Útitárs, 1974 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Régi magyar könyvek nyomában

Régi magyar Biblia Caracasban

Két régi magyar Bibliát láttam eddig Caracasban. Az egyik jelenleg a helyi ferences kolostor könyvtárában van letétben, a másik pedig az a példány, amely özv. dr. Kató Sándorné jóvoltából vált „kincsünkké“.

Mindig meghatódva és elmúlt generációk felé való tiszteletőrzéssel vesz az ember a kezébe egy ilyen régi családi Bibliát. Tudjuk, hogy régi szokás szerint az ilyen Bibliák első vagy utolsó oldalaira írták be, és írják be sokan még ma is, a családi történet legfontosabb adatait azért, mert azt remélték, hogy a Szentírás megmarad majd a következő nemzedékek kezében is. De ezek a feljegyzési sorok sokszor megszakadnak. Nem mindig azért, mert az írás olvasása kiküszöbölődött volna egy- egy családnak az életéből, hanem inkább azért, mert ezeket az először felhasznált kiadásokat olyan újabb s díszesebb kiadások váltották fel, amelyek e szokást külön is számon tartották, s ezért még több ilyen lapot, sokszor előnyomtatva is, fűztek e kötetekbe.

E kezünkben levő példány esetében világos az, hogy a Biblia első bejegyzője, Kiss József, e Biblia első tulajdonosa kellett hogy legyen. Ezt a kiadást is, mint a 17. és 18. század legtöbb magyar Bibliáját, külföldön kellett nyomtatni. Im-Hof Rodolf János nyomdája 1750 „Pünkösd hav. 10. napján“ kezdett hozzá a munkához és „el is végezvén 1751. kis Assz. hav. I. napján“, Bázelban, onnan szállíttatott el Magyarországra. Amikor az első tulajdonos megszerezte a példányt, mindjárt hozzálátott a családi adatok beírásához. Az első beírt adat 1738-ra vonatkozik, mikor István fia született, s az utolsó e kéz által beírt sor Pál fia születését jelzi 1759-ben. Ezután találjuk Kiss Pál sorát, mely elmondja az utódoknak, hogy az első adatokat „feljegyezte Kiss József“. Kiss Pál azt is feljegyezte, hogy mikor és hol építette három házát, majd Kiss László feljegyzéseiből tudjuk meg, hogy a Balásfalvi Kiss családról van szó.

Milyen tragikusak ennek a Lászlónak a feljegyzései! Harmadik gyermekük, Krisztina, „meghalt nagy keserűségünkre" hét éves korában és ugyanabban az évben halt meg egyéves korában a nála fiatalabb következő gyermek: Pál. 1803- ban megint született egy Krisztina leányuk, aki hároméves korában halt meg. E haláleset után öt hónappal „született a harmadik „Krisztina“. Rajta kívül, mikor a bejegyés véget ér, még László, Julianna, Judith és Zsigmond volt életben. A Biblia most Kiss Zsigmondé lett, s talán az ő fia volt az a Kiss Miklós, aki az utolsó adatokat írta be. Tőle tudjuk meg azt is, hogy a Balásfalvi Kiss család többek között a Búza, Székely és Tóth Pápai családokkal volt rokonságban. A Biblia kiadásától pontosan 100 év telt el addig, amikor Kiss Miklós nagyanyjának, Székely Ilonának a halálát írja fel.

Elgondolkozom az adatok vizsgálásakor. Mennyire fontos volna az, hogy családaink származásának adataival megismertessük a következő nemzedékeket. Hiszen minden egyes ilyen adatgyűjtemény mindig sokkal többet mond, mint csak a neveket vagy évszámokat. Család, nép, ország történelmét lehet sokszor leolvasni így. Ugyanúgy, mint a régi könyvek is mindig ezt jelentik: történelmet! A második nemzedék, ha egy család kivándorolt, rendszerint kevés érdeklődést mutat ilyen feljegyzések iránt. De a tapasztalat azt mutatja, hogy a harmadik és negyedik nemzedék rendszerint nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel kutat családja történelme után.

Ez a bázeli kiadás nem egy új fordítás. Mind a magyar, mind az európai irodalomtörténet tudja, hogy Károli Gáspár 1590. évi vizsolyi Bibliája nálunk ugyanazt a szerepet töltötte be, mint Luther német fordítása. Egyrészt döntő jelentőségű lett az irodalmi nyelv fejlődésére, másrészt pedig olyan tekintélyre tett szert, hogy újabb fordítási kísérletek eltörpültek mellette. Ezért tartotta meg magát lényegében, különböző javításokon átesve, egészen a most hamarosan már teljes új magyar fordításig, mely viszont kegyeletből szintén megtartotta Károli nevét.

A kezünkben levő 1751-es kiadás ezt mondja önmagáról a címlapon:

SZENT BIBLIA AZ-AZ:

ISTENNEK Ó és ÚJ TESTAMENTOMÁBAN FOGLALTATOTT EGÉSZ SZENT IRAS MAGYAR NYELVRE FORDÍTTATOTT KÁROLI GÁSPÁR ÁLTAL.

És mostan, e kis formában LEG-ELŐSZŐR az elébbeni nyomtatásokban esett betübéli hibáktól megtisztíttatva, s a Parallélus lokusoknak, avagy azoknak a Sz. Irásbéli hellyeknek, melyek ez avagy amaz Sz. Irásbéli hely alá világosítás avagy magyarázatnak oké-ért feljegyeztetni szoktak, nagy szorgalmatossággal lettmegvizsgáltatásokkal s megbövittetésekkel, magok tulajdon költségekkel ki-nyomattatott, SZ.N.P.I. és T.F.

Az Isten Anya-szent-egy-háza javát tellyes erővel munkálkodni kívánó, s annak szolgálattyára készülő személyek által.

Nyomtatott

BASILEÁBAN IM-HOF RODOLF JÁNOS által

M D C C L I Esztendőben.

A bevezetésből tudjuk meg, hogy a munkát és a sajtó alá rendezést két Bázelben tovább tanuló magyar teológiai hallgató végezte el. Az is kitűnik, hogy előzetesen mind a ketten a hollandiai Groninga egyetemén is tanultak s ott tanította őket és fogadta őket baráttá az az egyetlen mecénás, aki munkájukat anyagilag és szaktanácsokkal is támogatta.

Erről a Bevezetésben a kiadók a következőket mondják el:

„Nem is volt az ég alatt senki, a ki ezen terhes és költséges munkában, kivált az idegen földön, minékünk tsak egy pénzzel-is segítséggel lett volna, hanem TISZTELETES T. GERDES DÁNIEL Urunk, a Gróningai hírrel névvel tündöklő, és drága tudományokkal fénlő Akadémiának mostani Szent írást Magyarázó Doktora és Profeszszora, a kinek, mint kiváltképpen való, (folyt, a 8 lapon)