Útitárs, 1990 (34. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 2. szám
UT/TfíHSm 1990-a kiábrándulások éve? folytatás a 4. lapról madarainak biztonságánál többet igér az övéinek, annak gondoskodó szere tétét nem lehet ilyen vagy olyan - izmussal kierőszakolni, de mégolyán brutalitással és kegyetlenséggel megakadályozni sem. Éppen az ö népének sok évtizedes szenvedése közepette volt ez a boldogító felfedezése, hogy Isten gondot visel róla. »Ahol a mi erőnk csődöt mondott, ott segített az Úr!« Gudi testvér nem mondott kellemeset és a »rendszerbe vágót«, amit az EVSz Curitiba-i naggyülése szigorúan elrendelt magának. Persze nem sok sikerrel. Mert bár a téma »Meghallottam népem kiáltását« volt, mégis ebből keveset sejttetett a gyűlés. A beolvadásra vagy elpusztulásra ítélt indió őslakosság szemére is vetette a találkozónak, hogy az ö jogos követelésével nem foglalkozott. Másrészt pedig három napon át csak a Szövetség új szervezeti szabályzatáról volt szó. Ennek a meddő csatározásnak kellemetlen kísérőjelenségei voltak. A harmadik világ egyházainak udvarolni akarván, a Világszövetség vitatott főtitkára, a norvég Stálsett, keresztülverekedte, hogy a végrehajtó tanács tagjainak fele közülük jöjjön, holott ezek a világ luteranizmusának csak egyötödét képviselik. Nagy örömmel üdvözölte a gyűlés Namibia függetlenségét, de semmit sem szólt az egykori szocialista államok egyházaival szembeni évtizedes mulasztásokról. »Hearing« volt a magyar, keletnémet, román, lengyel, lett és észt változásokról, de azt éppen egy magyar elnök úgy vezette, hogy abból végül is csak a gonosz emigránsok vádolása hangzott ki ... Az asztalnál viszont olyan képviselők is ültek, akiket »Moszkva kegye« már A campus sálra, amelyben a napi áhítatokat tartották és az egyetemi kápolna modern épülete. régóta »comme il faut«-embereknek tartott. Amikor pedig az abeszsziniai fiatal csak öntötte az olajat a tűzre, a marxista ideológiából vett antikapitalista érveivel, óva a szabaddá lett országok egyházait a kapitalista mammonizálódás veszélyétől, - akkor megmutatkozott ennek a Világszövetségnek a teljes dilemmája: nincs pénze, de jótékonykodni akar. És nincs személyisége, mert a középszerű emberek nivellált egyesületévé vált. A luteranizmus, amely mindig is feladatának tartotta a többiek teológiai kihívását, 12 napon át teológiátlanul ült és tárgyalt Curitibában. Nem merte felvenni a »kiáltok« kesztyűjét, hogy Isten igéje fényében foglalkozzék égető gondjaikkal. Inkább önmagával folgalkozott, rendtartási és szavazási manőverekkel töltötte az idejét. Szánalmas képet nyújtott. Az LVSz nagy alkalmat mulasztott el, s nem mert Istenre hagyatkozni és Öt megkérdezni. Gudi János testvér is elégedetlenül ment vissza Karagandába. Vájjon mit mond el útjáról és küldetéséről a gyülekezetének? gioooooooo Családi hir Vargha Sándor, nyug. ev. lelkész, volt egyetemes főtitkár 1990. márc. 21-én, 85 éves korában elhúnyt. Temetése Genfben volt márc. 23-án. Feltámadunk! Azt hittük, hogy a politikai messianizmus korát magunk mögött hagytuk. Kiábrándultak az emberek a mindenféle ideológiai félrevezetésből, elegük van abból, hogy mindig mindent csak egy bizonyos szemüvegen keresztül szabad nézzenek és végre elkezdenek gondolkozni is - önállóan. Az elmúlt évet kétségkívül a nagy meglepetések és szabadságok évének kell tartanuk. Hozzájárult ahhoz, hogy végre ideológiátlanitott világban éljünk. Csak kevesen veszik észre, hogy ezt a célt nem értük el. Csak uj ideológiák születtek, amelyek ugyanolyan kérlelhetetlenül engedelmességet és magunk-odaszánást követelnek tőlünk, mint elődeik. Ilyen ideológia a »nyugatosodás«, a »liberalizálódás«, a »szabad piac«. Mindezt azzal az arroganciával képviselik, amely miatt annyit sznvedtek emberek az elnyomás negyven éve alatt. Csak az előjelek és a színek változnak? A kilátások nem rózsásak. Alig múltak el a romániai véres napok, a ceaucescuizmus helyét a nacionalizmus foglalja el gyorsan. Alig állították bíróság elé a keletnémet népnyuzókat, már a nyugatnémet tőke csápjai fenyegetik elnyeléssel az ország kiéheztetett felét. A magyarországi liberalizálódás is nagyon gyenge lábakon áll, és egyenlőre csak az »erősebb nyer«-elvében és a tömegközlési eszközök elmalacosodásában jut legerőteljesebben kifejezésre. Lásd Dr. Harmati püspök tiltakozását az Ev. Életben. A nemrégen még »a század politikusa« címmel megtisztelt Gorbacsovnak szinte áthidalhatatlan nehézségei vannak és a hitleri öröknek hitt birodalom mintájára viselkedő szovjetimpérium alig hét évtized után szétbomlással fenyeget. Bár ne beszélne belőlem próféta, de minden jel arra mutat, hogy 1990 a kiábrándulások évévé válhat. Viszont jó lenne most is újra meghallani a Szentirás ismételt óvását a »fejedelmektől«: »Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, aki meg nem menthet.« (Zsolt 146,3). S bár az uj magyar forditás itt »előkelősködik«, jobb, ha Károlyival tartunk. Az itt szereplő héber szó u.i. az önkéntes segítőtől kezdve el egészen a tirannusig mindent jelenthet. Főképpen tehát azt, akinek a kezében hatalom összpontosulhat, amellyel alkalmasint vissza is él. Jobb az Urban bízni, mint főemberekben reménykedni« (Zsolt 118,9). Nem lenne rossz, ha ezzel a bölcsességgel felvértezetten néznénk a ránkzúduló politikai események elébe 1990-ben is.
