Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)
1977 / 2. szám
ÚT/TfíRS Koltai Rezső: Örömünk Jézus! János 16, 16—23a Az öröm lényeges velejárója az emberi életnek. Olyan szükséglet, amelynek hiányában természetes, egészséges emberi élet nem képzelhető el. Isten minden időben gondoskodik arról, hogy akik őbenne bíznak, azoknak örömben bővölködő életük legyen. Jézus Krisztusnak is szívügye volt mindig, ma is az, hogy a Benne hívő emberek életük minden helyzetében örömben éljenek. Ennek az örömnek mégsem az a feltűnő ismertetőjele, hogy az ilyen örvendező életre elhívott emberek állandóan daloló, vidám kedvben töltik napjaikat- Amint a napsütötte úton egymást váltja a fény és az árnyék, úgy váltakozhat Isten gyermekeinek életében is a szomorúság és az öröm. Amikor Jézus Krisztus előkészítette tanítványait a bekövetkező eseményekre, nem titkolta el előttük, hogy a nagypénteki szomorú elválás mérhetetlen gyászt és bánatot okoz majd nekik Csalódnak messiási jreménységükben, amikor teljes elhagyatottságban és tehetetlenségben látják a keresztfán függni Urukat. Rájuk szakad a magukrahagyottság nyomasztó érzése, amikor a halálba zuhan az, aki addig a mindenük volt. Sírnak és jajgatnak majd és nem lesz senki, aki vigasztaló szóval fordulna feléjük. Ámde ez a szomorúság nem tart sokáig. A nagypéntek szomorúságát felváltja a húsvét ujjongó öröme, amikor a diadalmas élő Ür ismét megjelenik az övéinek. És eljön majd a pünkösd öröme, amikor a Szentlélek munkája révén Jézus Krisztus mindenkihez közel lesz az egész világon, akik Öt segítségül hívják. És eljön végül az „utolsó nap" öröme is, amikor a tanítványok színről színre látják majd a dicsőségben visszatérő Urat. Keresztyén életünk is a fény és árnyék váltakozásában pereg. Tanítványi életünk azért kerül sokszor árnyékba, mert hitünk gyengesége folytán árvának és elhagyatottnak érezzük magunkat. Úgy tűnik, hogy Jézus Krisztus nagyon messze van tőlünk s mi lehorgasztott fejjel rójuk a vándorutat. Át kell élnünk sokféle emberi eredetű szomorúságot is. Betegség terhe nehezedik ránk vagy Isten annak a betegágya mellé állít, akit nagyon szeretünk. Az élet hullámzása folytán el kell búcsúznunk valakitől, aki pedig már nagyon hozzátartozott az életünkhöz. — Valami nem sikerül, amiről azt gondoltuk, hogy ettől függ a boldogságunk. — öregségünkben egyedül maradunk, mert a halál elszólította hűséges élettársunkat, akivel talán hosszú évtizedeken át jóban rosszban jártuk együtt az élet útját. Bizony, mindnyájunknak vannak tanítványi és mély emberi jellegű szomorúságaink. De figyeljünk jól Jézus biztatására: Isten gyermekeinek életében a szomorúság ideje mindig csak „kevés idő"! Isten úgy rendezte életünket, hogy benne a fény és az árnyék váltogatja egymást. A keresztyén öröm a Jézus Krisztussal való találkozás eredményeként születik meg bennünk. Természetesen megbecsüljük és nagyra értékeljük azt az örömöt, is, amit e világi életünk során átélünk. Mennyire felvidít minket a tavaszi rügyfakadás, az erdők és mezők üde zöldje, a virágok tobzódó színpompája, illatárja. Mennyire tudunk örülni élettársunk hűséges szeretetének, gyermekeink ragaszkodásának, önfeledt kacagásának. Boldogsággal tölti el szívünket a jól végzett munka nyomán mutatkozó eredmény. Öröm számunkra, hogy mienk lehet az emberi kultúra sok ajándéka: a jó könyv, jó zene — színdarab — film, vagy a képzőművészet szebbnél szebb alkotása. Számunkra is öröm a békés jelen, a jobbat ígérő holnap, a szellemi, a társadalmi és gazdasági előrehaladás, a nagyobb kenyér. De mindezek felett keresztyén örömünk forrása az élő Krisztus. Az Ö közelsége emel ki a csüggedés, az árvaság és a bénító szomorúság mélységéből és tölt el túláradó örömmel. Jézus Krisztus úgy indította el tanítványait a nagypénteki események felé, hogy drága ígéretet adott nekik: „nemsokára megláttok engem“. S valóban, húsvétkor örvendezve ismerték fel Urukat. Pünkösdkor pedig új bátorságot és erőt öntött szívükbe az a boldogító élmény, hogy Isten Lelke vezetésével méq szorosabb kapcsolatba kerülnek Vele. A pünkösdi Lélek munkája számunkra is lehetővé teszi, hogy találkozzunk a Feltámadottal. Ahol ketten vagy hárman összejönnek Jézus nevében, ígérete szerint ott van közöttük. Ahol felhangzik szent Igéje, akár egy pár szórványhivő előtt, ott pásztori szóval Ő szólítja meg a jelenlevőket. Ahol úrvacsorát oszt az egyház, ott a kenyér és bor színe alatt az élő Úr Jézus Krisztus ad bocsánatot bűnös tanítványainak és újítja meg a Vele és egymással való közösségüket. Keressük az élő Jézus Krisztussal való találkozás alkalmait! Keressük Öt gyülekezeti együttlétünk alkalmával és otthonunk megszokott, mindennapi környezetében. Az úrvacsorái oltárnál és a hétköznapi élet kemény munkájában, sokféle gondja között. Keressük Bibliánk lapjain; Ö ma is találkozni akar velünk. Azt akarja, hogy hitünk szemével gyakran — mindig — lássuk öt, illetve azt, amit számunkra mutatni akar ebben a világban. A keresztyén öröm majd csak az örökkévalóságban lesz teljessé. Amikor Jézus fenti igénkben kimondja: „azon a napon“, ezzel tanítványai szemét elfordítja a jelenről és a távolabbi jövendő felé irányítja. Mert nem lehet a keresztyén örömről beszélni másként, csak úgy, hogy az ember a teljességre, az örök élet végtelen örömére is gondol. Ha öröm együtt lenni Jézussal már most, a meghitt órák vagy percek áldott hangulatában, a teljes öröm az lesz, amikor szüntelenül együtt leszünk Vele. Amikor Isten Igéje megmutatta nekünk a keresztyén öröm néhány vonásét és tekintetünket az örökkévalóság teljes örömére irányította, mindezt azért tette, hogy figyelmeztessen jelenvaló életünk nagy feladatára. Ez pedig az, hogy örvendező szívvel éljünk, dolgozzunk és szolgáljunk ott, ahová Isten állított. Semmivel sem lehet jobban szolgálni Isten dicsőségét és embertársaink javát, mint örvendező élettel. Mert az öröm, amely belőlünk kiárad, felüdíti és jó célok felé indítja el a felebarátot. Az öröm feloldja a legkülönfélébb eredetű feszültségeket és megteremti ember és ember között az őszinteség és bizalom derűs légkörét. Az öröm sebet gyógyít, gyűlöletet oszlat és megvigasztal. Ezzel az örömmel kell szolgálnunk embertársaink között abban a hitben, hogy Jézus Krisztus él és közöttünk van a Lélek által. Rádióadásaink A Norvég Egyházi Misszió magyarnyelvű rádióadásai minden pénteken, közép-európai idő szerint este negyed hétkor hallhatók a 49 méteres hullámhosszon.
