Útitárs, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973-12-01 / 6. szám
úumftsm Meditáció „...csöndességben és reménységben erősségtek lett volna" (Ézs 30, 15b). Karácsony igazi ajándékát a csillogó áruházakban tett sűrű látogatások útján, pénztárcád segítségével megtalálni és megvenni nem lehet. Nagyobb a valószínűsége, hogy a karácsonyi vásárlási lázban éppen a leglényegesebb irányjelzőt — amely értelméhez és ajándékához vezetne —, a betlehemi csillagot kerülöd el. Nagyobb veszteség és veszély az emberi életet pedig nem érheti, mint a tájékozódási pont, jelen esetben a betlehemi csillag elkerülése. Ennek következtében az istentelenség és a reménytelenség kéz a kézben jár manapság. Államférfiak konferenciái legtöbbször haramiák tanácskozásaira emlékeztetnek. Tüntetések és forrongások az emberi élet semmibevevését bizonyítják. Nagyvárosok milliói hitüket, reménységüket vesztve a legközelebbi holnapot is kilátástalannak vélik. Emberi élethelyzeted mindinkább reménytelenebbnek tűnik s mindezek következtében legnemesebb tulajdonságaidat, legjobb adottságaidat csonkítod el magadban. Műbolygóink mellett egyre sápadtabbak felettünk a csillagok, a betlehemi szinte teljesen kialvóban van. Az élő reménység az első karácsonyi éjszaka sötétjében született meg az embervilág számára. Jászolához a betlehemi csillag vezetésével érkeztek a napkeleti bölcsek. Megjelenésétől kezdve tudnunk kell, hogy kétségbeejtőbb helyzete életünknek nem lehet, mint ha a vele küldött reménység fénye kialszik szívünkben. Ézsaiás próféta az új eszendő küszöbén tanít bennünket, tévelygőket és ingatag embereket, hogyan kezdhetnénk az új esztendőt lelkiekben erős, hitében állhatatos emberként. Tanítása tömör, hat szóból áll. így szól: .....csöndességben és reménységben erősségtek lett volna!“ Csend és reménység — két igen ritka vendég zajos, nyugtalan és hitetlen világunkban. CSEND .. Egy Afrika-kutató beszámolt arról, hogy egy útszakaszon, ahol csak a gyors átvonulás volt egyedüli célja, fekete bőrű teherhordókkal egészítette ki expedíciója létszámát. Az út harmadik napján a teherhordók földre szegezett tekintettel ülve maradtak s megtagad_______________________________________________________2 Koltai Rezső: Karácsonyi reménység — újévi békesség ták az út folytatását. Magukba roskadva figyelembe sem vették szavát. Végül is megkérdezte vezetőjüket, mi az oka engedetlenségüknek, makacsságuknak? Ez így felelt: az előző napokban olyan erőltetett iramban haladtak, hogy elmaradt a „lelkűk“. Most várnak, míg az utoléri őket. Bizony itt lenne az ideje, hogy hasonlóképpen reggeltől estig tartó, évről évre terjedő élethajszánkban mi is megálljunk és megcsendesedve „bevárjuk lelkünket“. Hajszolt életmódunk ugyanis feldúlja, el-lelketleníti életünket. „Hajnali viharnak nincs harmatcseppje, felkavart tengerben csillag nem ragyog“ — így szól egy északi közmondás. Csendesség nélkül mindennemű szolgálat üres és lelketlen rutin dologgá fajul. Hajszás munkánknak, életfolytatásunknak legtöbbször sem eredményét, sem örömét nem látjuk. Csak csendességben döbbenhetünk rá, hogy ez a csendesség életfeltétel ahhoz, hogy hallgatni, befogadni és ezek következtében adni is tudjunk. REMÉNYSÉG . . . a másik útja az igazi erőnek. Szerencsétlen emberi sorsunk egyik kórokozója, hogy hihetetlen mértékben elvesztettük Isten iránti gyermeki reménységünket és bizodalmunkat. Rommá bombázott templom megmaradt falrészén olvasta egyszer valaki: „Isten a mi menedékünk!“ S ez az ember, aki egész életét már csak romhalmaznak tekinthette és eldobni készült, e felírás láttára elcsendesedett és időt adott magának, hogy újra átértékelje életét. Úgy találta, hogy bár eddigi élete változatlanul a megtört vitorlájú hajóra emlékeztet csupán, de így is, még számára is van menedék. Ma ennek a menedéknek — reménységnek buzgó hirdetője. Reménység; hogy erőt nyerjünk az élet folytatásához, hogy megtaláljuk életünk értelmét — elengedhetetlen Az Útitárs minden olvasójának áldott karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kíván a szerkesztőségfeltétel ehhez a reménységben eltöltött élet. Az általános élethajszában csak így találunk egy csendes és viharmentes pontot, biztos menedéket. És az indítást is arra, hogy másokhoz is elvigyük a jó hírt: így is lehet élni. Csak így lehet élni! Ez a töretlen reménység tehet minket erősekké Krisztusban. Karácsonyi ének Jézusom, sokan örültek, hogy kerestek és megtaláltak Téged. Én meg annak örülök, hogy Te kerestél és megtaláltál engem. A betlehemi pásztorok igen örvendeztek, mert az örömhírt angyalok hirdették nekik. De én boldogabb vagyok a pásztoroknál, mert az evangéliumot nem angyaloktól, hanem Tőled hallottam. Azt mondtad: Jöjj hozzám, könnyíteni akarok terheden. Ezért vagyok én a betlehemi pásztoroknál boldogabb. A napkeleti bölcsek, ,akik a csillagot látták, boldogok voltak. Téged kerestek és hoztak neked értékes ajándékokat. De én a bölcseknél is boldogabb vagyok, mert engem Te kerestél meg s e föld legdrágább ajándékát adtad nekem, a Te üdvösségedet. Ezért vagyok a napkeleti bölcseknél is boldogabb. Mária áldott, mert testében gyermekként laktál negyven héten át. De én áldottabb vagyok, mint Mária, mert Te, feltámadott Krisztusom, élethosszig a szívemben laksz. Ezért vagyok Máriánál is áldottabb. Simeon, a próféta, örült és ezt mondta: Mert látták szemeim a Megváltót. Én nem láttalak Téged, mégis hiszek benned. S mivel Te mondtad boldogoknak azokat, akik hisznek, bár nem látnak, ezért vagyok én oly szerfelett boldog. Johnson Gnanabaranam
