Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 4. szám
ÚT/TftRS Beszélgetés Bandi bácsival Magyarországon mindenki tudja, hogy Bandi bácsi csak Dr. Gyökössy Endre teológiai magántanár, kutató professzor, az újpesti ref. gyülekezet volt lelkipásztora lehet, akit bárki bármikor felkereshet lelki bánatával s mint lelkészpszichológus kész résztvenni bárkinek a bánatában. Telefonüzenetet kaptam tőle, Fellbachban van a lányánál, Dr. Rudesdorfnénál s szeretne még egyszer megölelni. Idős már és ki tudja, mikor láthat újra. Örömmel kerestem fel öreg barátomat és felhasználtam az alkalmat, hogy egy rövid interjút készítsek vele. * Gémes István: - Bandi Bátyám, örömmel hallottam, hogy a múlt évben kétszeres megtiszteltetés ért: a Budapesti Református Teológiai Fakultás díszdoktorává avatott és Újpest, ahol négy évtizeden át szolgáltál s ahol születtél is, díszpolgárrá emelt. Életművedet, könyveidet honorálták ezzel, vagy egy kicsit rehabilitáltak is több évtizedes félretétel után? Dr. Gyökössy Endre: - Azt hiszem, mindkettő igaz. Hiszen már az ötvenes évek elején, mint magántanár, rendszeresen órákat adtam teológiánkon s úgy tűnt, hogy előbb-utóbb ott is maradhatok. Ám szüléimét kitelepítették, s akkor »megfelelő helyen« közölték velem, hogy feleségem svájci, idegen, szüleim kitelepítettek s így én is osztályidegenné lettem, s így alkalmatlan az ifjúság nevelésére. Hála Istennek »melós« prezsbitereim, akikkel gyermekkoromban együtt rúgtam a rongylabdát, nem találtak annak és a nagy munkásváros lelkésze maradhattam 1980-ig, akkor mentem nyugdíjba. Igaz, ekkor egyházam vezetősége tudományos munkásságomat kutató profeszszori megbízatással honorálta s így újra taníthatok, jelenleg felnőtt s már diplomás hallgatókat lelkigondozásra. Közben egyik rádióadónk is felkért 2-2 órás lelki tanácsadásra, amit Donáth László ev. kollegámmal és egy rk. lelkésszel felváltva végzek. S már több TV áhítatot is végezhettem. G. I.: - Mi késztetett arra, Bandi Bátyám, hogy már a harmincas évek végén lélektant tanulj, Pesten, Baselben és abból doktorálj, s e tudomány tanára is légy? Dr. Gy. E.:-Ijedtemben lettem pszichológus. Ismertem a biblia embereit, csak azokat nem, akiknek prédikálnom és akiket lelkigondoznom kellett. Úgy éreztem magam, mint egy sebész, aki nem ismeri az anatómiát (amilyen nincs), vagy egy agronómus, aki ismeri a magot, amit el kell vetnie, de a földet, amibe beleveti, nem. Ám ilyen szakember sincs. Csak a »lelkész«. G. I.: - Nem kerekedett a pszichológus a teológus fölé? Dr. Gy. E.: - Én azért lettem pszichológus, hogy jobb lelkész lehessek. Talán ezt bizonyítják könyveim is, öt-hat, amelyek közül van amelyik nyolc, van amelyik hat kiadást ért meg. Karácsonyra várható »Lélekápolás« címen harminc esszém és tanulmányom. Szeretném hinni, hog azzal is segítségére lehetek azoknak, akik emberekkel foglalkoznak, lelkészeknek, pszichológusoknak, orvosoknak, akiknek eddig is sok előadást tarthattam a gyógyító beszélgetésről. G. I.: - Kiktől tanultál legtöbbet? Dr. Gy. E.: - Magyarországon Karácsony Sándortól, Svájcban Theodor Bovettől, a gamológia atyjától, C. G. Jung műveiből és V. E. Frankl-tól. Természetesen a legújabbaktól is, így Rogerstől és sok más jó szakembertől. Mindmáig tanulok. A rossz pap is holtig tanul. így talán jobb lelkész lehet belőle, olyan, aki a lélekhez is ért, ha már lelkésznek nevezi magát. G. I.: - A magyar lelkészek nem idegenkednek a lélektantól? Dr. Gy. E .: - Akadnak bizonyos fundamentalista körökben. Ám azok minden segédtudománytól idegenkednek. Nekik azt mondogatom, hogy ha ők görög és héber exegézist tanulnak és azt szükségesnek tartják, ez, amit én tanítok, az emberexegézis s nekik is szükségük volna erre. S majd megtapasztalják, hogy fogadóóráik megtelnek bajbajutott emberekkel, akiknek amíg sebeiket kötözik, Jézusról is hitelesebben beszélhetnek. Hála Istennek nekem három hétre előre betelik a naptáram. Talán ez igazol és a teli templom, mert volt gyülekezetemben öreg káplánná léptem elő s még Igét is hirdetek olykor. Ám ún. Művelődési Házakba is gyakran hívnak és különböző világi kongresszusokra előadónak, ahova »csak« mint teológust sohasem hívnának és ott sem tagadom meg lelkészi identitásomat. G. I.: -Mit üzensz, Bandi Bátyám, az ittenieknek? Dr. Gy. E.: - Hogy vegyék komolyan az egyszemélyes szolgálatot, mert már lassan mindene van a modern embernek, csak embere nincs, aki meghallgassa és szeretgesse őket - az ÚRBAN. G. I.: -Jó volt együtt lennünk. Dr. Gy. E.: - Bizony jó. Hogy is mondja Reményik? Sosem tudom, hogy megfoghatom-e azt a kezet, amit most elengedek. Isten áldjon meg István, és mindnyájatokat, akik az Úrban s az Úrnak szolgáltok. Gémes István * Weöres Sándor Ha elfogadtam sorsomat Ha elfogadtam sorsomat, jő négy virág, vagy négy madár, és mindenik égtáj felől árny-fonta gúzsba kényszerít, akár ha mondanák: Tiéd, hogyha elmédben vállalod, mert rabja és királya vagy örökké, szándékod szerint. Eljő a fény, az égi tűz, gömbölyded fallal vesz körül, magasságában ünnepel, míg mélységében föl nem old. * * * Varsó, Lengyelország. Nem-katolikus egyházak tiltakoznak a rk. egyház tervei ellen, hogy az iskolákban a rk. hitoktatás kötelező legyen. D. u. lenne alkalom csupán arra, hogy a déletőtti rk. hittanórán résztvett nem-katolikus gyerekeket illetékes lelkészük még külön tanítsa. Lengyelország 37,7 millió lakosának több mint 90 %-a tartozik a római egyházhoz, fél millió az orthodoxok, 300 ezer a protestánsok, 30 ezer az ókatolikusok, 12 ezer a zsidók és 2500 a moszlimok száma (IDL). * Bécs, Ausztria. Duray Miklós, az Együttélés Mozgalom elnöke (amelyben a szlovákiai magyar, lengyel és német kisebbség tömörül) sajtókonferencián a szlovákiai helyzet rosszabbodásáról tudósított. A pozsonyi parlament elrendelte, hogy utca - és helységnevek csak szlovákul tüntethetők föl. Csökkentették a szlovák televízió magyar programjának idejét. Riasztó jelenségnek nevezte azt, hogy Jan Korec nyitrai rk. püspök az egykori Hitler-barát Tiso államelnök emléktábláját leplezte le. A magyar gyerekek 30 %-ának nincs lehetősége anyanyelve használatára az iskolában (IDL). Erdőtűz lepte meg a bénát és a vakot. Mindkettő nagyon megrémült és szerette volna menteni az életét. A vak kétségbeesésében nekiindult vaktában - egyenesen a tűz felé. A béna rákiáltott: »Állj! Meg ne mozdulj! Vesztedbe rohansz! Én megmutatnám neked a menküléshez vezető utat. De akkor a válladra kell vegyél, mert béna vagyok. Még a bozótot és a kígyókat is kikerülnéd így.« Lehajolt a vak, a hátára vette a bénát. Megmenekültek. Mert kölcsönösen kiegészítették egymást.
