Útitárs, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973-09-01 / 5. szám
ÚT/TfíR5\ Szálkák Jegyzetek egy verseskötethez Vannak költők, akiket lassan, fokozatosan szokik meg az ember, mások egyszerre lángra gyújtják. Vannak, akiktől szikra pattan ki s gyújt, ismét mások „belénk ivódnak“ verseikkel. És van Pilinszky János, aki igézetébe vonja az embert. Pedig nem kell őt fokozatosan megszokni, nem is gyújt kipattanó szikraként. De belénk ivódik. Csak köszönetét kell mondani az Istennek, hogy őt adta. Ennek a ma élő legnagyobb magyar katolikus költőnek a „Szálkák“ című legújabb verseskötete fölött meditálok. A költő, akit a Bajor Akadémia Kodály után második magyarként nemrégen hívott meg tagjául, 1971-ben írt verseit — számszerint hatvanhatot — adja itt közre. A köteteim Jézus keresztfájának szálkáira utal, és minden egyes, szabad formájú versével mélybe szállásra kényszeríti az olvasót. A versek tipikusan vallásos versek, de nem vallásos formák, kifejezések halmozása adja nekik ezt a vallásos veretet. Alig is található itt — egypár címtől eltekintve — vallásos kifeje-KUFSTEIN, Ausztria. Az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem Kufstein mellett rendezte idei találkozóját ápr. 28-a és május 5-e között. A sok szabad időt biztosító találkozón Bárczay Gyula, Boór János, Hanák Tibor, Micskey Kálmán, Soós Mihály, Targonszky György és Zsindely Endre tartottak elődást. A Magyarországról meghívott előadók nem jelenhettek meg. BÉCS, Ausztria. Fasori öregdiákok jelentkezését kéri az Európai Magyar Szabadegyetem. Az idei akadémiai napok keretében megkoszorúták Kufsteinben a budapesti Deák téri Evangélikus Leánygimnázium által 1937-ben elhelyezett és 94 magyar fogoly nevét tartalmazó márványtáblát. Az elmúlt 36 esztendő során megkopott a betűk aranyozása. Az egyik „fasori öregdiák“ orvos javaslatára a táblát adományozó testvér-gimnázium hivatott megújítására. Megajánló fasori öregdiákok jelentkezését kéri a Szabadegyetem titkársága: Szépfalusi István, A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15. zés. Isten Jézus nevével sem dobálódzik. És mégis érzi az ember, hogy a lét mélységeit járja, ha követi Pilinszkyt. Előző verseskötetével szemben (Nagyvárosi ikonok, 1970) itt valami biztos célba jutás, a szó legnemesebb értelmében alázatos kegyelemátélés adja meg a vezérszólamot. Míg önmagáról csak azt tudja elmondani, hogy „amiként kezdtem, végig az maradtam“ — kibuggyan belőle a hitvallásszámba is beillő vallomás: Én gyenge voltam, kevés voltam, nekem egyedül az maradt, hogy üdvödet szemmel kövessem. (Én gyenge voltam) Aki azonban azt hinné, hogy ez Pilinszkynél valami nosztalgikus kielégítetlenséggel vagy panasszal egyenlő, az lapozzon tovább! A félelem s az álom volt apám és anyám. A folyosó meg a kitáruló vidék. így éltem. Hogy halok meg? Milyen lesz pusztulásom? A föld elárul. Magához ölel. A többi kegyelem. (A többi kegyelem) És itt Pilinszky teljes igézetébe vonja olvasóját, aki lebilincselve áll meg a színtiszta evangélium ilyen hamisítatlan hirdetése előtt! Különös mélységet ad a verseknek az a tény, hogy szerzőjük a beteljesedés felé tekintőnek tudja magát, s észrevesz olyasmit is, ami azelőtt, mint banalitás, esetleg elkerülte figyelmét. Mélyen emberinek, hallatlan kifejező erejűnek és indirekt prédikációnak tartom „De ez se“ című versét: Téren-idön túl, utoljára a tiszta akadály. A matatás, veszködés egy zsinórral, korttyal, falattal, mely lezúdul, végigzúdul arcomon-arcodon. Aztán az égi nap kerek gyönyörűsége melegen, váratlanul, megkésne, mozdulatlanul. De ez se végleges. ______8 S hogy ez a „végleges" igen foglalkoztatja őt, ahhoz illusztrálásul hadd álljon itt még két versel Végül mindig Isten útját követtem, bár színem fekete. Ezért, ha egyszer elfogadtatom, úgy leszek az üdvözültek sorában, mint leeresztett sötét zászló, becsavart lobogó, szótlanul és jelentés nélkül, és mindeneknél boldogabban. Bár színem fekete) Meg: Egyenes labirintus Milyen lesz az a visszaröpülés, amiről csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás, visszatérés, ölelés, fűben, fák alatt megterített asztal, hol nincs első s nincs utolsó vendég, végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? — nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót, e nyílegyenes labirintust, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy repülünk. gi-ÚT/TRR5 Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Előfizetési ár egy évre: US $ 3.50 ill. annak megfelelő más valuta Norddeutsche Landesbank Filiale Stadtoldendorf „ÚTITÁRS“ Konto-Nr. 29 366 879 Főszerkesztő - Redakteur: L. G. Terray, Morells vei 25, Oslo 4, Norwegen. Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur: I. Gémes, D-7 Stuttgart 50, Sodenerstr. 43, Deutschland. Szerkesztöbizottság- Redaktionsausschuß: L.Kótsch, D-714 Ludwigsburg, Friedrichstr. 104, Deutschland; Dr. C de Pándy, Strandv. 37, Stockholm, Schweden; Dr. J. Tóth, 12 Ch Castelver, CH-1255 Veyrier, Schweiz; R. Pátkai, 36 College Rd. Wembley, Middlesex, England. Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 Lahr. 12094/1973
