Útitárs, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973-09-01 / 5. szám
ÚT/TfíRS Táborozás északon „Fel barátim, drága Jézus zászlaja alatt . . Skandináviai magyar protestánsok, de talán valamennyien is magyarok, örömmel és némi büszkeséggel olvashatjuk, hallhatjuk és mondhatjuk e szót: Tángagárde. Kis magyar folt, magyar ház a nagy Svédországban. A nyári hónapokban még a magyar zászló is olyan büszkén és boldogan lobog a ház előtt! Júniustól augusztusig magyar szótól hangos ott a rét és a tó is. így van ez már 1962 pünkösd óta, amikor az ünnepélyes háznyitót tartottuk. Igaz, hogy a 60-as évek vége felé főleg felnőtt vendégeink részéről megcsappant az érdeklődés gyülekezeti otthnunk iránt. Az Európa-utazók a hazalátogatás lehetőségét is kihasználva, szívesebben választottak valamilyen középvagy dél-európai országot nyári táborozásuk színhelyéül. Elsősorban a majdnem félévre kiterjedő téli időjárás indokolta választásukat. Azóta mind többen rájöttek arra, hogy a nyári időszak legalább olyan kellemes itt északon is, mint bárhol Európában, ha igazi kánikulai hőségről nem is beszélhetünk. Az elmúlt tizenkét esztendőben sokak szívében felébredt a felelősség gyülekezeti otthonunk iránt. Az utóbbi években különösen megnövekedett az érdeklődés és évről-évre növekszik ismét tángagárdei vendégeink tábora. Pünkösd előtt Brattgárd Helge skarai püspök látogatta meg otthonunkat és nagy örömét fejezte ki Tángagárde szolgálatáért. A munka tovább folytatására kilátásba helyezte a püspökség komoly anyagi segítségét, az otthon korszerű felszerelése, valamint renoválása érdekében. Látogatása lelkesítőén hatott a pünkösdi egyháztanácsi konferencián résztvevő presbitereinkre is, ahol egy teljes évre vonatkozó munkaterv készült el Tángagárde téli és nyári kihasználására. Otthonunk a fűtés és meleg víz, valamint a szükséges korszerűsítés megvalósításával borási híveink részére állandó istentiszteleti központ, téli és nyári gyermektáborok, őszi és tavaszi evangélizációs napok, valamint családi üdülések és hétvégek (week-end) helye lenne a tervek alapján. Szállásköltség szempontjából a túristaházak jelenlegi árszabását vettük tekintetbe: felnőttek részére 6 korona, gyermekeknek pedig ingyenes, a téli és a nyári táborok kivételével (akkor 16 korona teljes ellátással). Reményünk, hogy ezzel az alacsony árszabással Európa más országában élő testvéreink részére is lehetővé válik az év nagyobb részében Tángagárde igénybevétele — június 10 és július 10 közötti időszak kivételével, amikor gyermektáborainkat tartjuk. Pünkösdi konferenciánkon az idén 67-en, nyári gyermektáborunkon pedig 78-an vettek rész. A táborban a cserkész foglalkozások mellett vallás- és magyaroktatás (magyar nyelv, irodalom, történelem, népdal, népművészet) kapcsolódott a játékkal, kirándulással, fürdéssel és tábortűzzel tarkított gazdag nyári programhoz. Rendkívül hasznos segítőtársaink voltak a lelkész felesége, Signe mellett, aki a háziasszonyi feladatot töltötte be, Solymár János atya, stockholmi rk. főlelkész, Kellner Ilona teológus, leánycserkész vezető, Koltay Júlia tanárnő, Gerényi Klári, valamint Gajzágó Jozefin testvéreink. Istennek köszönjük elsősorban, hogy ilyen áldott szolgatársakat hívott el Tángagárdebe, miként övé a hála azért is, hogy ennyi kedves gyermeket gondozhattunk az idén is itt. Talán a „szomszédok“, a közelben lakók a legilletékesebbek arra, hogy megítéljék egy gyermektábor minőségét. Hadd álljon itt az ő véleményük: „Honnan tudtak ennyi kedves, rendes és engedelmes gyermeket összegyűjteni ebben a táborban, és hogyan tudnak ilyen rendet tartani ennyi gyermek között?!“ — Bizony ez Isten kegyelmén és rajtuk is múlt. Azon, hogy olyan igazi gyermekhittel és lelkesedéssel sorakoztak fel kis barátaink a „drága Jézus zászlaja alatt". Scholz László: Magán túlmutató név Nevet mohón magának nem kívánt. A gőgről tudta, vak mélységbe ránt. Alázatos volt, mégse hallgatott, Nagyot kiáltott, mennydörgő nagyot. Vitára szánva egy sor tételét, Kiírta JÉZUS elfeledt nevét. Kilencvenöt tézis volt szám szerint, A sola gratiá-t hirdette mind. Elsápadt akkor bíbor és arany, Rég nem volt Róma oly dúlt, nyugtalan. Majd lángvörösre gyúlt arany s bíbor: „Barát! nem lesz ebből halotti tor?!“ Nem hal meg az, kihez az Úr kegyes. Reformátorrá lett a szerzetes. Sodorhat más nevet ezer folyó — övével egy a reformáció! Késő utód, ím hozzád szól az ős: Hited újítni mindig sürgetés. Száll az idő, zúg a történelem. Ma sincs más mentség, csak a kegyelem. Egyház, mely századokba visszanéz, ünnepre gyűl most, múltat úgy idéz. Hiszem, füledbe hangja eljut, el, S ajkadról felröppen egy szó: Luther. A táborozok Tangagärdeben
