Útitárs, 1974 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1974-01-01 / 1. szám
ÚT/Tfífí5 Cseri Gyula: "Lesztek nékem tanúim a világ végéig.. — A bizonyságtétel bibliai alapja — Jézus igehirdetése és a kereszténység Jézus igehirdetése történelmileg a kereszténység feltétele. Az Újszövetség pedig az egyetlen forrásunk Jézus igehirdetéséről. A címben foglalt kérdés szerint tehát a keresztény bizonyságtétel történelmi eredetét kutatjuk az Újszövetség alapján. Természtetesen több olyan kérdést érintünk Így, melyeket a teológia tudománya épen napjainkban hevesen vitat: pl. a történelmileg létezett názáreti Jézus és az ősegyház igehirdetésének a kapcsolatát vagy a Bibliában található, részben különböző megfogalmazású Krisztusról szóló tanítások kérdését. Ezekre a kérdésekre itt nem térhetünk ki, közvetve azonban feleletet kell adnunk, összegezve azonban újra megállapítom, hogy sem a kereszténység, sem az ősegyház igehirdetése, sem pedig mai keresztény egzisztenciánk a názáreti Jézus személye és igehirdetése nélkül történelmileg nem létezne. Ellentmondásos bizonyságtétel? A kérdés nemcsak az Újszövetség írásaira vonatkozhat, hanem mai keresztény egzisztenciánkra is. Az ellentmondás nem a bizonyságtétel különböző funkcióiból ered. Már az Újszövetségben is három különböző feladata volt a hitvallásnak: a gyülekezetben építő, kifelé hittérítői, a téves tanításokkal szemben pedig kritikai. Az ellentmondás a tartalomra valamint a tartalom és a bizonyságtévő személy viszonyára vonatkozik. Lehet-e a bizonyságtétel tartalmára nézve abszolút érvényű normákat feliállítanunk? Mi számít egyáltalán bizonyságtételnek (bizonyos művészeti alkotások is?) ? Az objektív vagy szubjektív szempontok-e a döntőek? Az elmúlt évszázadok során, amikor a protestáns egyházakban a misszió gondolata háttérbe szorult, az ébredési mozgalmakban alakult ki a bizonyságtételnek az az elterjedt értelmezése, amely ma is meghatározza e kérdésben a keresztény közgondolkodást. A Krisztus által a megtérésben elnyerhető személyes üdvösség és az ezzel kapcsolatos megtapasztalások, élmények megvallása jelenti az ébredési mozgalmakban a bizonyságtételt. A misszió gondolata hatja át ezt a magatartást, háttérbe szorul azonban az igehirdetés egyházi és társadalmi vonatkozása. Keresztény élet egyet jelent itt bizonyságtévő élettel. Ez a protestantizmusban közkeletű bizonyságtétel-értelmezés felveti a hit megvallása értelmének a kérdését, valamint azt, hogy mi a szerepe a bizonyságtételnek a keresztény egzisztenciában. Isten és az ember bizonyságtétele. A világ az Újszövetség szerint Isten Ígéretének és az ígéret beteljesedésének a feszültségében él. A jelent nem csak a múlt alapján kell értelmeznünk, hanem a jövő ígérete alapján is. Az üdvösség misztériuma az egész létezés megértésének az alapja. Ebben a misztériumban a múlt és a jövő nem válnak szét. Jézus Krisztus a jövő, az új teremtés e világba való betörését jelenti. Jézus igehirdetésében ezt az új eont, világkorszakot, „Isten országának“ nevezi: „Betölt az idő és elközelített az Isten országa“ Márk 1, 15. Ez az új teremtés nem azonos egy új politikai renddel, a népek megbékülésével, a szociális igazságossággal. Mind ez következik az „Isten országából“, de nem azonos azzal. Az „új teremtés“ lényegében egy történelmen túli valóság, a létezés eszkatológikus rendje. Már az Ószövetség is hirdette, hogy az ember Istent csak magának Istennek a segítségével ismerheti meg. Isten ezért bizonyságot tesz önmagáról az embernek. A templom héber neve a „bizonyság sátora“ volt. A kinyilatkoztatás gondolata húzódik meg e szemléletben. Ehhez azonban még nem társult a misszió gondolata. Izrael népe nem a misszió aktív, hanem az Istenről való népek előtti passzív tanúskodás feladatát kapta. A törvény betöltésével példát kellett adnia Isten akaratáról. Jézus igehirdetésének azonban a szó aktív értelmében van küldetés jellege. Benne lepleződik le az új teremtés. Ez a történelem nagy pillanata, de a jövő világnak a mi világunkba való betöréséé is Jézust az Atya küldi (János 17, 18) és küldetése az igazság kinyilatkoztatását, a világ megítélésének a kezdetét és az új teremtés szabadságának és üdvösségének a hajnalát jelenti. Ez a küldetés már most meg akarja változtatni az életet. Kierkegaard utal arra, hogy nincsen mozgás szenvedély nélkül. A teória, r valóság szemlélése nem elég, a szenvedély fejezi ki, hogy az ember vállalja a hit abszurdnak tűnő döntését. Ebből a „szenvedélyből“ születik meg a bizonyságtétel is. A bizonyságtétel értelme Isten az Újszövetség alapján az ember akaratától függetlenül, de nem tekintet nélkül az emberre, alkotja meg az „új teremtést“. Sőt az embert meghívja az Isten országába. Gondoljunk a „királyi mennyeqző“ példázatára Máté 22, 2-14. Isten uralma mindenkor fennáll. Ez a bibliai világértelmezés sine qua non-ja. Isten országáról a „jó hír“=evangélium nem Isten „trónralépését" jelenti tehát, hanem hatalmának a gonosz erejével szembeni döntő demonstrálását. Ennek következménye az új teremtés, a tulajdonképeni eszkatológikus üdv megteremtése. Ez feltételezi azonban már a jelenben az ember bűnbánatát. A tanítvány küldetése a tanú funkciójához hasonlít. Csak ő, aki az új teremtés Krisztusban való betörésének (feltámadás) a tanúja volt, lehet az élet új perspektívájának a hírnöke (kérüx). Az új világkorszak betörése krízist idéz elő. Ebből következik, hogy a tanú, a martüs, az ilyenfajta tanúskodás minden következményét, tehát a szó közkeletű értelmében vett mártiriumot is kell, hogy vállalja. Lélektanilag érthető, teológiailag mégis hibás, ha ebből a mártíriumból kultuszt űz az ember. Nem a szenvedés önmagában, hanem a szenvedés pozitív elhordozása az erény. Apostolság és misszió Jézus csak azokat küldte, akik tanúi voltak az új teremtés betörésének. Hogy nemcsak az ősegyház értelmezte így misszióját, hanem Jézus maga tulajdonította tanítványainak ezt a szerepet, azt számos jézusi kijelentés igazolja. Az ősegyházi felfogásban a feltámadás megtapasztalása az apostoli tanúskodás abszolút feltétele volt. Pál apostolságát is az Úr damaszkuszi úton történt megjelenése legalizálta. így a bizonyságtétel az Újszövetségben egy speciális húsvéti értelmet nyert. Jóllehet Jézus már életében megbízást adott tanítványainak az igehirdetésre, húsvét(folyt. a 7 lapon)
