Útitárs, 1983 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 4. szám
ÚT/TÉRSm ígéret és hála Missziós volt a Gyarmat utcában- Seland Bernét emlékére -1 Mózes 13 Ábrám és Száraj Egyiptomban bűnös életet élt. Ábrám letagadta feleségét, Száraj a fáraó háremébe került. Ábrám, mint Száraj bátyja, nagy gazdagságra tett szert a fáraónál, mivel a felesége nagyon szép asszony volt. Itt azonban az Úr közbelépett és ahelyett, hogy megbüntette volna őket, megmentette és visszavezette oda, ahová tartoztak. Vajon hogy válaszol most Ábrám Isten kegyelmére? Felismeri-e, hogy hálásnak kellene lennie? Aggályunk Ábrám reakciója miatt a második vers elolvasása után még inkább erősödhet. Ábrám visszatért ugyan Egyiptomból, de vitte magával a becstelenül szerzett vagyonát is: aranyát, ezüstjét és barmát. Talán megkönnyebbülve olvasnánk a történetet úgy, hogy Ábrám megbánta a bűnét, elajándékozta szennyes pénzét, akárcsak 2000 évvel később Jerikóban a vámszedő Zákeus, aki a törvénytelenül szerzett vagyonának a felét a szegényeknek ajándékozta, miután Jézussal találkozott. Ábrám azonban nem így cselekedett. Megnyugtató az, hogy Ábrámnak első gondolata az volt, hogy visszatérjen arra a helyre, ahonnan annakidején elindult Egyiptomba, hogy ott imádkozzon és hálát adjon Istennek, és nem az, hogy a vagyonáról gondoskodjék (3-4. vers). »De Lótnák is... voltak juhai, marhái, sátrai« (5.v.). Itt van Lót, Ábrám unokaöccse, aki Mezopotámia óta Ábrámmal tartott. Ő is gazdag lett, volt sok barma, ezüstje és aranya. De itt jelentkezik először az Egyiptomban szerzett gazdagság első átka: Ábrámnak és Lótnák nagyon nagy volt a vagyona és ezért veszekedés és harag keletkezett pásztoraik között. Ezt manapság is megfigyelhetjük! Nem azért van viszály és háború, mert a föld túl kicsi, vagy mert Isten túl sok embert teremtett, hanem csakis a vagyon, az emberek vagyonszerzési vágya az ok. »Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön.« Ábrámnak küldetése miatt nagyobb volt a felelőssége, mint egy egyszerű félnomád pásztornak. Hogyan térítse meg a körülötte lakó nomád pogány törzseket, hogyha azok közötte és Lót között viszályt látnak? Jó példával akart előljárni. Ezért Ábrám beszél Lóttal és magatartásában ismét megmutatkozik hálája Április 27-én a norvégiai Stavangerben elhunyt 70 éves korában Bernhard Seland norvég evangélikus lelkész. Két évvel a világháború befejezése után került Budapestre, mint a Norvég Egyházi Misszió lelkésze, az 1946-ban Budapesten elhunyt Gisle Johnson lelkész utódjaként. Elsődleges feladata a koncentrációs táborokból megmenekült zsidók és a zsidókeresztyének lelkipásztorolása volt. Emellett a budapesti egyetemen norvég nyelvet és irodalmat adott elő - magyar nyelven! De rövid magyarországi munkássága ezen meszszemenően túlment. Mikor 1950-ben megtagadták a magyar hatóságok számára a működési engedélyt, akkor már az ott töltött három év alatt a magyarországi evangélikus egyház számos gyülekezetében tartott külmissziói előadásai során egyre erősödött az evangélikusság missziói érdeklődése. Ennek eredményeképpen - a történelemben és megújult szoros kapcsolata Istennel. Átengedi Lótnák a választást (bár koránál és családfő szerepénél fogva a választás joga őt illetné meg). Tisztában volt azzal is, hogy ezzel esetleg lemondott a virágzó Jordánvölgyről és neki a terméketlen sivatag juthat. Azt azonban hiszi, tudja, hogy ráhagyhatja magát Istenre, mert Ő gondoskodik róla a sivatagban is. És ha előnyeiről le is mondott, az Isten áldása mégis vele marad. Ekkor Lót elgondolkozott és letekintett Bétel magaslatáról-(kb. 1000 m) a Jordán zöld termékeny völgyére, egészen a Holt-tenger déli csücskéig, Coárig és ezt a környéket választotta. Lót a Jordán környékén levő városokban lakott, ahol karriert csinált: Sodomában előkelő bírói hivatalt viselt. Isten Ábrám hitére azzal válaszolt, hogy megismételte korábbi ígéretét: »A te utódaidnak fogom adni ezt a földet« (1Móz 12,7), sőt azt ki is bővítette: »Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre« (1Móz 13,15). Ábrám gyakran épített oltárt az Úrnak. Ezzel kezdődött az ő istentisztelete. (Különös jelentősége volt Ábrám korában az oltárépítésnek. Ábelt maga Isten tanította meg arra, hogy egy állat helyettesítő halálának bemutatására van szükség (1Móz 4,4), így Ábrám is tudta, hogy nem aranya, sem ezüstje, sem keze munkájának a jövedelme az, először - missziói iskolát állított fel a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetősége, a Norvég Misszió Gyarmat utcai épületében. Hogy ennek az iskolának is csak igen rövid ideig lehetett működnie, az aztán már nem Seland lelkész hibája volt. Miután Magyarországról kiutasították, egy ideig még Franciaországban végzett missziói munkát, majd a norvég evangélikus egyházban gyülekezeti lelkészi szolgálatot. A magyar nyelvet azonban nem felejtette el, s mikor a Norvég Egyházi Misszió 1963-ban magyar nyelvű rádiószolgálatot indított, annak munkájában is résztvett. Norvég újságokba és folyóiratokba írt magyar vonatkozású cikkei is széles körökben találtak visszhangra. Temetésén e sorok írója tolmácsolta özvegye, három gyermeke és unokái felé sok magyar barátjának részvétét és üdvözletét. Terray László amely Isten előtt kedves és elfogadható, hanem a véres és égő áldozat, a teljes odaadásnak a jele, amit megszentel a helyettesítő állatáldozat halála.) - Mégsem kísérte az oltárépítés Ábrám minden útját. Ő is éppen olyan ember volt, mint mi és gyakran járt tévutakon is. Az egyiptomba való menekülése is ilyen tévút volt, mert nem bízott Isten gondoskodásában. Ott ugyan gazdagságra tett szert, mégsem volt kiegyensúlyozott - hiányzott az Istennel való szoros kapcsolata és ezért egyszer sem épített ott oltárt. Nem ugyanígy van ez velünk is? Ha az Istennel való kapcsolatunk élő és szoros, akkor számunkra sem az anyagiak a legfontosabbak, akkor tudunk anyagi előnyökről lemondani és teljesen Isten gondviselő szeretetére hagyatkozni. Akkor tudunk példát mutatni, mint Ábrám a nomádoknak, és akkor mi is tudunk oltárt építeni s így megtapasztalhatjuk, mint Ábrám is, hogy tévelygéseink ellenére, különösebb jótettek nélkül, csupán ráhagyatkozás és hit által leszünk igazak Isten előtt. Istentiszteletünknél pedig mégcsak véres áldozati állatokra sincs szükség, mert mindnyájunk bűnét Jézus Krisztus magára vette, mint élő áldozat. Adja Isten mindnyájunknak Ábrahám engedelmes, Isten ígéretében bízó hitét. Bereznai Áron
