Útitárs, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973-12-01 / 6. szám
Könyvek Moszkva egyik kertjében két férfi azon vitatkozik, hogy élt-e Jézus? Kétféle véleményen vannak s ennek következtében egyikük, aki az egyik irodalmi folyóirat szerkesztője, nem hajlandó közölni azt a Jézusról írt verset, amelyben a másik ennek létét nem tagadja. Miközben vitáznak, melléjük ül egy ismeretlen, aki mint amolyan kelletlen idegen, beleszól társalgásukba. Mint döntőbíró lép fel: igen, Jézus élt! A másik kettő csodálkozására azt feleli, hogy ő ott volt azon az éjszakán, amikor az ítélet és a keresztre feszítés történt. Ezzel a meglepő megállapítással kezdődik Boulgakov Mikail, 1940-ben elhunyt orosz író „A Mester és Margerita“ című regénye. Nem Jézus regény, de közvetve mégis szó van róla. A regény több rétegből épül fel az ismert Faust-motívum felhasználásával. Az ismeretlen idegen, aki beleszólt a fent említett társalgásba, ugyanis nem más, mint maga az ördög. A mester viszont foglalkozása szerint író s egy Poncius Pilátusról, a helytartóról szóló regény írása közben került az elmegyógyászati klinikára. De ha az első fejezetet nemcsak véletlen epizódusnak tekintjük, akkor a Pilátusról írt regény lényegszerűen hozzátartozik ah-Karácsonyi bőséged idején — ne feledkezz meg róluk! Adományodat szívesen továbbítjuk! ÚT/TftRS Jézus regények 4. Bulgakov: A szenvedő hoz a főproblémához, amely Jézus — és vele együtt az ördög — létezésével foglalkozik. Az ördög szemfényvesztőén fantasztikus moszkvai kalandjai ez esetben azon egy téma köré csoportosulnak, melyet a regény megnyitó fejezetében a két író felvetett. Poncius Pilátus a római birodalom hatalmának képviselője Palesztinában. Tőle függ Jézus sorsa, rajta fordul meg, hogyJézus szenvedése a test megkínzásán keresztül jut a végpontig, a kereszten való haláláig. A regény azon fejezetei, amelyekben a Pilátusról szóló regénytöredék fejezeteit találjuk, ugyanúgy Jézus személyére is világosságot vetnek. A regény az elítéltetéssel, vagyis a Pilátussal való szembesítéssel kezdődik. Mivel Jézus nem ismeri a helytartóval való beszélgetés illemszabályait, Pilátust „jó embernek“ szólítja. Pilátust mindenki rosszindulatúnak és gonosznak tartja, ezért ingerli fel, hogy Jézus őt „jó embernek“ szólítja. Leleplezi Jézus Pilátust mint boldogtalan embert is, aki elveszítette a bizalmát embertársaiban. 1 Pilátust érdekelni kezdi ez a bolondos filozófusi Már úgy gondolja, hogy sikerül is ártatlanságáról meggyőződnie, hiszen az a vád, hogy Jézus le akarta volna rombolni a jeruzsálemi templomot, félreértésen alapszik. Csakhogy ezután következik be, hogy Pilátus tudomást szerez Jézusnak a földi hatalomról s vele a császárról szóló megjegyzéséről. Ezt Júdásnak mondotta, aki a főpapok réven mindezt a helytartó tudomására hozza. Júdás vallomása nagyon megterheli Jézust. Egy lehetőség lenne még, hogy ő, Pilátus, magára vállalja a felelősséget, de ezzel kitenné magát annak, hogy kiesik a római cézár kegyéből. Még hátra van az ünnepen szokásos megkegyelmezés kihasználása. Ha a zsidók kívánnák, Jézust szabadon bocsáthatná, de a főpap többszöri próbálkozása ellenére is kitart amellett, hogy Barabbás legyen szabad. Pilátus toporzékol dühében, megfenyegeti a főpapot és népét, mivel számukra a fellázadt Barabbás megmentése fontosabb, mint egy lényegében veszélytelen filozófus. Pilátus, anélkül hogy szemébe merne nézni az elítélt, ártatlanul szenvedő Jézusnak, elrendeli a főpapok és a nép kTváhság'ára a halálos ítélet végrehajtását. Jézus követői közül a regény csak Mátét, a volt vámszedőt, most evangélistát és az áruló Júdást mutatja be. A Golgota hegyén csak Máté követi messziről Jézust, aki egyedül szenved a kereszten. Máté azonban szeretné megmenteni azt a mestert, aki életében senkinek se okozott gonoszt, legalább attól, hogy ne szenvedjen. Úgy gondolja, Jézusnak könnyebb lenne, ha ő orvul megölné, mintha a keresztre feszítés hosszú kínzásán kell átesnie. Mindez azonban nem sikerül s csak annyit tud megtenni, hogy leveszi Jézust a keresztről és megkísérli, hogy eltemesse. Erről azonban a római katonaság Pilátus titkos rendőrségének utasításai alapján gondoskodik. Pilátusról azonban még egy más dolgot is megtudunk. A titkos rendőrség tudomására hozza, hogy Jézus követői meg akarják Júdást ölni, hogy azután visszadobhassák az árulásért kapott pénzt a főpapoknak. Júdás meggyilkolását meg kell akadályozni s ezt a feladatot Pilátus rábízza a saját biztonságán is őrködő bizalmasára. A továbbiakban elejtett szavakból nyilvánvaló lesz, hogy csak Pilátus cseléről volt szó, amit rendőrfőnöke jól megértett. Tulajdonképpen az volt a feladat, hogy Júdást el kell tenni láb alól. Az olvasó mindezt csak azzal magyarázhatja, hogy a helytartó így akart maga bosszút állni azon, aki elárulta Jézust és így tudatlanul is megakadályozta őt abban, hogy Jézus gyógyító képességének és bölcs gondolatainak maga is hasznát vegye. Persze Pilátus problémája nem oldódott meg. Jézus haláláért közvetlenül őt illeti a vád. A kivégzésről kapott jelentésben két részleten akad meg Pilátus lelkiismerete: a római tiszt tanúbizonysága szerint Jézus azt mondotta, hogy nem vádolja azt, aki elvette életét, s ugyancsak a kereszten még azt is mondta, hogy az emberi gyarlóságok közül a legnagyobb a gyávaság. Pilátus mindkettőben maga ellen szóló vádat érez. A kíméletlen, gonosz helytartó hírében járó embert szíve gyökerében rágja ez a vád. Gyáva volt. De hát ki lett volna hajlandó Jézust fölmenteni s ezzel magát vád alá helyezni? Legfeljebb arra volt képes, hogy megboszszulja Jézus halálát azon, aki őt elárulta. (folyt, a 6. lapon)
