Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1991 / 6. szám

ISSN 0500-795 X ÚT/TfífíS MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP Gémes István: A négynevű gyermek Mer/ egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nékünk. Az uralom az ő vállán lesz és így nevezik majd: Csodá­latos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme. Ézs 9,5 Egy gyermek születéséről jö­vendölt Isten prófétája olyan időben, amikor hatalmasok bu­kása, birodalmak széthullása és romlása napirenden volt. Tró­nok inogtak, elveszíthetetlen­­nek hitt területek, országrészek váltak le a birodalom testéről, a leghűségesebbnek vélt szövetsé­gesek váltak el, sőt fordultak szembe egymással. A politikai változások nemcsak szabadsá­got, de sok szenvedést és nyo­mort is hoztak magukkal. »Sö­tétségben járó« népről beszélt azért Ezsaiás, amely a halál ár­nyékának földjén lakik. Szinte félelemmel mondom ki a szót: Ezsaiás élhetett volna a mi korunkban és ma is leírhatta volna ezt a helyzetjellemzést. Örökkévalónak hitt birodalmak széthullásának, megdönthetet­len tirannusok bukásának, szö­vetségek felbontásának vagyunk mi is boldogan nevető és aggód­va síró tanúi. Nem csoda, ha sóvárogva lessük az új napot, kérdezzük a tegnapot, hogy ki­kutassuk a holnapot: vájjon ho­Minden kedves olva­sónknak, terjesztőnknek és munkatársunknak ál­dott karácsonyt és békés, boldog 1992-t kívánunk. ÚTITÁRS vá, merre visz az út? Szenvedés, jajveszékelés és panasz, honta­lanság és menekülés, halál és pusztulás, anyagi és erkölcsi ér­tékeink elvesztése szegélyezik és bizony, nemzetközösségek és egyének tanácstalanul tiblábo­­lunk, mert a ránknehezedő sö­tétség zavarja a látást, bénítja a kezeket, a karokat és nem enged biztos tájékozódást. De nemcsak a világhelyzet lát­szik az Ezsaiáséval azonosnak, hanem a prófétai üzenet sem változott. Karácsonyra készülve egy gyermek születését hirdeti meg Isten, akit Ő ad nekünk (hiszen így kellene fordítani azt, hogy »Fiú adatik nekünk«). A kérdés ezzel kapcsolatban csak az, hogy hoz-e valamit ez a gyer­mek és képes-e arra, hogy a szét­hullás világában összekötő erő legyen, s a szenvedésteljes bé­kétlenségben békességet te­remtsen? Jó azért, ha arra a négy, kettős névre figyelünk, ahogyan a próféta szerint neve­zik majd a megszülető, megígért Gyermeket. Csodálatos Tanácsos lesz a ne­ve. Már ez az első név is arra kényszerít bennünket, hogy ne ragadjunk le valahol a bölcső és a pelenkák, a pici gyermek szemlélésénél csupán. Aki cso­dálatos tanácsos, az felnőtt, az a második zsoltár régi üzenete szerint megszületése pillanatá­ban már az istenfiúság koronáját kapja meg. Atyja udvarának olyan fontos tagja lesz, aki ural­kodásra született és csak meny­nyei Atyjának felelős a tetteiért. Ha ez a gyermek később azt mondta csodálkozó és hitetlen­kedő tanítványainak, hogy »ne­kem adatott minden hatalom mennyen és földön«, akkor azt nem szabad félvállról vennünk. Ez is mutatja, hogy állandó kap­csolatban van ez a tanácsos Is­tennel a világ kormányzásában is. Dávidnak olyan tanácsosáról tudósít a Szentírás (2Sám 16,23), akinek szava olyan súly­­lyal esett latba, mintha csak az Isten szava lett volna. S hol van ez az Ahitófel nevű ember a Csodálatos Tanácsostól? Erős Isten a gyermek második neve, amelytől megszeppenhe­tünk egy pillanatra. Az erő emlí­tése hatalmat, sőt hatalommal ++++++++++++++++++++ Testtélételével az isteni Ige a bűnnek és a halálnak az egész emberiségre rázúduló átkát von­ta magára, hogy azt emberi mi­voltában mégis elviselje, isteni mivoltában pedig végleg legyőzze. Athanáziosz f 373) ++++++++++++++++++++ való visszaélések sorozatát jut­tathatja eszünkbe. Ám nem ezt akarja elérni ez a névadás. In­kább azt a bizalmat akarja föléb-

Next

/
Oldalképek
Tartalom