Útitárs, 1988 (32. évfolyam, 5-6. szám)
1988 / 5. szám
űrmtosm _ (folyt, a 3. lapról) tos teológiai felfogására. Mindez a másik megismerését, hitelveinek ismeretét, azaz állandó tanulást kíván meg tőlünk. Ugyancsak jellemzőnk a missziói lendület: egymást hozzák a gyülekezetbe az emberek, egymásnak járunk utána és ilyenképpen is egymásért érzünk felelősséget. A gyülekezet nem személyi vagy tekintélyi alapon él együtt, hanem arra az Úrra figyel, aki meghalt és feltámadt, él is köztünk és a középpontban áll. A magyar nyelv az összekötő kapocs szerepét tölti be stuttgarti modellünkben. Úgy is mondhatnánk, hogy a kommunikációs közeget jelenti számunkra, amelyben él és mozog a gyülekezet. Magyar az istentiszteleti nyelvünk, magyarul hangzik az Ige, magyar nyelven folyik a vasárnapi iskola, a bibliaórák és az egyéb egyházi cselekmények. Kevés kivétellel anyanyelvűnk a magyar. Köztudomásúlag pedig legjobban mégiscsak az anyanyelven tudunk imádkozni, vele Istent dicsérni. Nyelvünk használata egy bizonyos kultúrkörhöz is kapcsol bennünket. Minden istentiszteletünkhöz kapcsolódó szeretetvendégségeink, valamint egyéb ünnepségeink jó alkalmat nyújtanak arra, hogy a sajátosan magyar kultúrális értékeinket megismerjük, ápoljuk és megőrizzük. Elvégre a magyar kultúra nagyjai is tudatos tagjai voltak keresztyén egyházaiknak és vállaltak abban sokszor még vezetőszerepet is. Kettőt nem teszünk azonban. Egyrészt nem magyarkodunk valamiféle mellverő, felszínes, szűk látókörű Megjelent Ordass Lajos Önéletrajzi írások - folytatás (EPMSz, Bern, 1987) című kötetének hibajegyzéke, Az »errata«-ba felvették a Válogatott írások és az Önéletrajzi írások I.kötete időközben nyilvánvalóvá vált újabb hibáit is. A három kötet megjelenése óta a szerkesztőhöz folyamatosan érkező kiegészítő dokumentumokat, értékelő megjegyzéseket, élménybeszámolókat stb. természetesen nem közli a hibajegyzék, hiszen az későbbi, egyháztörténeti kutatás tartozéka. Mindazok megküldését azonban változatlanul várja és kéri a kötetek szerkesztője, Szépfalusi István. (Az »errata«-folytatást minden érdeklődőnek díjtalanul postázza a kiadó.) fogadkozással. Hálásak vagyunk Istennek, hogy ebbe a nép-és kultúrközösségbe teremtett bele. Ez hálával és nem más nemzetiségűek lenézésével párosult gőgős fennhéj ázással tölt el bennünket. - Másrészt azt sem valljuk, hogy a magyar nyelv és kultúra olyan egyedülálló, amelyhez semmi más fogható nincs ezen a világon. Éppen az a tapasztalatunk, hogy amennyiben a minket jelenleg befogadó nép kultúráját elsajátítjuk, annál jobban látjuk, hogy annak milyen értékes kiegészítése lehet a mienk. Tehát a gyülekezetünk magyarul beszélők és magyarul érzők közössége, mert ez a nyelv és kultúra áll hozzánk legközelebb. Hálásak vagyunk, hogy Isten hozzánk szóló üzenetének méltó közvetítésére ez a nyelv is kiválóan alkalmas. Mégsem élünk gettóban, ezt nyomatékosan szeretnénk hangsúlyozni. Sem a származásunk, sem a nyelvünk nem lesz burokká, amely elzárna bennünket a külvilágtól. Hálásan fedezzük fel, hogy ebben az országban is van Istennek egyháza. Azt is örömmel fedezzük fel, hogy ez az egyház is észrevett bennünket. Nemcsak templomait és gyülekezeti házait nyitotta ki előttünk, hanem a szívét is. Gyülekezetünk szerves része Stuttgart- Bad Cannstatt nevű városrésze Lutherről elnevezett ev. gyülekezetének. Ha »szerves részét« mondunk, az persze nem egyházjogi értelemben veendő, hiszen az itteni törvények értelmében minden gyülekezeti tagunk amúgyis tagja a lakóhelye szerinti német egyházközségnek. De nem érezzük szükségét annak, hogy valamiféle exil-egyházat szervezzünk. Annak se, hogy magyarságunk állítólagos megtartását kizárólag biztosító »külföldiek gyükekezetét« tartsuk fenn. Gyülekezetünk abban a szerencsés helyzetben van, hogy jelenlegi lelkésze az előbb említett német gyülekezet igazgató lelkésze. Ez a »perszonálunió« sok előnyt biztosít a gyülekezetnek, bár a lelkész kettős elfoglaltsága nem mindig ajánlható megoldást jelent. Ennek a német gyülekezetnek erősen ökuménikus a tájékozódása, ezért örömmel veszi tudomásul ökuménikus magyar munkánkat is. A cannstatti német egyházközség »részeként« elismert gyülekezete vagyunk a Württembergi Evangélikus Egyháznak. Ennek is több előnye van. Ez az országos egyház gondoskodik magyarul tudó lelkészről és fizeti őt (igaz, nem a magyar, hanem a német _______4 Képes Géza Jövendő »Ezután láték új eget és új földet« (Jel 21,1) A napba néztem még dühöngve, dúltan, hol kék csempével van az ég kirakva. 180°-os szögben megfordultam s várok a felderengő anti-napra. Ég, föld, világ, fény, alak és anyag, cserben hagylak mint duzzogó gyerek - Anti-nap, anti világ, anti-anyag, kézenfogva már ti vezessetek! Túllát szemem a mindenség határán, hol nincs halál, csak csupa újrakezdés - Ne hagyjatok itt ténferegni gyáván! Az első ég, föld s minden tenger elvész, de új világok óceánja vár rám, hol uralkodik a Mérleg és a Bárány. munkájáért), ezzel biztosítja a magyar nyelvű munkát. Intézményeit, templomait és gyülekezeti termeit ellenszolgáltatás nélkül bocsátja rendelkezésünkre. Segítségével jelentethettük meg 234 éneket tartalmazó ökuménikus énekeskönyvünket. Az egyház püspökei szolgáltak 35 és 40 éves jubileumi istentiszteleteinken. A 70-es években még erős volt a nyomás, hogy mielőbb a német egyházba integrálódjunk föladva nyelvi és felekezeti identitásunkat. Ma ezen a türelmetlen szakaszon túl vagyunk. Sikerült megértetnünk házigazdáinkkal, hogy nemcsak németként lehet evangéliumi keresztyénnek lenni. Másrészt pontosan őket kellett a reformáció egyik örökségére - a minden népnek a maga nyelvén szóló igehirdetés jogára - emlékeztetnünk, hiszen ez az elv éppen itt született meg és lett közkinccsé. * Stuttgarti ökuménikus modellünket másoknak is csak ajánlani tudjuk, mert megvéd bennünket közismert felekezeti szűkkeblűségünktől. Felszabadít az örökké időszerű feladat elvégzésére: ». . . menjetek el a széles világra és tegyetek tanítvánnyá minden népet . . .« (Mt 28,18-20).
