Útitárs, 1990 (34. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 4. szám
UT/TflfíS 50 szolgálati év A jubiláló lelkész A Délnyugatpensilvániai Egyházkerület 1990. járt. 15-én tartotta közgyűlését, amelyen oklevelet kapott Markovits Pál evangélikus lelkész 50 éves szolgálata elismeréséül. Derűs sorokban számol be hosszú útjáról, amelyeken azonban áttűz a sok-sok nem mindig csak pozitív élettapasztalat is. - Idézünk leveléből: 1939-ben engem is megbízott az Ev. Egyház (U.L.C.A.) missziós bizottsága, hogy Montrealban összeírjam a magyar lelkeket. Közben kitört a 2. világháború, s Magyarország hadat üzent Kanadának, a Brit Birodalom tagjának, s én ellenséges idegen lettem. Csak ottawai miniszteri engedéllyel kaptam hosszabbítást a magyar vízumomra. Emlékezetes idők voltak azok számomra. Waterloo-i teológiát 1939. májusában végeztem el, s csak egynek volt híványa négyünk közül . . . 50 évvel ezelőtt az első magyar gyülekezetemben, Windsorban havi missziós fizetésem $50 volt, amelyhez a kis magyar csoport még további $25-öt Ígért. Ott szolgáltam 1940-45-ben, ahol nyáron a magyarok a Delhi környéki dohánytelepekre mentek dolgozni $1 órabérrel, s szállással, míg én a vidéket jártam, keresvén a vándorló híveket. 45-ben a Missziós Bizottság, Lyons, N.Y. St. John’s Lutheran Church szolgálatára küldött ki a gyülekezet hívása alapján. 10 hónapig vártam az USA-vizumra, mely végre megjött, amikor kitudódott, hogy nevem alatt némethoni rabbi és családja igyekezett az USA-be. Feleségem, Anna és lányom amerikai születésűek . . . Pittsburgi magyarok maroknyi evangélikus közössége érdeklődött felőlem, amikor Rottmann Farkas lemondott 1945-ben. ... 46 októberével fogadtam el a pittsburgi szolgálatot. »Tervszerű telepítés« volt Dr. Tappert missziós titkár ajánlata, amikor a világháború után az Ev. Világszolgálattal 150 személyt hozatott ki saját felelősségére a kis, 90 tagú magyar gyülekezetem. 49-53 között több, mint 60 diplomás, átlag 45 éves testvér talált otthonra általunk . . . Közben megjött 1956, s a volt D. P. - k (Delayed Pilgrims-Displaced Persons) - vagy otthoni elnevezéssel, nyugatosok - lettek az 56-osok legkomolyabb segítői. . . Közben templomunk a városrendészet egyik területe lett, s környékünk a déli államokból tömegével északra jövő munkakeresővel telt meg . . . Fiataljaink California felé vették útjukat, öregeink pedig a külvárosokban találtak otthonra s templomunk maradt, mint kicsjny magyar sziget a fekete tengerben. Lelkészhiány állt be . . . s így kerültem én is egy kettős gyülekezetbe. Carmichaels, Pa.-ban szolgáltam 70-82-ig. 1982 óta nyugdíjban élünk - falun, hol otthonunk mindig nyitva van régi és új »szomszédok« fogadására . . . . . . Mindezt az Útitárs legújabb száma hozta ki belőlem . . . Köszöntőm munkatársaidat! ERős vár a mi Istenünk! * * * 30 éve I960 március 20-án alakult meg a Bornemissza Péter Társaság, az Osztrák Ev. Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálatának intézménye. Erről emlékeznek meg október 14—20 között több osztrák városban. Ünnepi előadók lesznek: Dr. Erhard Busek miniszter, Domokos Géza, az MRDSZ elnöke, Sütő András, valamint 40-50 további író, művész, kutató. 4 100 éve született Reményik Sándor TUDOM, VENDÉG VAGYOK... Tudom, vendég vagyok Mindég és mindenütt, Seholsem házigazda. Elbírhatatlan hála-terhek Roskasztó súlya gyönge vállamon, És nem fizettem meg az életért. A ruha, amely óvja testemet, A tető, amely menedéket ad, A kenyér, amit a számba veszek. A levegő, amit belehelek, A nap, mely rám süt és nekem világol, S a szeretet, a szeretet, -Mind méltatlanul érnek engemet. Koldus vagyok és semmim a világon. Amit két kezem szerzett volna meg, Amire büszke lehetnék: enyém, A kobzomat, igricz-szerszámomat. S egyetlen jószágom: az énekem. Azt is csak örökötem És az is elhagyott. Azért még tűrjetek, Ha itt is, ott is meg-megjelenek Szeretet-vacsorán, Daltalanul és koldus-szegényen, Nem tart soká talán. Aztán megyek. Kérek az Istentől egy csillagot, Hol én látlak majd vendégül titeket. Kutas Kálmán: A hit Bármid lehet, hit nélkül mit sem érsz -. Száz pedagógusnál különb nevelő: eleven könyv tebenned. Bölcs szava mindenre van. És mint egy tiltó kéz emelkedik fel, hogyha bűnre csábit az alkalom. Alázatra tanít, hogy ne emeld fejed a csillagokba. Lelki szemeddé lesz: meglátod véle a bűnödet - törvényét Alkotódnak, amelyet sértve megsérted magad, s amelytől elfordulva pusztulásba fordul egy egész nemzet is. A hit oly tiszta látás, melyhez foghatót nem tud megadni semmi bölcselet. Kitágult szívvel érez mindaz iránt, mi véres fájdalom -, mi meggyalázás, jogorzás jogtiprás. Nincs oly erő, amely bátrabbá tudna tenni. A földön nem lehet oly nyomorult száműzött, aki iránt ne hajtna szánalomra: segítsd! A bűnt utálja, de nem a bűnöst. Halált nem fél, de ember sincsen, akitől félne. Drága kincs. Isten kínálja ingyen. Elfogadd. Életre erő, halálra vigasz. ...Ugye tudod, hogy mindez igy igaz?!...
