Útitárs, 1981 (25. évfolyam, 4. szám)
1981 / 4. szám
UT/TAR5 ÍX „Azt, ami tetszett“ Először arra gondoltam, hogy mindennek elejére a következő elmés szólást teszem: egy újszülöttnek minden új. Evvel csak azt szerettem volna mondani, hogy először jártam ifjúsági konferencián. Hogy írásom címéül mégis az idézett mondat szolgált, annak a következő a magyarázata: avval szeretnék együttérezni, aki minduntalan arra kért minket, mondjuk el azt is, ami tetszett. Számoljunk be arról, ami megfogott, kellemes volt, s ami arra készteti a résztvevőket, hogy egy év múlva újra eljöjjenek közénk. A záró beszélgetésen, amelynek az volt a célja, hogy az elmúlt hét eredményeit és hibáit tárja fel - nem tudom miért, de valóban kizárólag az utóbbiról esett szó. Pedig minden bizonnyal jövőre is sikerrel fog zárulni ez az immáron 22 éve megrendezésre kerülő esemény és az is biztos, hogy aki legközelebb is elmegy, azt nem azért teszi, mert olyan kiábrándítóan rossz tapasztalattal tért most haza otthonába . .. Tehát a kérés jogos! Véleményem szerint, nagyon is fontos az örömteli percek mibenvoltáról beszélni, annál is inkább, mert így nagyobb a valószínűsége annak, hogy amiért legközelebb is elmegyünk, azt ott újra megtaláljuk. Hát én most ennek a kérésnek kívánok eleget tenni. Bár egy-két apróságot szeretnék elmondani, de úgy gondolom, az élet nem évekből, hanem sokkal inkább pillanatokból áll. Mindössze a hét utolsó két napját töltöttem Wilhelmsfelden, a konferencia színhelyén. Már kora délelőtt ott voltam, de a program menetébe nem kapcsolódtam be rögtön, hanem a gyerekekkel kötöttem barátságot. Először csak asztaliteniszeztünk, majd azokat a játékokat vettük elő, amelyeket már kintlétem óta a cserkészektől tanultam. Nagyon jól szórakoztunk így együtt, de idejekorán közölték velem a srácok, STUTTGART, NSzK. A „kenyeret a világnak“ nevű német egyházi mozgalom igazgatója, Hans-Otto Hahn volt az első, aki Vietnamban 27 esztendő után nyugati lelkészként prédikálhatott. Visszatérte után elmondta, hogy a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel Vietnamnak szüksége van élelmiszerre, gyógyszerekre és technikai eszközökre. hogy nemsokára egy előadáson kell résztvenniök. Kellemes meglepetés ért: az előadó pontosan megérkezett, de a játékomat nem vette el. Miért is tette volna? Hiszen egyet akartunk: jól érezni magunkat. * Generációm ifjabb tagjaiban este sem csalódtam. Számomra addig az „áhítat“ szó nem sokat jelentett. Most, már mindent! Olyan tartalmat tudtak adni a mondanivalójuknak, amellyel vígan ágyba lehet küldeni a felnőtteket is! A hitről való beszélgetések őszintesége nem volt új, bár Magyarországon meglehetősen szűk körben lehetett azt megtenni. Azonban a hitről szóló előadások ilyen személyes nyíltságával még nem találkoztam. Talán ez is gyakorolta rám a legnagyobb hatást. És végül hadd említsem meg a péntek este elhangzott irodalmi előadást, amely igazán nagyszerű volt. A vád, amely elhangzott ellene, nevezetesen az, hogy a konferencia vallási mondanivalójához nem kapcsolódott, egész egyszerűen nem igaz. Petzke Gyöngyi világias és világos fogalmazása, nyílt stílusa, egyszerre volt szórakoztató és megnyerő. Tartalmában pedig igenis kapcsolatban volt a központi témával. Nem tartom ui. valószínűnek, hogyha minden második szavunkban nem ejtjük ki Isten nevét, akkor már róla nincs is szó! , t . .. V. Sándor Pilinszky János: Halálod és halálom Majd elaltat a dúdolás, a korasötét éjszaka anyatejnél is szelídebb figyelme és odaadása. Mert ő a kifosztott kebel. A dajka, aki kívül áll. Az idegen, ki hazatévedt. Majd elaltat az örök dúdolás. Pilinszky János Minden lélegzetvétel Minden lélegzetvétel megsebez, és leterít valahány szívverés. Különös, hogy a tenger halhatatlan, holott minden hulláma végítélet. Hogyan is igazítja sorsát, az öröklétet, Isten, a temetés mindörökre veszendő mezejében? Mint a füvek lemondó élete, mint a halandók egy-egy szívütése, olyan lehet végülis a dicsőség, Isten nyugalmas boldogsága. Az EURÓPAI MAGYAR EVANGÉLIUMI IFJÚSÁGI KONFERENCIA 22. találkozója Wilhelmsfeld/NSzK 1981. ápr. 13-18.