Útitárs, 1988 (32. évfolyam, 5-6. szám)
1988 / 5. szám
5 ür/mfísm Egy-ügyű szolgálat Október 4-én lesz 25 éve annak, hogy első ízben fordult magyar hallgatókhoz az éter hullámain át a Norvég Misszió rádiószolgálata. A jubileumról ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek meg a rádióadás munkatársai, az adásokat támogató szervezetek és a hallgatók képviselői a jugoszláviai Moravciban. Az ünnepi igehirdetést az adások első és 23 éven át volt szerkesztője, Terray László tartotta, s ez év október 2-i adásunkban megismételte. Itt ebből közlünk egy részletet. Néhány megjegyzés egy könyv bírálatához Az »Útitárs« 1988.évi 1.számában Szépfalusi István »Elmosódó tények, kétes arányok« címen foglalkozik Borbándi Gyula »A magyar emigráció életrajza« c. könyvével. Kritikai megjegyzéseinek elsősorban a svájci magyar protestáns lelkigondozást, ül. Lemesi József személyét érintő részéhez kívánok hozzászólni, mert ebben érzem magam illetékesnek. Szépfalusi egyik bíráló megjegyzése Borbándi könyvével szemben így hangzik: »Lemesi József (Basel) sem >intézményesítette< (347) Svájcban a magyar protestáns lelkigondozást; többen éppen ezt rótták fel neki, erre csak halála után kerülhetett sor (>lét vagy nem lét kérdése< 347).« A mondat első felével Szépfalusi olyasmit cáfol amit Borbándi nem is állít. Azt a benyomást kelti ugyanis, mintha Borbándi szerint Lemesi intézményesítette volna a magyar protestáns lelkigondozást Svájcban. Ez az értelmezés - és az ebből adódó kritikai megjegyzés - azonban nyilvánvaló félreértésen alapszik, mert Borbándi erre vonatkozó mondata így hangzik: »Az ötvenhatos menekültek megérkezése után a svájci protestáns egyházak segélyszerve, a HEKS (Hilfswerk der Evangelischen Kirchen der Schweiz) megerősítette Lemesi Józsefet, intézményesítette a magyar lelkigondozói tevékenységet, és Krüzsely József személyében egy második magyar lelkészt is megbízott e munkával.« - Itt félreérthetetlenül arról van szó, hogy nem Lemesi, hanem a HEKS intézményesítette a magyar protestáns lelkigondozást. Ez pedig megfelel a valóságnak. Vagyis valóban lehet intézményesítésről beszélni - csakhogy nem Lemesi, hanem a HEKS részéről -, hiszen a HEKS magára vállalta a lelkigondozással járó költségeket (Lemesi fizetése, adminisztráció, utazások, »A Levél« nevű értesítő rendszeres megjelentetése) és Lemesi rendelkezésére bocsátotta saját infrastruktúráját (névjegyzék, irodák; lelkészi minőségében tárgyalhatott a menekült segélyszervekkel, hatóságokkal, otthonvezetőkkel). Az intézményesítéssel kapcsolatban éppen ezért nem is volt Lemesinek mit felróni. (Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy amit Szépfalusi Borbándinál hiányol - pl. a forráshelyeket illetően -, abban maga sem egészen következetes: pl. kik azok a »többen« -1. i. akik Lemesinek valamit felróttak?) Nos, Lemesinek - jogtalanul - talán azt róhatták fel (és sejtésem szerint itt lehet a félreértés az »Intézményesítés« ill. »nemintézményesítés körül), hogy az egyes helyi (folyt, a 8. lapon) Ézs 62,11-12 Hallottunk már arról, hogyan vette igénybe a norvég keresztyénség a technika vívmányait az Ige üzenetének távoli országokba való továbbítására: »missziói hajókat« száz évvel ezelőtt, »missziói repülőgépet« a második világháború után. Ma az elektronikus tömegközlési eszközöket használja fel arra, hogy az evangélium eljusson - Igénk szavával szólva »a föld széléig«, vagy a régi bibliafordítás szavaival: »mind a föld határáig«. A eszközök változásával változhatik a kifejezés módja, módszere, még talán nyelve is. De alapigénk figyelmeztet minket: a módszer változhatik, de a tartalom nem. S a tartalom ez: Jön már Szabadítod! Aki összehasonlítja a régi fordítást az újjal, különbséget vesz észre. A régi azt mondja: íme eljött szabadulásod. Az új viszont így fordít: Jön már Szabadítod. S ez az új fordításban nagy Szszel van írva. Azt hiszem, így jobb. Szabadulás és Szabadító két különböző dolog. Szabadulást nyerhet az ember egy nehéz helyzetből. Például szegénységből. (S csak dicséret illethet minden olyan törekvést, mely arra irányul, hogy emberek megszabaduljanak szegénységükből, nyomorukból. A keresztyén egyház hosszú története sok példát mutat fel arra, hogyan igyekeztek ezt a célt megvalósítani Krisztus Urunk példájától ihletett férfiak és nők.) Nyerhet az ember szabadulást nyomasztó körülményekből: tengeren dúló viharból, magányból, egyedüllétből. Lehet szabadulás fogságból, hadifogságból vagy túszként átélt fogságból. De Szabadító, nagy Sz-szel, csak egy van: a mi Urunk Jézus Krisztus, aki megszabadított bennünket a bűn, a halál és a Gonosz rabságából. Ezért aztán változhat a mi bizonyságtételünk módja, módszere, eszköze. De tartalma csak egy lehet: Jön már Szabadítod! Voltak a külmisszió történetében is olyan törekvések, hogy az Ige üzenetét valami mással helyettesítse, vagy legalábbis toldja meg a keresztyén egyház. Egy nagy misszionárius - nevét nem akarom elárulni, nehogy kiábrándítsak valakit az iránta való tiszteletből - azt a jelszót hangoztatta: Meg kell nyitni Afrikát »a keresztyénség és az árúforgalom számára«. Egy másik nagy miszszionárius keresztyénséget és műveltséget kívánt terjeszteni. De a mi üzenetünk egy-ügyű és együgyű, egyszerű és egyértelmű üzenet, egy témájú, egy tartalmú: Jön már Szabadítod. Nem akarom én elítélni azt az afrikai evangéliumi adót, amelynek adásaiban programszerűen 70% volt népnevelés és csak 30% az evangelizáció. Amikor az az adó vagy 30 évvel ezelőtt elkezdte áldásos működését, éppen erre a stratégiára volt szükség. A mellett nyilvánvaló, hogy az evangéliumnak van életformáló ereje. Ahol az Ige tisztán hangzik, hozhat az magával műveltséget, felvilágosodást, magas erkölcsöt - s éppezt tanúsítja a keresztyén misszió áldásos története - sőt hozhat magával az evangélium hirdetése, következményképpen politikai harckészséget is az egyes keresztyén életében. S erre is van példa a misszió történetében, ha erre most nem is térhetünk ki. De az egyház Urának, a misszió Urának kiküldöttjei nem , vagy nem csak szabadulást hirdetnek, hanem a Szabadítót: Jézus Krisztust. Az isteni Ige közvetítésének lehet különböző a módja, csak egy lehet a tartalma, de van meghatározott következménye is: »Nem leszel elhagyatott« (amint ezt Ezsaiás mondja találkozónk alapigéjében), - vagy rövidebben: Nem leszel egyedül. A rádiómissziós szolgálatnak egyik legszebb gyümölcse, mikor az Ige hallgatója megbizonyosodik erről az egyszerű igazságról: Nem vagyok elhagyatott, nem vagyok egyedül. Ez többet jelent, mint azt, hogy tudom: valahol a távolban van egy keresztyén testvér, aki gondol rám, imádkozik értem. Ezt is jelenti. De azt is: Nem vagyok egyedül Isten szent színe előtt. Van Megváltóm, Szószólóm, Vigasztalóm- Szabadítom -, aki értem adta magát, s akinek áldozati haláláért bűnteher nélkül állhatok meg Isten előtt. Ha a (folytatás a 6. lapon)
