Útitárs, 1974 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1974-07-01 / 4. szám
MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP xvm. évfolyam 4. szám 1974. július Kötetlen találkozás A 15. Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciát az idén a Frankfurthoz aránylag közeli Dorfweil-ben (Taunus) tartottuk meg. Az ifjúság Skandináviából és Közép- Európából gyűlt össze a szokásos nagyheti találkozóra. A hatvan körüli létszám közben kibővült résztvevőkkel, akik csak egy-két napra vagy órára tudtak eljönni. Témánk „Én és Ti“ volt. A napi program egy kora reggeli imaórával kezdődött, még reggeli előtt. A korai felkeléssel sokan bajban voltunk, így az imaórán talán a kelleténél kevesebben vettek részt. A délelőtti előadások viszont teljes létszámúak voltak. Korábbi konferenciákon a résztvevők kérése az volt, hogy az előadások ne legyenek egy óránál hosszabbak, s az előadás célja az legyen, hogy vitát indítson vagy a vitához szükséges felvilágosítást adjon. Tehát nem a témát és a hallgatókat kimerítő előadás legyen, hanem bevezető a csoportos megbeszélésekhez. Ehhez a kéréshez alkalmazkodtak előadóink. Általában három csoportban, külön szobákban folytattuk egy vitairányító segítségével az előadásban felvetett problémák vagy pontok megbeszélését. Szükséges a kisebb csoport ahhoz, hogy a résztvevők bátrabban szóljanak hozzá a vitához. Sokkal hevesebb és őszintébb viták folytak, amikor csak tizenöten és nem ötvenen voltunk. Ha a bevezető előadás több problémát vetett fel, akkor a csoportok különböző feladatokat kaptak megtárgyalásra. Kiki abba a csoportba ment. ahol szerinte az érdekesebb vagy őt jobban érintő témáról beszéltek. Ilyen csoportos megbeszélések követték a következő előadásokat: Cseri Gyula: Az ember különleges helye a világban és Horváth Árpád: Elidegenedés — az egyén és közösség problémája. Ebéd után lehetőségünk volt pihenésre vagy sétálásra. Mivel nagyon szép időnk volt, különösen sokat sétáltunk. Kellett is a mozgás a sok ülés után. Egyik délután négy fiatal látogatott meg bennünket. A „Jesus-Bruderschaft“ mozgalomhoz tartoztak. Beszámoltak arról, hogyan próbálják megélni kereszténységüket a mindennapi életben. Személyes megtérésüket mondták el. Együtt énekeltünk velük olyan énekeket, 15 év mérlege Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciák sorában az idei volt a tizenötödik. Ebből az alkalomból közöljük az alábbi kimutatást. A konferenciai hely után következő első szám jelzi az országok számát (ahonnét jöttek a résztvevők), a második pedig, hogy hányán vettek részt, ill. fordultak meg a konferencián. — A résztvevők átlagos száma a konferenciákon 106 volt. 1960 Trysil, Norvégia 9/72 1961 Salzerbad, Ausztria 12/122 1962 Dymchurch, Anglia 11/102 1963 Radevormwald, 12/109 Németo. 1964 Slagelse, Dánia 12/61 1965 Basel-Hupp, Svájc 15/183 1966 Utrecht-Zeist, Holl. 15/144 1967 Melun, 13/130 Franciaország 1968 Váxjö, Svédország 13/120 1969 Bolzano, 11/91 Olaszország 1970 Sachsenheim, 10/60 Németo. 1971 Driebergen, 9/92 Hollandia 1972 Maulbronn, Németo. 12/118 1973 Liebfrauenberg, 9/92 Franciaorsz. 1974 Dorfweil, 8/88 Németország amiket ők írtak és zenésítettek meg. A konferenciai résztvevők ezt a délutánt nagyon élvezték. Szintén mély benyomást tett rájuk Szente Gabriella beszámolója lourdesi élményeiről, ahol szeretetmunkát végzett egy nyáron át. Pedagógiailag igen ügyesen feltáblázott előadás, mint amit Pósfay György tartott a „harmadik világ“-nak nevezett nemzetekről, igen megnyerte a fiatalok tetszését. A konferencia nagyon kellemesen, kötetlenül folyt. Természetessé vált, hogy szinte kivétel nélkül, mindenki tegező viszonyban volt. Igen meghitt, családias légkör alakult ki. Vacsora után az esti áhítatban gazdagodtunk az Ige által. Nagy lelki élményekben volt részünk. Sokféleképpen lehet az igét átélni és továbbadni. Volt alkalmunk olyan áhítatot hallani, melyben az igehirdető átadta nekünk saját felfogását Istenről. Ö a jó kedvű, mosolygó, szerető Istent találta meg s még a kacagást is kicsalta belőlünk a megszokottól eltérő „modern" hasonlataival.Mondanivalóját megértették a fiatalok. Estefelé már nehezebben ment a koncentrálás, így befejezésül a nap utolsó programpontja irodalmi jellegű volt (Az ember tragédiája, Ady költészete és a hit), vagy a még könnyebben emészthető filmvetítés, éneklés és tábortűz. Tradícióvá vált, hogy az utolsó délutánon tartunk gyűlést, ahol kiértékeljük a jelen, ill. már elmúlt konferenciát és javaslatokat teszünk a jövő évi találkozóra. A kívánságok között itt volt ismét a még több csoportos megbeszélés. Olyan problémák megbeszélését kívánják a fiatalok, amelyek hétköznapi életükben foglalkoztatják őket és amiket, egyedül nem tudnak megoldani. így a jövő évi témakérések — szerelem, halál — nem véletlen. (folyt, a 4. oldalon)
