Útitárs, 1975 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1975-03-01 / 2. szám
Megvilágosítja értelmünket 3 Akkor is úgy volt, ma is így van. Lényünknek az érzéki világhoz tartozó része csak azt akarja elfogadni valóságnak, amit érzékeinkkel felfoghatunk, és erre építi fel azt, amit értelmi világnak mond és amit mindenek fölött becsül. Pedig milyen keveset tudnak érzékszerveink befogadni abból a mérhetetlen valóságból, amely körülvesz bennünket, amelyben élünk és mozgunk! És abból is sokat csak segédeszközökkel tudunk észrevenni és érzékelni. Például itt van a napsugár a maga színtelenségében. Finom porszemekbe vagy felhős párába kell ütköznie, hogy egyáltalán észrevegyük és láthassuk vonalvezetését. És micsoda színpompa van abban a színtelen sugárban összetömörítve! De láthatnánk-e belőle valamit, ha az üvegprizma nem bontaná fel — de hogyan is csinálja? — az ismert színekre, vagy a levegőben úszó parányi vízcseppek nem készítenének a rájuk hulló napsugárból tündöklő szivárványt? De azon túl is van még valami! Hiszen ismerjük az „infravörös" és az „ultraibolya" kifejezéseket. Húsvétnak és a feltámadás üzenetének útjában áll értelmünk, mert érzékfölötti dolgokról tudósít és azokkal akarja munkálni testi és lelki világunkat. így volt és így van ma is. A Feltámadottnak a tanítványai azért hányódtak és vergődtek húsvét után is kétségek között. Azért kellett újból és újból mennybemenetelének napjáig személyesen megjelennie közöttük, hogy felkészítse őket küldetésükre. Azt olvassuk Lukács evangéliuma 24. részének 45. versében: „Akkor megnyitotta elméjüket, hogy értsék az írásokat". Tehát nem fért olyan könnyen a tanítványok fejébe, ami Mesterükkel történt. Sem az ok, sem a cél! És ez nagyon is érthető. Azt, aki „hatalommal szólt", elnémította a halál. Azt, aki „hatalommal cselekedett", ezreket vendégelt meg jóformán a semmiből, lecsendesítette a vészesen háborgó tengert, gyógyíthatatlan betegeket gyógyított, pillanatra mennyei dicsőségben is mutatta magát, még a halálnak is tudott parancsolni, tehetetlen roncsként látták kimúlni a keresztfán. Az előző nagy bizonyosság helyébe a gúnyolódó lator szavának a visszhangja lépett: „Ha Isten Fia vagy... ha Isten Fia vagy .. A tanítványok nem voltak hiszékeny emberek. Sőt! Nem egyszer kritikusan viselkednek. Annyira, hogy Jézus felsóhajt egyszer: Hogy nem értitek! És másszor: Meddig kell még elhordozzalak titeket!? De mint az Ószövetség gyermekei, spiritiszták sem lehettek, tehát misztifikációnak ugyan nem dőltek volna be. Látjuk is, hogy mennyire hihetetlen számukra a húsvéti örömhír. Mind a négy evangélium nyomatékosan tudósít erről. De nem is voltak kemény, dacos öszszeesküvők azzal a felkiáltással: Csak azért is! Tudjuk, hogyan omlott össze Péter nagy akarása a mindenképpen való kitartásra. Vagy talán mégis úgy volt, hogy a gyülekezet, amely a feltámadás és a Feltámadott nélkül jött volna létre, csupa kegyeletből nyilván a megboldogult iránt, későbbi időkben a vágyálmait vetítette volna vissza a múltba? Ezt higygyék ám a „magas értelmiségüek". Nehezebben hihető, mint a feltámadás ténye. * * * Azért volt a Feltámadottnak nagyságos cselekedete, hogy megjelent a tanítványok között és „megnyitotta elméjüket". Hogyan? Nagyon egyszerűen! Az írásokkal, az ószövetségi Szentírással. Sajátságos, még Mózes törvényére is hivatkozik, azután a prófétákra és a zsoltárokra. Nem kellene-e rázendítenünk arra az egyházi énekre: „Milynagy az Úr kegyelmessége, van-e ember, kit meg nem hat"? íme, az ember bűnbeesése óta hogyan vezeti Isten a legképtelenebb történéseken át is az ő vonalát az ember megmentésére, amíg beteljesedik húsvétkor. Mindez pedig eddig is a tanítványok keze között volt. De a feltámadott Jézus kellett hozzá, hogy megértsék. Nekünk több van a kezünk ügyében. Ez a húsvéti történet is és a többi is, ami húsvét után történt. És ha értelmünkkel nem tudjuk felfogni Isten sajátságos útjait, van aki rendelkezésünkre áll": a Feltámadott, aki nekünk is megnyitja értelmünket az „írásokon", most már elsősorban a beteljesedésen, az Újszövetségen keresztül.-OHcn él AZ | íste N • Nemcsak a megváltásra, bűntől való szabadulásra, örök életre vonatkozóan, hanem minden e világi kérdésünkre vonatkozóan is! Kótsch Lajos
