Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)
1977 / 5. szám
ÚT/TfíRS Terray László: Dar es Salaam 1977 (I.) Helyükről felállva, vastapssal üdvözölték az Evangélikus Világszövetség 6. világgyűlésének résztvevői Julius K. Nyererét, Tanzánia köztársasági elnökét, mikor elfoglalta helyét az elnöki emelvényen a világgyűlés megnyitó ülésén a Dar es Salaam-i egyetem aulájában. Több mint udvarias gesztus volt, hogy az elnök résztvett ezen az ülésen. Köztudomásúlag Nyerere elnök gyakorló római katolikus, s mivel az evangélikus egyház Tanzánia legnagyobb protestáns felekezete, természetesnek tartotta az elnök, hogy ne csak résztvegyen a megnyitó ülésen, de az elnöki palotába fogadásra is meghívja a világgyűlés valamennyi résztvevőjét. Az afrikaiak domináltak az elnöki emelvényen a megnyitó ülés alatt. Nyerere elnök és kísérete mellett ott volt a tanzániai evangélikus egyház több püspöke, az egyetem elnöke, a helyi római katolikus, anglikán és más keresztyén egyházak vezetői. Jelképesen már ez az ülés éreztette: mikor a Világszövetség első ízben tart világgyűlést Afrikában, akkor ennek a világrésznek a kérdései, problémái és örömei fognak az előtérbe kerülni. Afrikai problémák Nemcsak számszerint foglaltak el az afrikaiak jelentős helyet ezen a világgyűlésen. (A kétmillió afrikai evangélikust negyven kiküldött képviselte, míg pl. a négymilliós norvég evangélikus egyháznak csak tíz képviselője volt.) A kéthetes együttlét alatt léptennyomon előtérbe kerültek Afrika problémái. A Dél-Afrikai Unióban, Namíbiában és Rodéziában a legelemibb emberi jogaikért küzdenek az afrikai őslakosok a fehér kisebbséggel szemben, mely faji politikájának gyakran „keresztyén“ megalapozást próbál adni. A fehérek és színesek közötti feszültség az egyházakban is érezhető. Fehér eredetű evangélikus egyházak mind a mai napig nem nyitották meg templomaikat a fekete evangélikusok számára. Ez a faji megkülönböztetés alátámasztja a fehér kisebbség hivatalos politikáját. Ez a helyzet nemcsak egyes alkalmakkor került előtérbe, de fontos helyet foglalt el még a bibliaórákon és magánbeszélgetésekben is. Élénk vitát váltott ki egy amerikai teológusnak az a megjegyzése, hogy keresztyén ember nem foghat fegyvert emberi jogainak megvédésére. Várták, hogy afrikai egyházak azt fogják javasolni, zárják ki a Világszövetségből azokat a „fehér" egyházakat, melyek elkülönülnek a „feketéktől“. Ilyen javaslat végül is nem jött, de világos határozatot hozott a világgyülés arra vonatkozólag, hogy a faji megkülönböztetés ellentmond a keresztyén hitnek. De az afrikai egyházak belső problémái is erősen előtérbe kerültek. Az áldatlan ugandai állapotokra is kitér egy határozat, míg az etiópiai helyzetet, igen kényes volta miatt, inkább csak csoportmegbeszélések során érintették. Egy tanzániai előadó az afrikai egyházak önállósulásának kérdését is felvetette. Tudvalevő, hogy az afrikai evangélikus egyházak az utóbbi húsz év alatt rohamos fejlődésen mentek keresztül. Ma már mindegyiküket „bennszülött“ lelkészek és laikusok vezetik. De anyagi tekintetben még mindig erősen függnek amerikai és európai testvéregyházaktól. További önállósulásuk nemcsak az afrikai egyházaktól maguktól függ, hanem attól is, milyen mértékben teszik meg a magukét az északi félteke egyházai, hogy a déli féltekén igazságos anyagi és gazdasági viszonyok uralkodjanak. Nyerere tanzániai elnök jelen volt a megnyitó ülésen. Itt Mau főtitkár beszámolójára figyel. Jobbján a Világszövetség volt elnöke, Mikko Juva finn professzor, balján a tanzániai ev. egyház püspök-elnöke, S. Kolowa. Miatyánk — negyven nyelven Hivatalosan senki nem számolta össze, hány különböző nyelvet beszélt a világyűlés közel 900 résztvevője. E sorok írójának privát kutatása a negyvenes szám közelébe jutott. E sok nyelv nemcsak együttesen hangzott fel, mikor a résztvevők együtt imádkozták például az Úr imáját, hanem különböző nyelvű istentiszteleteken is használatban volt. Minden reggel fél hétkor úrvacsorái istentisztelettel kezdődött a nap, s ezt minden nap más evangélikus egyház lelkészei végezték. A nagyobb „nyugati“ nyelvek mellett sor került itt a kínai, madagaszkári, swahili és pápuái nyelvekre is. Magyarok Dar es Salaamban A Magyarországi Evangélikus Egyházat öttagú küldöttség képviselte Dar es Salaamban. Tagjai Káldy Zoltán és Ottlyk Ernő püspökök, Pröhle Károly teológiai tanár, Hafenscher Károly Deák téri lelkész és Takácsné K. Zelma voltak. De rajtuk kívül még hét magyar egyházi személy volt jelen a világ minden tájáról: Schaller István lelkész Chiléből, Zabolai Csekme Éva és Pósfay György az Evangélikus Világszövetség genfi központjából, Pátkai Róbert mint az Angliai Evangélikus Tanács új elnöke, e sorok írója Norvégiából, Lengyel Lóránd teológiai tanár Kolozsvárról és a „tiszteletbeli magyarénak tekintett Kuhár József, a szlovéniai evangélikus egyház melegszívű, magyarul beszélő felügyelője. Pósfay György a Világszövetség Egyházközi Együttműködési Osztályának igazgatóját, Hellberg svéd lelkészt is helyettesítette a világgyűlésen. A Világszövetség Végrehajtó Bizottságába, melynek taglétszámát most 30-ra emelték, a kelet-európai egyházak javaslatára beválasztották Káldy Zoltánt, Dél-Amerika egyik képviselője pedig Schaller István lett. A magyar résztvevők egy este külön összejövetelen számoltak be egymásnak szolgálatukról, gyülekezetükről és közegyházi munkájukról. Hogy a magyar nyelv lassan az evangélikus „nemzetközi nyelvek“ egyike lesz, annak tanújelét láthattuk abban, hogy magyarul szólalt meg nemcsak Románia és Csehszlovákia, de Argentína, sőt Kelet-Németország egy-egy nemmagyar kiküldöttje is! (Folyt, köv.)