Útitárs, 1990 (34. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 2. szám
UT/TfíRS ÍZT, Karagandai Iván Ha a középkorban élt volna, egyszerűen úgy írták volna be pl. egy egyetemi anyakönyvbe, hogy Johannes Karagandus. Akkortájt u. i. a név - a keresztnév! - volt egyáltalán fontos. No meg a helység, ahonnan a személy elszármazott. Ha a kettőt összekötötték, a legfontosabbat tudták róla. Azt hogy ennek vagy annak a szentnek a napján született vagy azon keresztelték meg, no meg azt, hogy a földnek melyik pontjába vert gyökeret, azaz, hová való volt? Címadó Jánosunk azonban nem a középkorban élt. Ezév februárjában találkoztam vele a brazíliai Curitibában, az LVSZ nagygyűlésén. Vezetékneve Gudi volt és a kazahsztáni Karagandából jött, hogy a szovjetunióbeli németajkú evangélikusságot egyedüli delegátusként képviselje. Mokány, zömök kis ember, aki tudja, hogy hivő testvérei miért küldték el erre a találkozóra s ehhez a megbízáshoz hü is akar maradni. Gudi testvér furcsa egyházat képvisel. Olyat, amely a SzU törvényei szerint egyáltalán nem is létezett. Olyat, amely csak kényszerkitelepítettekböl állt, hiszen a harmincas évek sztálini »tisztogatásai« eredményeképpen a Volga mellöl Kazahsztánba deportált németek alkották. Olyat, amelynek egyes gyülekezetei inkább vállalták az illegalitás minden veszélyét, mintsem, hogy az ateista szovjet hatóságoktól működési engedélyt kértek volna. Olyat, amelynek kb. 15 évvel ezelőtt Nyugatnémetországba vándorolt ki az utolsó, fölszentelt lelkésze. Olyat, amelynek hívei kézzel másolták a Bibliát és az énekeskönyveket, hiszen ezek behozatala vagy nyomtatása szigorúan tilos volt. Csak a legutóbbi évek enyhülése engedte meg, hogy az egykori volgai németekből álló gyülekezeteket kicsit összefogják, sőt egy lett püspök személyében még hivatalos egyházfőt is kaptak. Öntudatos prédikátornak nevezném legszívesebben Gudi testvért. Megtanulta gyülekezete szomorú történetéből, hogy egyedül csak az Isten kegyelmében bízva lehet a legnagyobb veszélyeket is túlélni. Ezért ragaszkodott ez a gyülekezet egyedül és kizárólag az Isten Bibliában tanúsított igéjéhez. Ezt olyan kincsként ismerte meg, amelyhez tilos hozzányúlni avatatlanul, s amelyet mindenek felett kell szeretni. Laikus, tehát nem lelkészi státusú, de lényegében lelkipásztor a barátunk. Abból Az új és a régi elnök (Dr. Brakemeier és Dr. Hanselmann) Curitiba, 1990 DlflMIQKLW 04 • Fevereiro 1990 Ginösio de Esporles Almir de Almeida Torumö CJKITIPd-PR 0MVI0 ÓLATOK D0 FÖVŐ nüi Az egyházi nap brazil nyelvű plakátja Első napi postai bélyegző a fajta sáfárból, aki kizárólag Isten és az ö gyülekezete iránt érez felelősséget. Aki tudja, hogy amit mond, azért teljesen vállalnia kell a felelősséget. Es, ha szorul a hurok, neki kell megvédenie a megtámadott nyájat. Egész viselkedéséből ez sugárzik: töretlen igeszeretete és szinte mértéken felüli küldetéstudata. Nem kelti semmiképpen valami tajgai, félénk emberkerülö benyomását. Ellenkezőleg! Bibliaórán ültünk egymás mellett. Egy-két püspöktől eltekintve, inkább fiatalok voltak a kör tagjai. Vezetőnk brazil teológiai tanító volt, aki komoly ízelítőt nyújtott az ún. felszabadulási teológiából. Mindegy, hogy a Hegyi Beszéd melyik szakaszát olvastuk föl, ö úgy is mindig ugyanarról beszélt: a bűnös nemzetközi konszernekről, a környezetszenynyezödésröl, a földnélküli brazilokról, az öserdöirtásról, az állatvédelemről, a nők felszabadításáról, a fegyverek elpusztításának szükségességéről, az urak és elnyomók elleni küzdelemről, stb. stb. S bár e témák fontosságát önmagában szinte egyikőnk se tartotta lényegtelennek, de - jólneveltségböl vagy kényelemszeretetből mind hallgattunk (inkább kussoltunk), mert hát ugye mit meg nem tesz az elpuhult nyugati a »szent békesség« kedvéért . . . Csak Gudi testvérprédikátort nem lehetett hallgatásra Ítélni. Először is megvédte az igét. Kereken kijelentette, hogy ezeknek a témáknak semmi köze ahhoz a bibliai szakaszhoz, amelyben ugyan szó van a két úrnak szolgálás lehetetlenségéről, de ugyanúgy arról is, hogy először Isten országát és az ö igazságát kell keresnünk, s minden más erreföl ráadásként adatik nekünk. Másodszor pedig elmondta, hogy az az Isten, aki a mező liliomainak és az ég folytatás az 5. lapon
