Útitárs, 1974 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1974-09-01 / 5. szám
Jean Paillard: Vasárnapi gondolatok Az élet ma mozgalmasabb, mint valamikor volt. Gyakrabban van részünk kellemetlen meglepetésekben, mint a régi, jól megalapozott társadalomban, ezért megelőző óvintézkedésekkel próbálkozunk: biztosítások, kollektív szerződések garantálják öregkorunkat, munkalehetőségeinket, a minimális munkabért stb. A biztonság megbecsült szó lett és elfoglalta helyét a politikai szóhasználatban. Vajon vallási téren is megvan ennek a jogosultsága? Sokan csodálkoznak, hogy a biztonság, sokszor a vigasszal párosítva, olyan gyakran fordul elő a prédikációkban és hivő elmélkedésekben. A biztonságérzetnek ez a szükségessége vajon nemcsak gyerekes gyávaság vagy a lassú elöregedés jele? Tagadhatatlan, hogy minden szerves növekedéshez bizonyos fokú nyugalom szükséges. Folyó vízben nem képződnek kristályok. Egy növénynek se tesz jót, ha újra meg újra átültetik. A gyermek sem fejlődik védő környezetnélkül. Vajon milyen Krisztuskép rejlik a biztonságnak ezen ismételt hangoztatása mögött? Megfelel-e ez annak a Krisztusnak, aki az evangéliumból lép elénk — a fiatal, bátor, állandóan vándorló Krisztusnak —, aki dacol az intézményes zsinagógával s ezért időnként el kell rejtőznie, át kell lépnie a határokat és inkognitóban kell utaznia? Igaz, (folyt, a 6. oldalról) munkája egész életre szóló élmény volt. Nemcsak a résztvevőkben maradt meg az élmény, hanem nagy hatása volt a találkozónak mindenütt, ahol magyarok élnek. Erdélybe is eljutott a találkozó híre. Azt reméljük, az 1976-os kongreszszus továbbvisz az úton. A protestáns testvérszervezetek lelkiségével, szellemiségével, stílusával való még mélyebb megismerkedés gazdagítani fogja a mi munkánkat. — Befejezésül talán két gondolat. Az egyik, hogy a már említett közös hétvégék megrendezését érzem legjobb előkészítésnek az 1976 évi közös kongresszusra. A másik — és itt szeretném hangsúlyozni, hogy a magam véleményét fejezem csak ki és nem szükségképp a Katolikus Magyar Egyetemi Mozgalom vezetőségéét —: az 1976 évi találkozónak nem szabad túl sokat foglalkoznia magával az ökuménikus mozgalommal, bár a helyzet felmérésére nyilván szükség van. E helyett közösen kell konfrontálódnunk a modern világgal. Magyar katolikusok és protestánsok együttműködését nem úgy képzelem el, hogy egymás felé fordulva egymást és a néhány éve kialakult kapcsolatot elemezzük, hanem úgy, hogy együtt, mintegy vállvetve nézünk szembe a világgal. Rá kell döbbennünk arra, hogy saját körünkből kilépve olyan világgal állunk szemben, melyben a kereszténység többé nem ellenérzést vált ki, hanem udvarias, értetlen közömbösséggel találkozik. Ebben a helyzetben mérhetetlenül több a közös — az, ami összeköt —, mint az, ami elválaszt. A magam személyes reménye az, hogy az 1976-ra tervezett Második Magyar ökumenikus Találkozó közelebb visz bennünket ennek a „közös frontnak“ a megvalósításához. (folyt, az 1. lapról) sem volt könnyed. Az „Institutio“ a maga tömörségében, egyéni szóképeivel és műszavaival eredeti olvasmányként is meglehetősen nehéz. Elképzelhető, milyen akadályokkal kellett Szenei Molnár Albertnek megküzdenie. Élete folyamán háromszor indult el külföldi útra. Németországban alapított családot is. Mégis magával hozta őket, valahányszor hazatérni szándékozott. Egész élete bolyongás volt két pólus: a haza, valamint a haza, az anyanyelv és a hit erősítését biztosító külföldi lehetőségek között, a magyar irodalom és reformáció érdekében. Élete végére, megpihenni hazatért. Vagy gyötörte talán a gondolat, hogy elmulasztott volna hazai földön mégis valami fontos küldetést? Előbb Kassán élt pártfogói támogatása mellett, majd a „Tündérkert“-be, Erdélybe ment. 1634 januárjában pestis áldozata lett. A kolozsvári házsongárdi temetőben nyugszik. Alakja, munkássága példamutató volt egyházával, hazájával és népével szemben. Bárcsak bennünk is volna elég öntudat és erő, hogy éppen itt idegenben nyomdokait kövessük. Hiszen nem kell még „szűkölködő állapottal“ sem vívódnia legtöbbünknek s így maradna időnk arra, hogy hazánk, az otthon érdekében — a mának élése mellett — „a tudásnak kívánságából“ is áldozzunk egy kis időt életünkből. 400 év után ismét bezárult a kör nemzedékek hosszú sorának küzdelmei és reményei után — bennünk. Szenei Molnár Albert nekünk kétszeresen is jelenvaló s élete kétszeresen is igaz, mert sorsából a mi sorsunk tükörképe néz ránk. Ama sors minden kötelezettségével! ______8 hogy olykor pihenést kínál a megfáradtaknak (Mt 11, 28); csend és zavartalan belső vizsgálódás lehetősége nélkül seki se boldogul. De azt is kimondja, nem azért jött, hogy békességet bocsásson a földre, hanem fegyvert (Mt 10, 34), vagy tüzet (Lk 12, 49). Ő, akinek nem volt fejét hová lehajtania (Máté 8, 20), arra szólít fel, hogy aki az eke szarvára teszi kezét, ne tekintsen hátra (Luk. 9, 62). Mihelyt a hivő szilárd alapon áll, élesen körülírt és horderejű nézetei vannak, csak előre nézzen, induljon el s tekintse magát a sivatag vándorának, akinek állandó szükséglete a táguló látóhatár. Vállaljon minden, ezzel kapcsolatos kockázatot. De vajon többet kockáztate ezzel, mintha megcsontosodik és időelőtt lelkileg meghal? — „így szólt az Úr Ábrahámhoz: Hagyd el földedet, rokonságodat és a te atyádnak házát és eredj arra a földre, melyet én mutatok neked“ (1 Móz 12, 1). Ez az indulásra való felszólítás szinte visszhangja lehetne Krisztus saját kijelentésének. A keresztyének, Ábrahám lelki fiai, a „jövevények és idegenek“ (1 Pét 2, 11) vannak arra hívatva, hogy ledöntsék az elavult szokásokat, elbírálják az öröklött nézeteket és új utakat nyissanak a haladásnak. Bátorsággal, teremtő képzeletük bevetésével. Azok lesznek a mindig munkálkodó, mindent újjá tevő Istennek örökifjú, igazi képmásai, akik így keresik útjukat (Ján 5, 17; Jelenések 21, 5). ford. Pándy Kálmán ÚT/Tflfism Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Előfizetési ár egy évre: US $ 4.— ill. annak megfelelő más valuta Norddeutsche Landesbank (Bankleitzahl: 27251329) „ÚTITÁRS“ Konto-Nr. 29 366 879 Főszerkesztő - Redakteur: L. G. Terray, Morells vei 25, Oslo 4, Norwegen. Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur: I. Gémes, D-7 Stuttgart 50, Sodenerstr. 43, Deutschland. Szerkesztőbizottság- Redaktionsausschuß: L. Kótsch, D-714 Ludwigsburg, Friedrichstr. 104, Deutschland; Dr. C de Pándy, Strandv. 37, Stockholm, Schweden; Dr. J. Tóth, 12 Ch Castelver, CFI-1255 Veyrier, Schweiz; R. Pátkai, 36 College Rd. Wembley, Middlesex, England. Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 Lahr 13594/1974
