Útitárs, 1976 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1976-01-01 / 1. szám
ŰT/ffiRSm Lélek és Isten Ilyen címen jelent meg Láng János könyve, melyben igyekszik behatolni a primitív népek gondolatvilágába, mítoszaikba, hogy kikutassa a lélek fogalmának és a vallásnak eredetét. Mint marxista nem hisz a lélek és Isten létében, viszont elégtelennek tartja mind a „polgári“, mind a marxista irodalmat, amely ezt a nézetet kifejti. Nem elégséges magyarázat az, hogy az ősembert a félelem tette vallásossá, tehát különféle ceremóniákkal, kultuszszál akarta az isteneket befolyásolni. Ez már feltételez egy lélekben és szellemi valóságban való hitet. De honnan származik az ősembernek ez a hite? Igen elfogadhatóan hangzik az írónak az a nézete, hogy a primitív népek nem ismerik és nem ismerték a megkülönböztetést halandó test és halhatatlan lélek között. Nem tettek különbséget érzéki és érzékfeletti valóság között, mivel ismereteiket nem spekuláció és elmélkedés, hanem megfigyelés és tapasztalatok alapján szerezték. A mai lélekfogalomnak két tapasztalati forrása van. Az egyik a „tükörkép“, az árnyék (ma evvel a szóval jelölik a fényképet), amely az embernek pontos mása, mégsem azonos vele. Alvás közben ez a tükörkép elhagyja a testet, beszél, cselekszik, érez, viszont ez nem a gondolkodás és az érzelmek központja és hordozója. A gondolatok, érzelmek a „benső“ben születnek. A primitív ember nem azt mondja: „félek“, hanem „elszorul a torkom“; nem „örülök“, hanem pl. „repes a szívem“. Az érzelmek alanya nem „én“ vagyok, hanem a bensőm. Ennek a két, tapasztalat alapján szerzett, alkotóelemnek az összeolvadásából keletkezett a ma ismert lélek fogalma, amely egyszerre anyagtalan tükörkép és a gondolatok és érzelmek központja. Evvel a szerző azt akarja mondani, hogy a lélek tehát nem valóság, hanem tapasztalatok téves asszociációja, összekeverése folytán létrejött fogalom. Mert ma már azt tudjuk, hogy az álomban az embernek semmiféle része nem hagyja el a testet, az érzelmek és gondolatok pedig éppen úgy, mint az álom, az agyban végbemenő kémiai folyamatok, amelyek a halállal megszűnnek. Hatalmas néprajzi anyag segítségével azt is megállapítja Láng János, hogy nincsenek egymástól függetlenül létrejött különböző vallástípusok (animizmus, totemizmus, manaizmus, istenek-hite), hanem ezek mind az ősök szellemének tiszteletéből fejlődtek ki, tehát ugyanazon a téves asszociáción alapulnak. Az érdekes az, hogy a könyvben található anyag feldolgozása, levont következtetések majdnem kivétel nélkül elfogadhatónak tűnnek, viszont mindezt végigolvasva, egy pillanatra sem támadt kétségem affelől, hogy a lélek igenis létező valóság. Mert lehetséges ugyan, hogy Láng Jánosnak igaza van abban, hogy a kiindulópont az álommal kapcsolatos téves asszociáció volt, de az álomból valóság lett ugyan úgy, ahogyazélettelenanyagból élőlények lettek. És ha sikerülne is a biológusoknak egyszer élettelen anyagból életet létrehozniuk, azt csak azért tudnák megtenni, mert Isten előttük ezt már egyszer megtette. — Ezért az életnek és léleknek kérdése végső fokon hitbeli kérdés, bármennyire értelmesnek és logikusnak tűnik is az az elmélet, hogy itt csupán kémiai folyamatokról van szó. Hihetetlen magabiztosság és igen szűk látókör kell ahhoz, hogy valaki azt állítsa, hogy az emberiség, sok ezer éves történelmében, melyben a vallások mindig fontos szerepet játszottak, egy illúzió áldozata volt, mindaddig, míg Láng János 1974-ben be nem bizonyította, hogy lélek nincs és Isten nincs. És ez áll minden marxista és ateista elmé-Szilas Attila akit a dániai Fredericiában a hugenotta gyülekezet lelkészéül választott. ________________________4 letre, amely bizonyítani akarja, hogy nincs Isten. Mert lehetséges ugyan, hogy a vallások sokszor valóban az embernek sötétben való tapogatódzását mutatják, de amikor valakit ebben a sötétben Istennek a keze megragad, az tudja, hogy ott többé nem illúzióról és tévedésről van szó. És ahogy valóság az ember számára az érzés, hogy minden hiábavaló és értelmetlen ezen a világon, éppen úgy valóság lehet az, amikor Isten Igéje kiragadja az embert ebből a mélységből, örömöt és hitet ad az élethez. Érdekes és hasznos lehet minden olyan kutató munka, amely a vallásos jelenségek biológiai és pszichológiai hátterét igyekszik feltárni. Talán sok tévedésünket és hamis elképzelésünket leplezhetik le. Gondolataink és érzéseink jobb megértésében is segíthetnek. De a vallás területén az utolsó és döntő szó a hit szava — jobban mondva Isten Igéje, amely hitet ébreszthet ott is, ahol a tudósok ezt kizárt dolognak tartják. Szilas Attila (Láng János: Lélek és isten. Gondolat kiadó, Budapest, 1974.) Iratterjesztés Einar Lyngar norvég evangélikus lelkész az év minden napjára rövid áhítatokat, kis történeteket írt gyermekek számára. Ez a könyv, melynek nemrég jelent meg 5. kiadása Norvégiában és dán nyelvre is lefordították, most megjelent magyar nyelven is „A gyermek áhítatkönyve“ címen. A 272 oldalas könyvet skandináv és más evang. egyházi szervezetek és magánszemélyek anyagi hozzájárulásával adták ki. önköltségi ára DM 5.—, vagy 2.— USA-dollár. Kapható az Útitárs szerkesztőségében és a magyar lelkészi hivatalokban. ÚTRAVALÓ — a lapunk kiadásában megjelent szép kiállítású, 410 oldalas könyv az egyházi esztendő minden napjára rövid meditációt, naponkénti útravalót tartalmaz. Az áhítatok olyan jellegűek, hogy minden felekezet hívei épüléssel használhatják. Megrendelhető szintén az Útitárs szerkesztőségében vagy a lelkészi hivatalokban. Ára fűzve DM 6.—.
