Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 6. szám
ÚT/TftRS------------» resztem bennünk, amely tudja, hogy ez az Isten megtart, őríz, vigyáz, megment és örök országába sértetlenül képes bevinni szorongó, félő, veszélyeztetett gyermekeit. Isten erős volta, bár haragjáról sem szabad megfeledkeznünk, azok javát szolgálja, akik rábízzák magukat. Hogy mondta ezt Jézus még a keresztfa kínjai között is: »Atyám, a te kezedbe ajánlom az én lelkemet!« Mert még a halál és a szenvedés sem tudta megrendíteni az erős Istenbe vetett megingtahatatlan hitét. Örökkévaló Atyának is nevezik majd az újszülöttet. Ő maga ezt a látszólagos ellentétet így oldotta föl: »En és az Atya egy vagyunk« (Jn 10,30). Már itt nyilvánvaló, hogy karácsonykor olyan titkot ünnepelünk, amely egyszeri és megfoghatatlan. Az öröktől fogva létező Isten gyermekké lesz. S ez a gyermek nem más, mint az az Isten maga, aki belealázkodásával velünk való azonosságát és szolidaritását akarja kifejezni. Aki tehát rácsodálkozik a gyermekre, ne felejtse el soha, hogy a Szentet, az Örökkévalót szemléli. Hogy kicsi emberi teste pusztán a pelenka, ahogy azt Luther egyszer kifejezte, mert benne lakik, él, dolgozik az örökkévaló Isten, aki mindörökké legyen áldott! Végül Békesség Fejedelme a neve a gyermeknek. Nem azért áll ez a név a sor végén, mintha a legkevésbé fontos lenne. Hanem, mert a bibliai ember számára a béke egyáltalán minden jó, kedves, hasznos, kívánatos összefoglalását jelentette. Úgy is hirdették meg az angyalok betlehemi születését: »és a földön békesség«. Az őskeresz-A Krisztus, aki meghalt, sőt föl is támadott, aki Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk. (Róm 8,34) Az imádkozó embernek támadhatnak nehézségei is. Anynyira, hogy vagy nem hallja már Isten hangját, vagy abba a veszélybe jut, hogy szivében is elhallgat az imádság hangja. Jó ezért fölfigyelnünk Bibliánk olyan tanításaira, amelyekből biztatás, erő sugárzik felénk. Ilyennek érzem a fönt leírt idézetet az Isten jobbján értünk esedező Krisztusról. Melléje állítok most még egy nagyon drága idézetet a Zsidókhoz írott levél 4. részének 15—lóik verséből: »Nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk ezért bizalom mai a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk alkalmas időben való segítségül.« Amit ezek az apostoli vallomások tudomásunkra adnak, az jó egyetértésben van az evangéliommal. Egyik nagyon kedves és a keresztyének széles köreiben jól ismert példázatban (Lk 13,6-9) Jézus ezt tanítja magáról, amit az apostoli biztatásokból kiérzünk. Abban a példázatban a gyümölcsös-kert gazdája kivágásra ítél egy terméketlen fügefát. A vincellér azonban egyéves kegyelmi időt kér. Igen! Ez valóban Jézus igazi képe! Egész földi életének a tartalmát tyénség tehát joggal nevezte őt »a mi békességünknek . . .« Hogy azóta is háborúk és szenvedés, halál és gyász uralkodik ezen a földön, az mit sem von le ennek a gyermeknek a jelentőségéből. Legfeljebb egyre fokozódó emberi romlottságunkat szemléletesen fejezi ki. A haragvó Isten és a vétkező bűnös ember között az engesztelés művét jött elvégezni. S azóta, hogy ezt a meghálálhatatlan művét a földön elvégezte, megdicsőülten a mennyben is folytatja közbenjáró szeretetének az imádságát. Imádkozásunk közben végtelenül megerősíthet mind két az a tudat, hogy amíg mi önmagunkkal, bűneinkkel viaskodunk, sokszor sok kudarc között viaskodunk, addig mennyei Atyánk és Megváltónk között ilyenféle társalgás folyik rólunk. Az imádkozó élet mélypontjára került testvéreknek szánom ma ezt a szavamat. Az értünk szüntelenül imádkozó Jézust el ne veszítsük szemünk elől! Mert ez a képe éppen akkor ajándékozhat meg kitartó erővel, amikor azt hisszük, rajtunk van a megmásíthatatlan ítélet büntetése. Nem ért még véget a kegyelem, amíg értünk könyörög Krisztusunk! De ugyanez a kép óvjon meg minket a fölszínes könnyelműsködéstől is. Isten hosszú tűrésével valamiképpen vissza ne éljünk! Ordass Lajos - Az imádkozásról Az Atya akaratából született ez a Fiú, aki »a láthatatlan Isten képe«, »dicsősége visszatükröződése és lényének mása«, »minden teremtmény elsőszülöttje«, teremtmény és »bölcseség«. (Origenész 1254) hozza felszínre. Ezért fordulunk növekvő bizalommal ma is a karácsonyi gyermek felé, aki Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya és a Békesség Fejedelme, hogy könyörületébe foglalja bele nyomorult világunk minden baját. Jézus Krisztus - a közbenjáró
