Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)
1977 / 5. szám
ÚT/TfíRS Finnországi riport Kotimaa . ■* így hívják a finnek vezető egyházi lapját, mely — ami címét illeti — hazánkban sem ismeretlen. Leino Hassinen nyolc esztendővel ezelőtt vette át a lap szerkesztését s most tér vissza újra gyülekezeti szolgálatba. Ebből az alkalomból egy másik újság interjút készített, mely érdekesen tükrözi a modern idők egyházi újságírásának alaposan megváltozott helyzetét. Kelet-európai füleknek pl. szinte hihetetlenül hangzik, hogy az egyházi újságnak nem feltétlenül kell az egyházvezetőség szócsövének lenni. Éppen ez ad neki különös színt, sőt súlyt — mai értelemben. Melyek az egyházi újságírás legfontosabb feladatai, dr. Hassinen? — Hogy bátorítsa és erősítse az olvasók hitét és hogy segítse őket a mában élni. Ez azt jelenti, hogy elemeznünk kell az egyes ember helyzetét a mai társadalomban, s azt a keresztény életfelfogásnak megfelelően kell tennünk. Hinni azt jelenti, hogy tudunk nyitott szemmel élni a világban és hogy képesek vagyunk hatni — hatással lenni — a világ fejlődésére. De a lap nem gondolhat csupán az egyes keresztényekre, hanem az egész társadalom életére kell figyelemmel lennie. A Kotimaat megküldjük minden országgyűlési képviselőnek, hogy láthassák, mi történik az egyházban és hogy segítsük őket állásfoglalásukban, bármilyen kérdésről legyen is szó. Igaz, hogy néha csitítani akarták? — Nem! Egyetlen püspök sem mondta még, hogy mit írhatok vagy mit nem írhatok. Ez így van, annak ellenére, hogy kommentárjaimban többször is kritizáltam a püspökök állásfoglalását egyik vagy másik kérdésben. Például azt az enyhe módot is kifogásoltam, ahogy — gyülekezeti otthonainkban — a szocialista országokban észlelhető vallási elnyomásról nyilatkoznak. Jó lenne, ha világi sajtónk is olyan szabad lenne, mint a Kotimaa. Milyennek kell lennie az egyházi sajtó és az egyházvezetőség közti kapcsolatnak? A szabadság és a lojalitás arányának? — A kiindulópont mindig a keresztény életszemlélet és az egyházzal való szolidaritás. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy egyes kérdésekben nem térhetünk el az egyházvezetőség véleményétől. A szabad debattnak, vitának igen nagy szerep jut az egyházi sajtóban. A szerkesztőség is, az olvasók is kell, hogy kifejezhessék véleményüket. Az ébredési mozgalmak Magyarországi egyházainkban is jól ismerik a finn ébredési mozgalmakat. Ezek a jelentősebbek: a felébredtek, a laestadiánusok, az imádkozok és az evangéliumi mozgalom. A múlt században felbecsülhetetlen szolgálatot tettek a finn egyházi élet elmélyítésében. Leino Hassinen több ízben kritikusan nyilatkozott a hagyományos ébredési mozgalmakról. Azt a benyomást kaphattuk, hogy véleménye szerint feladatuk — enyhén szólva — egyáltalán nem olyan magától értetődő, mint az a XIX. században volt. Ellensége-e az ébredési mozgalmaknak? — Egyáltalán nem! Ők kedvesek számomra, de ez nem jelentheti azt, hogy szerepüket ne kellene újraértékelni. Hasonló módon az egyház is kedves a számomra, de ez nem jelentheti azt, hogy ne kritizáljak benne bizonyos dolgokat. Bár az ébredési mozgalmak rengeteget tudtak adni, de ma nem másolhatunk le valamit, ami annyi helyi sajátosságot visel magán és mely annyira a földmíves nép speciális viszonyai közt jött létre, mint éppen az ébredési mozgalmak. Itt olyan szociológiai és egyházi tradícióval van dolgunk, mely nem eleven többé (ti. a nagyvárosokban, ipari környezetben). Hogyha most minden erőnket a régi közösségek életben tartására fordítjuk, nem marad energiánk a sajátosan mai feladatok számára. Nem nézhetjük-e úgy, hogy az ébredési mozgalmak a túlzott centralizációt és hatalmi koncentrációt ellensúlyozhatnák valamelyest az egyházban? — Részben igen. Dehát a centralizációnál kommunikációval és a ma kérdéseivel van nagyobbrészt dolgunk. Vagyis azok egészen más megoldási módokat igényelnek . . . Papok és a politika, egyház és a munkásmozgalom — olyan területek ezek, melyeket Hassinen számtalanszor érintett írásaiban. Az 1960-as évek végén egy nagy könyvet írt a kereszténység és a kommunizmus tárgyköréből. Lehet-e párttag a lelkész? Bármely pártnak a tagja? — Igen, lehet. A törvény szerint. S mégis, ha tagja valamelyik pártnak, ezzel csak árt egyházi munkájának. Ha tagja lesz egy pártnak, ezzel nem-et mond az összes többinek, ami kár, mert így nem lehet pásztora, lelkigondozója valamennyiüknek. Véleményem szerint az egyháznak is, a lelkésznek is öntöznie kell az egész veteményt, ahol csak növekvőben van az igazság. — Az emberek különböző élettapasztalatából adódik, hogy különböző pártokra adják szavazataikat, de a keresztény hit és annak gyümölcsei mindenütt tudnak növekedni. A lelkész, ha szolgálni akarja gyülekezetét, akkor cselekszik helyesen, ha pártpolitikai szempontból megőrzi függetlenségét. Elvileg természetesen bármely pártnak tagja lehet a lelkész, mégha illogikusnak is tűnnék, ha a kommunistákhoz csatlakozna. Ebben az esetben ugyanis vagy a hitét, vagy a kommunista ideológiát kellene megtagadnia. Persze egyes kérdésekben ő is oszthatja a kommunisták álláspontját, mint pl. a nagyobb egyenlőségért való küzdelem vagy a társadalom peremén élő, leggyengébbekért való céltudatos tevékenység terén. Változott-e a viszony az egyház és a baloldal, a munkásmozgalom között s változott-e véleménye e tekintetben könyvének megjelenése óta? — Igen. Most jobban értem, milyen hallatlanul fontos munkát végeztek és végeznek a szakszervezetek és a munkásmozgalom. Sok fontos kérdést hoztak napfényre, több közülük már törvénnyé is vált. Csak sajnos, munkásmozgalmunk kissé a múltban él. Megrekedtek abban a hitben, hogy még mindig proletárok, ahelyett hogy belátnák, hogy az idők megváltoztak s hogy ma már ők is a hatalom birtokosai közé tartoznak társadalmunkban. Nem lesz-e nehéz megválnia a Kotimaatól? — Véleményem szerint minden tíz évben ki kellene cserélni a fontos poszton álló személyeket. — Az ilyen munka után nem szalad az ember. Rám is annakidején „rámsózták“ (a korábbi szerkesztő és egykori soproni teológus, Simo János Talvitie után). Amit nem írtam meg ezekben az években, azt aligha tudnám megírni, mégha tovább folytatnám is a szerkesztést. Dr. Hassinen azt is elmondotta, hogy az egyházi feladatok között a gyülekezeti lelkészi munkát tekinti alapnak, alapegységnek — a legfontosabbnak.-kpr-
