A szöveg ismert: »Örülj nagyon, Sion­nak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya« annyira ismert szavak, hogy mi azonnal a jeruzsálemi bevonulásra, virágvasárnapra, vagy advent/karácsonyi eljövetelre, örven­dezésre gondolunk. Most, pillanatnyilag mégis maradjunk meg a próféta maga ide­jénél: Krisztus előtt 539-537 között vagyunk és jön Cyrus király rendelete: Babilonból, a száműzetésből, idegenből szabad visszatér­ni az igazi hazába, Jeruzsálembe. 70 eszten­dő hosszú idő; a második, sőt harmadik generáció váltja fel a kiöregedteket; sokan vannak, akiknek szívéből kihalt minden hazaszeretet, és még többen azok, akik azonosultak Babilon kultúrájával, jólété­vel, isteneivel s nem is kívánnak a múltba visszatérni. De az értelmiség, a zsidóság java, mint Zakariás maga is, papi/fejedelmi háttérrel, nem felejtette el igazi hovatarto­zását, és élni kíván az (szándékosan, tuda­tosan mondom) istenadta lehetőséggel. Nagy Sándor hadi csapatai és diadala mel­lett (történelmi tény) ott lovagol láthatat­lanul Isten. A hadvezér csak eszköz Isten kezében és végül is a várva várt messiási király, a béke fejedelme vonul be Jeruzsá­lembe. A cél: (így látja a próféta, a pap, a politikus - itt már nem csak költészetről van szó): mindent újrakezdeni, újjáépíteni templomot, hagyományt, nemzetet. A cél: újra formálni, helyreigazítani a megsértett határokat, megálmodni és megalapozni az ősi Dávid-király nagyságot, dicsőséget. Za­kariás szemei előtt megjelenik az ézsaiási misztikus/titokzatos Üdvözítő képe, és

Next

/
Oldalképek
Tartalom