Útitárs, 1983 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 2. szám
ÚT/TfíHS 500 éve született Luther Ha húsvét nem lett volna »Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok« (1Kor 15,17). Semmiképpen ne tágíts attól, hogy Krisztus halálodat és bűnödet magára vette. Hiszen Krisztus feltámadását éppen ezért kaptuk ajándékba. Ha nem élek vele, megkárosítom az én Uramat, mert megbénítom húsvéti győzelmét. Pedig a feltámadás nem valami tétlen diadal. Sőt arra való, hogy erőforrás legyen. Hogy kísértésben, bűneim rettentése között ne nézzek egyébre, hanem mindig csak Krisztus boldogító feltámadására. Aki ezt a győzelmet szívébe vési, máris üdvözült. Viszont akinek nincsen nagypéntekje és húsvétja, egyáltalán nincs annak jó napja egész esztendőben. Sőt egyenesen vége van annak, aki nem hiszi, hogy Krisztus érte szenvedett és támadott fel. Hiszen keresztyének is azért vagyunk, mert Krisztusra nézhetünk, mondván: Édes Uram, bűnömet magadra véve Mártonná, Péterré, Pállá lettél s ezzel az én bűnömet széttapodtad és elnyelted. Bűnöm tehát nem nálam, hanem nálad van. Te mondád. Nagypénteken még minden bűnöm előttem kavarog, de húsvétkor új ember születik, akin nincs többé bűn. Mindez a te ajándékod, ki legyőzted bűnömet, halálomat, ördögömet. (Luther) A passió és Tudjuk, hogy a Biblia mennyire hozzájárult a magyar nyelv alakulásához és fejlődéséhez. Azt is tudjuk, hogy ebben nagy munkát végeztek a 16. századi magyar reformátorok. Történelmünk folyamán először ők próbálták a Biblia képeit, képekben gazdag nyelvét a magyar nyelvbe átültetni. Ha áll ez a megállapításunk, akkor az különösen áll a szenvedéstörténetre, a passióra. Számtalan szava, fordulata, képe úgy épült bele nyelvünkbe, hogy szinte észre se vesszük, hogy tulajdonképpen nem eredeti saját anyagunkról van szó. Nagyfokú elszegényedésünk jele, hogy egyre kevesebben tudnak ezek bibliai eredetéről. Kezdhetjük rögtön a passió szóval. Latin származékszó, amely szenvedést, de szenvedélyt is jelent. Ha valaki »passiózik«, az valami nem éppen kellemes üggyel kell foglalkozzék. De ha valaki passziózik, akkor az valami szenvedélyének hódol, azt élvezi vagy megszállottként áll a hatása alatt. Vannak országrészek, ahol passió szóval jelölik meg a népi szomorújátékokat vagy a templomban lejátszott (vagy olvasott) bibliai szenvedéstörténetet. Jézus fölment Jeruzsálembe, ahol sokat szenvedett. Egész Palesztinából fölfelé kell tényleg menni, ha valaki a fővárosba akar jutni. Jézus a sík Galileából a hegyen épített városba ment, tehát fölfelé. Ez is ránk ragadt: a magyarok is fölmennek Pestre, még akkor is, ha csak Buda fekszik hegyeken. Jézust meghurcolják, azaz kálváriát jár. Kereszthordozásának egyes állomásait ma is végigjárják a búcsúsok. Keresztet cipelt Jézus a vállán, mint ahogy minden megterhelt emberi szív »viseli a keresztjét«. A régi népi hitvilágban viszont éppen rontást elhárító jelentősége volt a keresztnek. Pilátus ítélte halálra, pedig köze se volt hozzá. Az ilyenről mondjuk, hogy »belekerült, mint Pilátus a credoba«. Nehezére esett az ítélet, »mosta is a kezét«. Kimosdani igyekszik, mint Pilátus - mondjuk az olyanra, aki mentegetődzik, de nem sikerül kimásznia a bajból. Valaki tanácstalanságát fejezzük ki így is: Ponciustól Pilátusig, onnan Kajafáshoz megy, vagy küldözgetik. Vannak tájak, ahol igen népszerű nagyhéten a Pilátus-égetés vagy verés. Szalmabábút hordanak körül és nagy gaudiummal elégetik. Júdás volt Ura elárulója. Meg is kapta a »Júdás-pénzt«, azaz az árulónak a nyelvünk kijáró megvetett garast. Aki mohón vár fizetségre, az »tartja a markát, mint Júdás az erszényt«. Aki pedig önkezével vet véget az életének, arról azt mondjuk, hogy »Júdást fogott«. A Pilátuségetésnek egyes vidékeken »Júdáségetés« a neve. Gyerekkorunkban a besúgót csúfoltuk így: »árulkodó Júdás, kell-e piros tojás, ha nem kell, tedd el, majd megeszed reggel«. Két másikkal együtt feszítették meg Jézust a Golgotán. Latrok voltak ezek. Ez a latinból származó szó csak gazemberekre, zsiványokra illik. »Nem áll a szeme se jól, akárcsak egy latornak« - ez nem éppen hízelgő arra, akire mondjuk. A másik se: »Úgy néz ki, mint a bal lator« (ti. aki szidalmazta Jézust s még meg is feddette a másik!), azaz nem sok jót nézünk ki valakiből. Ugyancsak Jézusra utal végsősoron egy másik szólásunk: »Aki latrok közt jámbor, az igazán jámbor.« Talpig becsületes embernek szól ez, akit még gonosz környezete se tudott magához idomítani. Szállóigévé vált még Péter tagadása, Tamás hitetlensége (»hitetlen Tamás«), a kakas megszólalása is. Budapest, Magyarország. 1983. jan. 27-én hivatalosan átadta rendeltetésének az Ev. Világszövetség Európai Kisebbségi Egyházai részére felállított információs irodáját Marc Chabron, a kommunikációs osztály igazgatója. Az iroda szerkesztője a nyugatnémet dr. Gottfried Mierau. Chabron igazgató a szolgálat összeurópai jelentőségét hangsúlyozta. Berlin, NDK. Újra kellett nyomtatni a »Der Sonntag« című evangélikus lap egyik számát. Egy gyermekvers volt az oka ennek, amelyben arról volt szó, hogy soha ne legyen háború és hadsereg se kelljen. Jena, NDK. Nyugatnémet egyházi körök éles tiltakozó levelet küldtek Honeckernek a letartóztatott keresztyének ügyében, akik karácsonykor egy perces csenddel akartak a világbékéért tüntetni. Hatalmas rendőrségi készültség kergette szét a tömeget és hét résztvevőt azonnal letartóztattak. Kettőt azóta már súlyos börtönbüntetésre el is ítéltek.
