Útitárs, 1972 (16. évfolyam, 1-5. szám)
1972-07-01 / 4. szám
ÚT/TfíM gg________ így láttam Ott lehetettem Bolzanoban, Sachsenhainban, Driebergenben és Maulbronnban az ifjúsági konferencián, valamint sokkal előbb Radevormwaldban. Ha most megfigyeléseimről adok számot, akkor azokat csak ezekre a konferenciákra alapozom. Mint aki későn fedeztem föl a Bibliát s mint amolyan „kései szerelmes“ — nagyon szeretem azt —, különösen arra figyeltem föl, hogy a konferenciák résztvevőinél milyen visszhangja van a Bibliával való foglalkozásnak. Ezt a visszhangot nem tudom másképp nevezni, minthogy örvendetes fejlődésnek vagyunk tanúi. Radevormwaldban először csöppentem bele a konferenciák levegőjébe. Esti áhítatok tartása volt ott többek között a feladatom. Vacsora után az asztaloknál ülve maradtunk és ott kellett megtartanom az áhítatokat. Bár voltak érdeklődők is, de nem hagytam el a konferenciát azzal a benyomással, hogy ott jó munkát végeztem. Az áhítatokon elhangzó bibliai szakaszokkal való foglalkozás amolyan „kötelező gyakorlat" volt, amely eltörpült a nagy előadások (és előadók) bölcsessége mellett. Bolzanoban is ez volt a feladatom — egy előadás megtartása mellett. Már hajnali megérkezésemkor közölte velem az egyik rendező hogy „ezekkel a fiatalokkal nem lehet ájtatoskodni“. A bárban ülve, tányérmosogatás csörömpölésétől kísérten kellett volna „elkapnom“ a fiatalokat, mielőtt az asztal mellől felállva „lelépnek“. Én ez ellen tiltakoztam s inkább vállaltam a kis csoport rizikóját, mint a tányércsörömpölést. De kihirdettem, hogy „ilyen is van", s akit érdekel, szívesen látjuk. A siker nem volt átütő. Különösen a magukat „intellektuellnek“ tartók mutatták ki távolmaradásukkal nemtetszésüket. De a nyitott ajtó kísértését is bekalkuláltuk a munkába; a harmadik este már háromszoros, önkéntes létszámmal dolgozhattunk — megbeszélés formájában. Gondolom, az áttörés ott, Dél-Tirolban sikerült. Hogy Maulbronnban már napi kenyerünkké vált a Bibliával való foglalkozás, az szerintem bolzanoi eredetű. * * * Csak gátlásainktól kellene megszabadulnunk, ha erről a kérdésről beszélgetünk. Gátlásunk például az, hogy nem ismerjük a Bibliánkat, amelyre állítólag minden keresztyénségünknek alapulnia kellene. S itt babonásak vagyunk: minden ismeretlenben reánk leselkedő veszélyt vélünk felfedezni. Ha már megismertük, ha már neve van a veszélynek, akkor nyertünk. Ne rejtsük el ezt a félelmünket hamis intellektualizmus nyakatekert megokolásai mögé! Valljuk be, hogy bibliaellenességünk legtöbbször Biblia nem ismerésünk álcázása csupán. Hogy harcolhatok valami ellen, amit nem is ismerek? Mert hogy a hihetetlen mérvű felfedezések korában a Bibliát nem lehet csak egyszerűen — az egyszerűség kedvéért — az ellenségnek kikiáltani, afelől nem kell sokat vitáznunk. Ugyancsak ilyen gátlásunk az, hogy a Biblia szavai önmagukban valami mágikus erőt képviselnek s ezért azok szó szerintisége vagy éppen betű szerintisége a döntő. Ha nem tudom betű szerint idézni, akkor az nem is „érvényes". Hogy ma világméretű az érdeklődés a Biblia iránt, az nem annak a következménye, hogy azt szó szerint idézni (és esetleg az emberek fejéhez vágni) tudjuk, hanem a hihetetlenül nagy éhségnek, amely sok minden másból kiábrándult, kereső embereknél megnyilvánul. De nekünk fáradhatatlanul keresnünk kell a módot, hogy az éhséget csillapítani tudjuk. * * * Azt hiszem, nem mondok titkot, ha felhívom a figyelmet a módszerre, amellyel keresőknek nyújtjuk az írás üzenetét. Nem a módszer üdvözít, de rossz módszer elzárhatja az utat a megértés és befogadás elől. Itt két megjegyzésem lenne, amelyeket tapasztalataim a konferenciákon csak megerősítenek. Ma alig lehet elvárnunk az emberektől, hogy csak úgy, az Ige elé várakozva odaüljenek s szívrepesve várják a mannát. De ezen a magatartáson nem szabad megütköznünk. A modernkori tanítás és nevelés elengedhetetlen feltétele az analitikus-kritikai munka. Ma gyerekeinket se pusztán elfogadó és megemésztő automatákként oktatják, hanem megpróbálják őket az együttes gondolkodásra és a nyújtott anyag megemésztésére nevelni. Ne várjuk hát el az ilyen rendszerű nevelésen átesett emberektől és ne akarjuk, hogy szó nélkül, ellenvetés és kritika nélkül min______8 dent elfogadjanak, amit mi nyújtani akarunk nekik — de észrevették, hogy az ő munkatársi segítségükre nincsen szükségünk. Ma minden jelentéktelenné válik számomra, aminek létrejöttéhez én nem járultam hozzá. Magaménak csak azt érzem, aminek létrejöttében én is — legalább — bábáskodtam! Ugyancsak föl kellene végre fedeznünk, hogy — miként a középkori írniolvasni Yiem tudás világában — más eszközöket is föl kell használnunk a Biblia üzenetének továbbadásában, mint csak a beszédet. Az ember nemcsak nyelv és fül, hanem szem is, sőt ritmusérzéke, muzikalitása is van, és hogy ezek is beállíthatók bibliamunkánkba. Kísérleteinket ezen a téren tudatosan kell tovább folytatnunk és beépítenünk a konferenciák munkájába. Az eddigi jó tapasztalatok is erre biztatnak. * * * Két félreértést szeretnék még kiküszöbölni. Ifjúsági konferenciáink, véleményem szerint, nem alakulhatnak át csak bibliakörökké. E sorokkal nem ezt akartam elérni! Ugyancsak félreértés lenne, ha valaki itt soraimból tudományellenességet vagy ehhez hasonlót olvasott volna ki. De, látásom szerint, a nagy (és főleg hosszú) előadások ideje lejárt. Annyi sikerünk van az embereknél, amennyire sikerült munkatársunkká megnyernünk őket. S ennek a „keresztyéni" munkának kitűnő kísérleti „telepe" lehet éppen a bibliatanulmányozás. ÚT/TfíRSm Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Főszerkesztő - Redakteur: L. G. Terray, Skogstuvn. 14.N-1322 Havik, Norwegen. Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur: I. Gémes, D-3451 Deensen, Deutschland. Szerkesztőbizottság - Redaktionsausschuß: L. Kótsch, D-7 Stuttgart 50, Elbestr.73, Deutschland; Dr.C.dePándy, Strandv. 37, Stockholm, Schweden; Dr. 1. Tóth, 12 Ch Castelver, CH-1255 Veyrier, Schweiz; R. Pátkai, 36 College Rd. Wembley, Middlesex, England. Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 Lahr. 12394/1972
