Útitárs, 1983 (27. évfolyam, 1-6. szám)

1983 / 4. szám

3 500 éve született Luther Krisztusban igazulunk meg »Megfeddi a világot.. . igazság te­kintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek« (János 10,8.10). Ez bizony csodálatos igazság. Hogy megigazulunk - igazságunk van amely azonban mégsem holmi cselekedet vagy gondolat és egyáltalán nem ben­nünk van, hanem egészen rajtunk kí­vül, a Krisztusban, de kegyelméből, ajándékképpen mégis valósággal a miénk. Annyira sajátunk, mintha ma­gunktól szereztük volna meg. Az ész természetesen nem értheti ezt a beszé­det. Miféle igazság az, amelyben sem­mi részem és mégis osztályrészem? Semmi olyat nem teszek, szenvedek, gondolok vagy érzek, semmi olyasmi nincs bennem, amiért Istennek tetsz­­hetném s üdvözülhetnék, hanem maga­mon, minden emberi gondolaton, csele­kedeten, képességen kivül a Krisztusra bízom magamat, akit pedig nem is látok. De a hit megragadja mindezt, reá tá­maszkodik és kísértéseiben ezzel vi­gasztalja magát. (Luther) Imádság Szentlélek Isten, járj előttünk és vezess minket, jöjj mögöttünk és űzz minket, légy alattunk és hordozz minket, légy fölöttünk és áldj meg minket. Ámen. (Söderblom) Hitvallástól Beszámoló az Európai Magyar Evan­géliumi Ifjúsági Konferencia 24. nagyheti találkozójáról Az idei konferencián hitéletünk kér­déseivel akartunk foglalkozni. Örvende­tesen sok résztvevő jött el. Európa hat különböző országából 112 résztvevő gyűlt össze, ezek közül 84 az egész hetet ott töltötte, 38 pedig csak 3-4 na­pot és volt hat látogatónk is. A ház ideális hely volt a konferencia számára, idillikus környezetben. A hagyomány­hoz illően Erzsébet testvér fogadta az érkezőket a találkozóra, ami idén már szombat este, ill. a vasárnapi istentisz­telettel kezdődött, ezt Kiss Szabolcs tartotta. Szokás szerint az első nap dél­utánján énekkel és játékkal bemutatko­zásra került sor, de aznap este már Bereznai Tamás Benjamin zenés előadást tartott Kodály Zoltán Székely­fonójáról. Az esi záróáhítaton az újon­nan megválasztott háromtagú szerve­zőbizottság (Kellner Ilona, Kiss Sza­bolcs és Joób Olivér) egyik tagja, Joób Olivér vezette be a hitünk atyjáról, Ábrahámról szóló áhítatsorozatot, amit a következő estéken Bereznai Áron, Glatz József, Gémes Pál, Koltai Marga­réta és Kellner Ilona folytatott. Napjaink reggel nyolc órakor imaórá­val kezdődtek, ahol Ludván Éva, Cseri Katalin, Koltai Rezső, Szúnyog Erzsiké és Ferenczy Zoltán szolgált. A reggeli után következő bibliatanulmányoknak is összefüggő témája volt; Pál apostol leveleiről hallhattunk Ferenczy Zoltán, Tüski Márta, Koltai Rezső és Pósfay György szolgálatával. Az ebédig hát­ralevő másfél órában előadók beszél­tek: a »Belső s’zobá«-röl Glatz József; »A hit harcá«-ról Cseri Gyula; »A kö­zösségről« Tüski István; »A hitvallás«­­ról Cseri Gyula, majd »A szolgálat«-ról Joób Olivér. Itt is észrevehető volt az összefüggés a hitéletünk belső szobá­jától egészen a hitvallásig, a szolgá­latig. Délután (hosszabb szabadidő után) plénum - és csoportbeszélgetések kö­vetkeztek vacsoráig. Kultúrprogram­­jaink keretén belül a már említett Szé­kelyfonó mellett részünk lehetett ma­gyar népi játék - és tánctanulásban, megismerkedhettünk Koós Károly éle­tével Gémes Pali közvetítésében, lát­hattunk két dia-előadást Pósfay Gyurka bácsitól Luther Márton életéről és Jé­zus kereszthaláláról a festészetben. A _ ÚT/TÉfíSm a szolgálatig kölni kiránduláson megcsodáltuk Né­metország legmagasabb kéttornyú dómját és bejártuk a német-római mú­zeumot. Kár, hogy aznap végig zuho­gott az eső. A záróáhítat előtt sok javaslat hang­zott el a diákparlamenten. Ezek közül néhányat idézek: 1. Jó lenne a költsé­geket csökkenteni (pl. az ifjúság szá­mára matractáborral). 2. Föl kellene kérni egy kirándulásszervezőt és egy óvónőt vagy bácsit (esetleg gimnazistá­kat Kastlból). 3. Közös bankkontót kel­lene nyitni az arra rászorulók részére. 4. Tovább lehetne folytatni azt a kezde­ményezést, hogy fiatalok és laikusok is készüljenek egy-egy programmal. Nagyon sok köszönet és dicséret hangzott el annak a 27 embernek a munkájáért (az állandó résztvevők majdnem egyharmada ez), akik készül­tek és aktívan hozzájárultak a konfe­rencia gazdagításához, nem is beszél­ve a sok spontán akcióról. Nagyon jól éreztük magunkat ezen a családias, jó hangulatú leichlingeni konferencián, amiről a búcsúzáskor ejtett könnyek is tanúskodtak. Adja Isten, hogy jövőre ist találkozhassunk! Bereznai Áron Ahogy a karikaturista a témákat látta.. . No, majd én!... avagy: felelősség egymásért?

Next

/
Oldalképek
Tartalom