Útitárs, 1975 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1975-08-01 / 4. szám

ÚT/TRRS Köszönet a sarkkörön túlról Ki-ki gondolkozzék el rajta, hogy mik voltak ez évi konferenciánknak a jelleg­zetességei. Aktív részvételetek mellett a rende­zőség azért is hálás, hogy minden ter­vezett előadás elhangozhatott, mégpe­dig — tologatás nélkül — a maga he­lyén. Felelősségvállalástok nélkül ez nem valósulhatott volna meg. Ezért kö­szönet minden áldozatotokért, amitkon­­ferenciánkért hoztatok, továbbá minden innovációt és igyekezetét, mely arra irányult, hogy mondanivalónk ifjúsági konferenciánk elsősorbani címzettjei­hez, a 17—28 évesekhez eljuthasson. A lelkészi részvétel ezúttal különösen is erős volt és a szokásosnál több na­pot tölthettetek velünk. Reméljük, hogy amint ti gazdagítottátok a konferenciát, úgy a konferencia is inspirációul szol­gálhatott számotokra, elsősorban arra a szép szolgálatra nézve, amit a magyar nyelvű diaszpóra-munka bármely ágá­ban végeztek. Hogy megszólalásaink (folyt, a 3. oldalról) Koltai: Ezt csak megerősíthetem. So­kan vannak itt, akik sokszor elmond­ták már; egész éven át ebből az egy konferenciai hétből élünk! Útitárs: Tudnátok ezen kívül még vala­mit örömeitekről vagy nehézségeitek­ről beszámolni? Kellner: Én elmondhatom, hogy márteo­­lógiai tanulmányaim alatt is szinte vá­gyódtam ezekre a konferenciákra. Részben, hogy élményekben legyen részem, részben mert valahogy vonzott az itteni eleven szellem és hangulat. Cseri: Nagy pozitívumnak tartom, hogy bár a konferenciákon óriási a különb­ség, ami a kort, kegyességet, teológi­át, képzettséget, foglalkozást illeti, a konferenciák, ha nem is mindig minden zökkenő nélkül, termékeny találkozás formájában konfrontálódtak ezekkel és ez a sokféleség mégis új egységet tu­dott létrehozni. Sokfélék vagyunk a konferenciákon s mégis letagadhatat­lan azok nagy ökumenikus vonzása és jelentősége. Koltai: Nektek mindnyájatoknak szeret­nék köszönetét mondani a konferenciai „beszolgálásaitokért“ El sem hiszitek, hogy mennyit tanultam mondanivalótok­ból, új módszereitekből, önzetlen mun­­kabevetéstekből. Cseri: E munka közben alkalmunk van közben nem mindig egy húron pen­­dülő céhbelieknek bizonyultunk, annak személy szerint én csak örülni tudok, mert a jelen szellemi helyzetben így valószerűbbnek tűnhetett az oly gyak­ran álszentnek bélyegzett lelkészi gár­da .. . Már most, mielőtt idei élményeinket és a kapott gondolatokat — inspirá­ciókat alaposabban feldolgozhattuk volna magunkban, az Ifjúsági Konfe­rencia minden munkatársának figyel­mét a jövő felé szeretnénk irányítani. Szeretnénk, ha az 1976 évi ökumeni­kus Találkozó a három testvérmozga­lom munkatársainak is találkozója le­hetne. Még ha a hangsúlyt máshová tesszük is, a lényeget tekintve mind­hármunk cégjelzése (célkitűzése) azo­nos, és ezért jobban öszetartozunk, mint gondolnánk. S mivel közös Inspi­rátorunk személye és műve körül mo­zog jövő évi témánk, méltó hát és igaz, hogy ne blicceljük el ezt az alkalmat arra is, hogy sajátos magyar egyház­történeti háttérből tudjuk azokat a je­lenségeket is vizsgálni, amelyek német, svéd, angol vagy svájci egyházi élet­ben tapasztalhatók. Útitárs: Nem lenne-e az ifj. lelkészek egyik feladata az, hogy az ifjúságot a helyi német-svéd-angol stb. környe­zetbe való beépülésre készítsék fel és erre bíztassák? Cseri: Ahol nincs helyi magyar gyüle­kezet, ott feltétlenül tennünk kell, de nem gondolom, hogy ez különösen a fel­adataink közé tartoznék. De ha ezt tennénk is, feladatunk lenne, hogy ilyen magyar testvéreinknek felmutassuk azokat a nagy pozitívumokat, amelye­ket mi magyar hátterünkből magunkkal hoztunk. Koltai: Tapasztalatom az, hogy a mi gyülekezeteink is hihetetlenül gazda­godnak azok tapasztalatai által, akik a helyi, nem magyar gyülekezeteikbe be­kapcsolódtak. Szigethy: Talán még meg kellene je­gyeznünk, hogy bár Evangéliumi Ifj. Konferencia a nevünk, de az összejö­veteleinken nemcsak vallási kérdések­kel foglalkozunk. Szép emlékeink közé tartozik, hogy a külföldi magyarság olyan jeles személyiségei is megfordul­tak körünkben, mint Cs. Szabó László író vagy dr. Kerényi Károly vallástörté­nész. (mondván, hogy „most nélkülözhető vagyok“ — mert ez csak féligazság). Innen a tundrákról nézve ugyanis (majd­nem) minden magát kimenteni akaró érvelés olyannak tűnik, mint az alábbi — e vidék múlt századi nagy ébresz­­tőjének-tudósának, L. L. Laestadiusnak tapintatlan stílusára emlékeztető — vers így mond: És ámde bárha mégis habár persze mégsem mindezekért azért is pedig talán azért se. Ezért se és azért se aki akarja értse aki meg nem akarja szemét vakká vakarja. (Fábri Péter: Szentbeszéd — átértéke­lés c. kötet, Bp. 1974.) A köszönetét, illetve biztatást Cseri Gyula és Kellner Ilona nevében is meg­ismételve, meleg lappföldi köszöntéssel Gállivare, 1975 húsvét hétfőjén Szigethy Sándor Útitárs: Milyen jövőjét látjátok ennek a nagy munkának? Cseri: Szerintem fontos, hogy ezeken a konferenciákon rájönnek résztvevőink is arra, hogy vallási kérdéseiket nem izoláltan, hanem kultúrális, filozófiai világnézeti összefüggésükben kell meg­vizsgálni és megérteni, tehát az egyete­mes emberi lét nagy összefüggéseiben. De ugyanakkor a cél az, hogy a ma­gunk keresztyénségében erősödjünk meg. Ezért látom jövőjét ennek a kon­ferenciai munkának. Szigethy: Meg kell említenünk a kon­ferenciai munka jó kapcsolatát más szervezetekhez. Koltai: Már a salzerbadi konferencián volt kiküldött képviselő a magyar Pax Romana mozgalomtól, s azóta is előa­dókat is üdvözölhettünk körünkben, például Horváth Árpádot vagy Vass Györgyöt. Ugyancsak tőlünk is voltak már előadók és mi is képviseltetjük ma­gunkat az ő kongresszusaikon. Cseri: Ennek a jó együttműködésnek egyik látható jele lesz a második ma­gyar ökumenikus Találkozó, amelynek előkészítésében hatékonyan résztve­­szünk. Koltai: Ugyancsak jó kapcsolatra tö­rekszünk az Európai Magyar Protes­táns Szabadegyetemmel, amelynek munkájában a mi munkánk továbbfoly­tatását látjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom