Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 3. szám
MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP XXVI. évfolyam 1982. 3. szám Erdész-misszionárius Dél-Etiópia egyik falujában norvég missziói állomást látogattunk meg. Vezetője öt éve került ide s úgy emlegetik, mint »erdész«-misszionáriust. A különös nevet azért kapta, mert idejövetele után nemcsak az evangélium hirdetését tekintette fő feladatának, hanem olyan erdőtelepítési módszereket vezetett be, hogy annak nyomán az egész környezet új arculatot öltött. Erre még az Egyesült Nemzetek földmívelésügyi köreiben is felfigyeltek.- Hogyan támadhatnak egy misszionáriusnak ilyen ötletei?- Itt, a kopár dél-etiópiai vidéken nem nagyon volt az embereknek megélhetési lehetőségük. Pedig az adottságok megvannak, de nem tudták őket kihasználni. Van itt elég napsütés, elég eső is, de a baj az, hogy az eső rövid időszakokban, záporeső formájában jön, mely rögtön el is tűnik a dimbesdombos vidéken. A misszionáriusok igen egyszerű módszerrel fogják fel az életadó esővizet. Úgy ültetnek fát, hogy minden facsemetének ásnak egy banán alakú lyukat vagy gödröt a földbe kb. 200 liternyi víz számára. Mikor megered a záporeső, a víz nem tűnik el rohamosan a felszínen, hanem megmarad ezekben a lyukakban. 4-5 ilyen záporeső ezer-kétezer liter vizet ad s ezzel a facsemetének elég vize van. De ugyanekkor a fű is több táplálékot kap és jobban nő. Emellett még a talajvíz is többletet kap, úgyhogy nem száradnak ki a patakok olyan gyorsan, mint eddig. S végül még az az előnye iá van ennek, hogy az esővíz, mely eddig mindig nagy mennyiségben árvízként folyt a hegyoldalakban és a dombokon, most nem teszi tönkre az utakat. Az egész lakosságot meg tudták nyerni ezen új erdőültetési módszer számára, s a hat év alatt kétmillió facsemetének ástak ki ilyen gödröket. Az afrikai éghajlat alatt a fák gyorsan nőnek, amit négy évvel ezelőtt ültettek, az ma már 10-12 méter magas fa, s már lehet is építőanyagnak vagy más célra használni.- De mi köze van ennek a missziói munkához, az evangélium hirdetéséhez?- Nem szorul az sem a háttérbe. A faiskolák etióp személyzete rendszeresen részt vesz az evangéliumi összejöveteleken, s gyakran a munkahelyeken is rögtönöznek bibliatanulmányozási, építő összejövetelt. Evangéliumi füzeteket, traktátusokat, evangéliumi irodalmat is terjesztenek, és ilyen módon egyre többen ismerkednek meg Jézus Krisztussal s a róla szóló evangéliummal. A fiatal keresztyének munkát is kapnak a misszió különböző munkahelyein, ezzel megjavítják életkörülményeiket, önbizalmuk erősödik, s gyermekeik számára is jobb jövőt tudnak biztosítani. Az is fontos számukra, mondja a misszionárius, hogy ne úgy segítsük ezeket az embereket jobb életkörülményekhez, hogy szégyenkezniök kelljen azon, hogy úgynevezett támogatást kapnak. Nem szeretnénk, ha az a kellemetlen, megalázó érzésük támadna, hogy ők maguk nem képesek biztosítani saját maguk és családjuk megélhetését s a messzi Norvégiából kell idegeneknek jönniök, hogy ehhez hozzásegítsék őket. Ezért az az alapgondolatunk, hogy mindenki dolgozzék és mindenki kapjon ennek fejében fizetést. így semmiféle segélyt nem osztunk ki, de hajlandók vagyunk mindenkinek munkát adni. Megegyeztünk például abban, hogy 500 facsemete számára kell gödröt ásni ahhoz, hogy valaki 100 kiló gabonát kaphasson. Ez aztán arra ösztökéli az embereket, hogy mozgósítsák az egész családot, hogy megáshassák az 500 gödröt. S mikor ezzel elkészültek, büszkén viszik magukkal a fizetést, a vetőmagnak vagy élelemnek való gabonát. Önérzetük, öntudatuk így erősödik - s ez is feladata a keresztyén segítőmunkának. A norvég misszionárius faültető módszerét most átvette az etiópiai állami erdészeti iskola is és a jövendő etióp 600 magyar keresztyén jött össze egy ökuménikus istentiszteletre 1982. március 14-én a Stuttgart- Cannstatt-i Lutherről elnevezett evangélikus templomban. Az istentiszteleten Gémes István és Varga Pál helyi lelkészek szolgáltak, Fejős Ottó r.k. lelkész pedig igét hirdetett. Egy református, egy evangélikus és egy római katolikus éneket - a falra kivetítve - énekeltünk valamennyien együtt. Hat éve tartjuk ezeket a közös istentiszteleteket (októberben mindig egy római katolikus templomban) s a résztvevők száma évről évre emelkedik. Látni közöttünk »régi svábokat«, »újmagyarokat« és »újeurópásokat« (más kontinensekről Európába visszavándorlókat). Minden korosztály képviselve van, mégis túlteng a fiatalság. (Egy bekukkanó német presbiter másnap ezt mondta az egyik lelkésznek: nem is tudtam, hogy ifjúsági istentiszteleteket is tart a magyarjainak .. .!) Protestáns gyülekezetünk munkatársai 60 gyerek részére tartottak az istentisztelettel egyidőben gyerekistentiszteletet. S mialatt a felnőttek a márciusi műsoros szeretetvendégségre vonultak el, egy német diakónus filmvetítéssel szórakoztatta gyerekeinket. erdészei már ezt a módszert fogják alkalmazni Etiópia más területein is. Azon a vidéken, ahol a misszió munkálkodik, 5-6 évvel ezelőtt olyan volt a táj, mint egy kősivatag. Ma már messziről feltűnnek a nagy, zöld erdők melyek nemcsak a szemet gyönyörködtetik, hanem életlehetőséget adnak olyan vidéken, ahol azelőtt csak vegetáltak az emberek. Ilyen módon egyesíti a miszszió Krisztus Urunk missziói parancsát a keresztyén szeretet követelésével. Az evangélium hirdetése nyomán ma Etiópiában rohamosan nő a keresztyének száma. Ezen a jelenlegi politikai helyzet sem változtatott. Kérjük a miszszió Urát, hogy adjon egyházának Etiópia földjén további növekedést: számbeli gyarapodást és erősödést a hitben, szeretetben és reménységben.
