Útitárs, 1976 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Külmisszió - ma 3. „Az imperializmus lakájai" A názáreti Jézus Afrikában Az imperializmus lakájaiként a Kínai Népköztársaságban emlegetik a keresztyén misszionáriusokat. El is kellett hagyják a kínai birodalmat, nagyon kevés kivétellel, 1948-ban. De Kelet-Európában is tabu a misszió vagy a misszionárius szó. A külmisszió munkáját a nyugati imperializmus eszközének tekintették a marxista történészek. De mit mond a történelem? Természetesen könnyű azt a látszatot kelteni, hogy misszió és imperializmus egybeesik. Időben megegyezik a nyugati hatalmak gyarmatosításának korszaka a külmisszió legnagyobb korszakával: a XIX. század második felében virágzott mindkettő. Térben is van párhuzam és egyezés: francia, angol, német és amerikai gyarmati területeken működött a legtöbb misszionárius. Nehéz helyzetekben gyakran védelembe vették a gyarmati hatalmak a misszionáriusokat. (gy pl. Kínában az 1903. évi lázadás után, melynek 50 római katolikus és 135 protestáns misszionárius esett áldozatul, szerződésileg biztosítottak bizonyos jogokat a külmisszió szabad folyásának. Sőt voltak ideológiai kapcsolópontok is. A nagy Livingstone Dávid nemcsak hittérítést akart. Meg akarta nyitni Afrikát a „kereskedelem és a keresztyénség számára" — mondta egy nagy beszédében 1857-ben. De a külmisszió bölcsője nem a világpolitika irányítóinak tárgyalószobájában állott, hanem a keresztyénség eredetéhez hasonlóan, egyszerű emberek hitbuzgósága és kegyessége volt az alapja. Az első misszionáriusokat protestáns részről a — ma sokszor megvetett — pietista mozgalom küldte ki a XVIII. században, August Hermann Francke (1700—1760) és Nikolaus Zinzendorf (1663—1727) vezetése alatt. Klasszikus alakja és tulajdonképpeni elindítója a modern külmissziói mozgalomnak az angol Carey cipész, akinek 1792-ben elhangzott jelszavát ma is sokszor emlegetjük: „Merészelj nagy dolgokat várni Istentől, merészelj nagy dolgokat cselekedni Istenért.“ Nem a nagy stratégák találták ki a világmisszió munkatervét, hanem „alulról" induló laikus mozgalom volt ez. Még az egyházak vezetői is lenézőleg, lebecsülően nyilatkoztak róla. Ezért is tömörültek a külmisszió barátai kezdetben külön egyesületekbe, melyeknek önállóságát mind a mai napig megőrizték. Nem állami vagy közegyházi pénzek fedezik a missziói munkát, hanem egyszerű emberek adományaiból fedezik a misszionáriusok igénytelen fizetését és ellátását. Sok esetben csak „baráti körök" támogatták a misszió munkásait, mint pl. az angol Hudson Taylor (1832—1905) vagy a német Gützlaff (1803—1851) esetében, akik még gyűjtést sem rendeztek a misszió céljaira, hanem „hit-missziójukat" az imádságra és hitre alapozták. Az is tény, hogy a külmisszió nemcsak a gyarmati hatalmak országaiban kapott lángra. Svédországnak, Norvégiának soha nem voltak gyarmatai, mégis csak e három országból ma együttesen több mint 3000 misszionárius található a világ különböző részeiben. E mellett a külmisszió nemcsak hogy nem tette magát függővé a gyarmati 'hatalmaktól, de erősen küzdött is a gyarmati politika ellen. A rabszolgakereskedelem elleni küzdelemben is élen jártak a misszionáriusok. A századforduló körül Sjöblom svéd misszionárius a világ közvéleményét próbálta mozgósitani a belga gyarmati politika ellen — ezzel természetesen saját bőrét is veszélyeztetve. Andrews anglikán pap 1914-ben csatlakozott Gandhi mozgalmához, melynek célja India önállósulása volt. A nagy holland misszionárius, Hendrik Kraemer 1920-ban felszólította a hollandokat, adjanak Holland Indiának (a mai Indonéziának) önállóságot. Madagaszkár katolikus püspökei — akik akkor még mind európai származásúak voltak — olyan időpontban követeltek önállóságot az országnak, amikor ez a francia gyarmati hatóságok részéről még komoly ellenakciókat válthatott ki. A második világháború után fellendült a külmisszió történetének tanulmányozása. Ez igen erős önvizsgálatra vezetett, s a múlt sok hibájának jóvátételét indította el. De ugyan akkor napfényre hozott sok olyan adatot, melyek ma pozitívabb képet nyújtanak a külmisszió munkájáról, mint mikor a Kínai Népköztársaság 1948-ban kiutasította „az imperializmus lakájait". 1958-ban Ghánában tartotta világgyűlését a Nemzetközi Missziói Tanács (International Missionary Council). Nem kisebb személy, mint a szabad Ghana Afrikának ma 367 millió lakosa van. Ezek közül 153 millió a mohamedán, 150 millió keresztyén, 64 millió pedig primitív vallások követője. Egészen más fejlődés ám ez, mint amilyent 1958-ban jósoltak a szakértők, amikor először találkoztam Afrikával, mint világrésszel. Akkor azt állították, hogy Afrika hamarosan mohamedán lesz; míg egy afrikai keresztyén lett, addig tizenhárom afrikai lett mohamedán. Ma azt mutatják az adatok, hogy a mohamedánok éppen lépést tartanak a természetes szaporodással, amely évi 2,8 % — míg a keresztyénség évi 5 %-kal halad előre. A természetes szaporodás évi 2,8 %án kívül tehát még évi 2, 2 % lesz keresztyén a más vallások követői közül. Ez a kimutatás Afrikára mint egészre vonatkozik. De a Szaharától délre a keresztyénség évi gyarapodása 15 %■ Etiópia evangélikus egyházában, a Mekane-Jesus-Egyházban az utóbbi tíz év alatt az évi gyarapodás átlagban 27 % volt. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az etiópiai evangélikus egyház létszáma három év alatt megkétszereződik — ami persze nem problémamentes dolog —, hanem azt is, hogy Afrika keresztyén világrésszé fejlődik: 2000-ben Afrika lakosságának több mint a fele keresztyén lesz. Ezen a fejlődésen nem változtat, hogy egyes egyháztörténészek azt mondják, ez nem lehetséges. Magam előtt látom a názáreti Jézust, amint előrehalad az afrikai tájakon. Az Ö társaságában szeretnék lenni: ott érdekfeszítő és megigéző dolog élni és munkálkodni! Sigurd Aske első miniszterelnöke, Kwama Nkrumah üdvözölte 35 ország kiküldötteit, többek között e szavakkal: „Újonnan szerzett szabadságunkban legdrágább kincseink közé tartozik az a sok misszionárius-sír, melyeket körös-körül mindenfelé találhatunk országunkban. A misszionáriusok világosságot jelentettek számunkra a sötétségben. Hálás kötelességünk lesz, hogy emléküket kegyelettel őrizzük." Krisztus egyházának élcsapatai a misszionáriusok és a külmisszió barátai. Nem túl nagy követelés, hogy amit Ghana diktátora mondott, azt mi, európai keresztyének is megszívleljük. Terray László
