Útitárs, 1990 (34. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 4. szám
UT/TfíRS Pünkösd előtt a rádió egyik korareggeli hírszolgálatában mondták be: »a stockholmi Sankta Katarina templom ezen az éjszakán tűzvész áldozata lett. A 300 éves templomból csak egy 17. századbeli keresztelő medencét és néhány kisebb kegyszert lehetett megmenteni.« A hír elborzasztotta az egész ország lakosságát. Főleg a televízió képei is, melyeken a kupola bezuhanása és a harangok földre csapódó kongása vészjelek voltak. A jólét örömei között meggondolkoztatták az embereket. Korábban is leégett ez a templom, mások is szerte az országban. De ez a tűz abba a sorozatba tartozott, amelyben bérházak, ipartelepek, tengeri hajók egymás után pusztultak el rejtélyes okokból. Itt is egy piromániás gonoszkodott? Mert a gyülekezet menekülteknek adott menedéket? Tisztázódott, hogy nem. A tüzet rövidzárlat okozta. Mindez emléket elevenít meg bennem. Néhány évvel ezelőtt a gyülekezet, amelyben éltünk, arra kért, hogy egy esti megbeszélésen gondoljuk át az istentiszteleti élet megújhodásának lehetőségeit. Sok ígéretes kezdeményezés történt. Hogyan lehetne mindezt a gyülekezet és az egész egyház épülésére felhasználni? A beszélgetés folyamán beszámoltam egy álmomról. Leégett teljesen a gyülekezetünk temploma. Miközben a lángokban összeomlott az épület, tudatossá vált bennem, hogy minden Bibliánk, istentiszteleti rendünk, énekes- és áhitatoskönyvünk a lángok martalékává vált. Minden betű elpusztult. Kétségbeesetten kérdeztem, mi lesz velünk a jövőben? Felébredve, arra a filmre gondoltam, melyet éppen akkoriban láttam, s mely talán keveredve a gyülekezeti est témájával, kiváltotta belőlem ezt a rémálmot. A film egy diktatórikus országról szólt, melyben a habóságok megtiltották könyvek nyomtatását, olvasását és megőrzését. A tűzoltóság azt a feladatot kapja, hogy felkutassa a könyvek szerelmeseit otthonukban, könyvtárakban s a könyveket nagy máglyán égesse el. Nehogy az írások révén emberek gondolkodni kezdjenek és a Égő templom Elmélkedés pünkösd idején mindenütt jelenvaló állami felügyelettel szembeszálljanak. Volt azonban egy kis embercsoport, mely a műveltség elleni ilyen otromba merénylettel szembeszállva egy kis szigetre menekült. Ott tanították az idősebbek a fiatalokat, a haldoklók a felnövő nemzedéket a világirodalom klasszikusaira. Hallásból tanulták meg újból - jövőbe vetett reménységgel - a régi műveket! Pünkösdkor valahogy ez a kép elevenedik meg előttünk. A Szentlélek ajándékáról lángnyelvek alakjában szól Lukács az Apostolok Cselekedeteiben. A Tűz-Lélek meggyújtja a szíveket. Kiki hallja saját nyelvén az evangélium megtérésre hívó szavát. A régiek elmúlnak, elégnek a múlt emberei a Tűzben: »Mit tegyünk, atyámfiai?« És jön a válasz: »Térjetek meg és keresztelkedjetek meg valamennyien a Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát« (2,37—38). Pünkösd Tűz-Lelke felépített egy új templomot, melyben kinek-kinek kegyelmi ajándéka hozzájárul ahhoz, hogy »mindenek ékesen és jó rendben legyenek«. Gyülekezeteink ma újból pünkösdi örömmel telhetnének el, ha a magúj ulást ki-ki imádságos hittel könyörgi: »Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le ránk, égi lángod járja át szívem és a szám! . . . Tölts el tűzzel!« Az anyag világában a tűz pusztít. De a Lélek tüze tisztít. Egy ilyen templommá épülhet ma is a gyülekezet, ha nem keseredik el amiatt, ami elpusztult. A stockholmi Sankta Katarina felépítésére már megindult a gyűjtés. Az emberkéz alkotta épületek mindig a pusztító tűz veszélyének vannak kitéve. De ahol Isten Szentlelke gyújtott lángot a szivekben, ott egy leégett templomot is fel lehet építeni, mert él a Krisztus gyülekezete a lelkekben. Az épület csak ennek adhat helyt. Ott folyik az istentiszteleten a lelki ház felépítése: »mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá« (lPét 2,5). Itt taníthatja az idősebb nemzedék a felnövőt, »hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek« (Kol 3,16). »Amikor összejöttök . . . minden épüléseteket szolgálja« (lKor 14,26). Abban a világban, melyben egy »tűzvész« szinte kioltotta a lelkekben Krisztus üzenetét, újra fellángolhat az a Lélek-Tűz, melyhez ki-ki a maga kapott ajándékával járulhat hozzá. Szerte a kereszténységben ma megújul az istentisztelet élete. Az első pünkösdkor háromezren hallották a hívást. A rádió vészhíre után néhány napra egy másik hírt mondtak be: Sankta Katarina templomkertjében a kiégett falak mellett háromezren gyűltek egybe az elkövetkező vasárnapi istentiszteletre. Egy hívő keresztény asszony ezt így kommentálta: »Különös, hogy a templomnak le kellett égnie ahhoz, hogy egy ilyen szokatlan nagy tömeg gyűljön egybe istentiszteletre!« Isten élő Lelke, jöjj . . .! Égi lángod járja át . . .! Vajta Vilmos + + + + + + + + + + -I- + + + + -I-unipressedienst ScMönbeiggasse 15a 8001 Züficli Telelőn 01/257 2344 Telefax 01/257 23 46 SPERRFRIST: SAMSTAG 28. APRIL, 12.00 UHR PRESSEMELDUNG: Zürich, wissenschalt Dies academicus 1990: Die neuen Ehrendoktoren der Universität Zürich Zoltán Dóka. Ehrendoktor der Theologischen Fakultät. LAUDATIO: Die Theologische Fakultat der Universität Zürich verleiht den Grad eines Doktors der Theologie ehrenhalber an Herrn Plärrer Zoltán Dóka aus Hévlzgyörk, Ungarn, In Anerkennung seines hohen persSnllchen Einsatzes für die Wahrung des Anspruchs der Theologie In schwieriger Zelt sowie seiner wlssenschaltllch fundierten Beiträge zur theologischen Reflexion und zur Praxis der Kirche In seinem Lande. Dóka Zoltán hévizgyörki lelkésznek díszdoktorátust adott a zürichi egyetem teológiai kara. Ezzel fejezte ki elismerését azért, hogy nehéz időkben a teológiai tudomány tekintélyéért szállt síkra és tudományos munkájával egyháza teológiáját és gyakorlatát gazdagította. folyt, a 2. lapról Amennyiben a Szentlélek rajtam keresztül megnyilvánul és munkálkodik, az csak az Ő tőle ihletett Írásból, a Bibliából származhat. Nem extázis, nem kontemplativ és meditativ gyakorlatok adják a Lelket és ruháznak fel a Lélek erejével, hanem az, hogy az igével, mint Isten üzenetével élek nap mint nap. Ez késztet és tesz képessé az Úr szolgálatára. Hálát adok az Istennek, hogy nekünk, gyarló embereknek ajándékozta szent üzenetét. így kisér Ő göröngyös útainkon a Biblia szaván keresztül, megítél, tanít és vígasztal. Lassan eljön az alkony; földi életem órája mind halkabban ketyeg és szól az én Uram: »íme eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit« (Jel 22,7). Dr. Szabó Pál 00000000000000000000000 Budapest. Július elején fogadta Szebik Imre püspök, püspöktársával, dr. Harmati Bélával együtt Gémes Istvánt, a Külföldön Elő Magyar Ev. Lelkigondozók Munkaközösségének elnökét. Szóba kerültek a Magyarországi Ev. Egyház gondjai és javaslatok hangzottak el lelkészkiküldésekre, valamint esetleges cserékre. Mindhárman megegyeztek a jobb információ szükségességében és egymás kölcsönös tájékoztatásában.
