Útitárs, 1972 (16. évfolyam, 1-5. szám)

1972-07-01 / 4. szám

2 ÜT/TfíRS Gémes István: Út vissza önmagunkhoz IV. Meditáció Ma újabb szóval ismerkedünk meg, így hangzik: MEDITÁCIÓ. Azt tárgyaltuk eddig, hogy erőnket koncentrálnunk és csendet kell teremtenünk, hogy elérhes­sen hozzánk az Isten. Mai kérdésünk azonban az: hogyan és hol hallgassuk meg Öt? A századok folyamán sokféle feleletet adtak már erre. Egyesek azt mondták, hogy hall­gassunk lelkiismeretünk szavára, má­sok meg a természet megfigyelését, sőt egyesek a történelem megfigyelését ajánlották, mint ahol megszólal és meg­szólít bennünket az Isten. Csakhogy ezek nagyon relatív értékűek ahhoz, hogy az ember azokon keresztül igazán meghallhatná a szót, az Igét. Hadd ad­jak kérdésünkre egyszerű választ: Isten megszólítása a Szentíráson keresztül ér el leginkább, legtisztábban és legmeg­­foghatóbban bennünket. S ezt azért mondom ilyen határozottsággal, mert feltűnő, hogy a bibliai könyvek Jézus Krisztusról szólnak s Őt az Isten sza­vának nevezik. Jézusnál hatalmasabb szava nincs az Istennek! Erről a Bibliáról viszont el kell mond­jam, hogy nem könnyű eledel. Nem­csak hogy minden kornak a nyelvére idegen nyelvekből kell szövegét lefor­dítanunk, de rengeteg ismeret szer­zése szükséges ahhoz, hogy belőle tényleg az Isten szavát értsük és hall­juk ki s ne mellékszempontok kösse­nek le bennünket. Másrészt a Biblia igényes olvasmány is, nem lehet úgy olvasni, mint a napilapokat; az ember végigfutja szemével a nagybetűs címe­ket, mert a cikkek apró betűs szöve­gére már nincs ereje és türelme. A Bibliát nem lehet csak egyszerűen ol­vasni, hanem kizárólag csak meditálva. Ez azt is jelenti, hogy nem az olvas­mányod hosszúsága az érdekes, ha­nem az a mód, ahogyan az olvasottat végigmeditáltad. Mert ennek a közép-Rádióadásaink A Norvég Egyházi Misszió magyar­­nyelvű rádióadásai minden pénteken, közép-európai idő szerint este negyed hétkor hallhatók a 41 méteres hullám­hosszon. kori szónak, a meditációnak, ez az értel­me is: valamit elgondolkozva kísérni, szemlélni, valamit végiggondolni. Elolvasok egy mondatot vagy egy szakaszt s ízlelgetem, forgatom azt a szívemben, mint a jó falatot a szám­ban, amíg csak abból a szakaszból vagy gondolatból olyan erős hatalom nem lesz, hogy igénybe veszi értelmemet, lelkemet és egész lényemet. Valóság­gal úrrá lesz felettem. Csakhogy ez sem megy gyakorlat, sőt — újra mondom — rendszeres gyakorlat nélkül. S aki azt mondja, hogy ez a mód nem lehetséges, annak csak arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy mennyire el tudnak a gondolataink kerengeni napok, hetek hosszat egy-egy kedvenc témánk körül és hogy például a fiatalok milyen vég­telen odaadással tudnak gondolatban körbe járni egy-egy izgató kép körül, amit esetleg egy életen át nem felej­tenek el. És most elmondok egy példát a me­ditációra, amelyhez három verset ve­szek alapul Jézus közismert példázatá­ból, amely a magvetőről szól: Kiment a magvető, hogy elvesse magját. Vetés közben egy pár az útfélre esett, ahol eltaposták az emberek vagy megették a madarak. — A példázat ez: a mag az Isten beszéde. Az útfélen valók azok, akik hallják, de aztán eljön az ördög és kikapja a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek (Lk 8, 5. 11—12). És most figyeljétek meg, hogy keringe­nek gondolataim e mély, képként hasz­nált szöveg körül! A magvető vet. Primitív munka, sab­lonos,. mégis fontos, mert feltétele a kenyérnek a mindennapi asztalomon. A kenyér táplálék, életem eltartója. Kell az életemhez, nélküle elpusztulnék. Életfontosságú. Itt ez a mag is ilyen életfontosságú, nélküle elpusztulnék. Kell az életemhez, életem eltartója, táp­lálék, mint a kenyér. Jézus vetette ezt a magot, ahogy mondták róla — hatalommal. Ez a mag az Isten uralmát volt hivatott felállítani e földön. Ebbe az országba hívogat en­gem is, hogy az Ö uralma alatt éljek s hogy a mag-kenyérből naponként részesedjem. Hívott, hív és újra -hív. Észrevettem, hogy hívott, hogy hív? —' Például: amikor az első gyermekünket vártuk, mindent ígértem, csak egészsé­ges legyen. Az is lett, hála Istennek, de . . . Amikor a fronton golyók röp­ködtek s én mindent megfogadtam, hogyha megmenekülök. Meg is mene­kültem, de . .. Hogy megrázott egy ha­láleset a családban, baráti körben, de hamar elfelejtettem . . . Észrevettem, hogy hív az Isten. Hogy a napi keayér­­ben részesedjem, hogy az Ö uralma alatt éljek, hogy országa polgára legyek. Hiszen ezt Fia állította fel a föl­dön, hatalommal, amikor a magot ve­tette. De Ö mást is mondott, nemcsak ve­tett. Magát azonosította a kenyérrel: „Én vagyok az élet kenyere“ — mondta. Kenyérré lett, nehogy a vetett magot kikapja az ördög a szívemből. Nehogy eltapossák, nehogy a szemétbe kerül­jön. Mert ez a veszély mindig fennáll, hogy szemétre kerül vagy eltapossák durva lábak, vagy kikapja az ördög, hogy a vetett mag ki ne csírázzék s kenyér ne legyen belőle. Pedig Ö kí­nálta magát az úrvacsorában kenyér­ként. Mikor éltem vele? így meditálok én, de ez nem recept. Más bibliai szakaszok más gondolat­sort indíthatnak meg. Sőt nincs kifo­gásom az ellen sem, ha egy szép vers­sor, egy szép kép, egy szép és mély gondolat fölött meditálunk. De én mégis a bibliai szövegeket ajánlom elsősor­ban. Nehezen fog először menni, de hát úszni sem tanultunk meg az első vízbe merítkezésnél! Ott is kitartás kellett. KECSKEMÉT, Magyarország. Az Evangélikus Világszövetség Egyházi Együttműködési Bizottsága (régebben missziói bizottság) május 23-30-ig Kecs­keméten ülésezett. A bizottság, mely a magyarországi evangélikus egyház­nak is évente nagyobb összeget biz­tosít, a kereken. 13 millió DM-t kitevő tervekkel és feladatokkal foglalkozott, továbbá a missziói kérdéseket és az egyházak közötti kapcsolatokat tár­gyalta meg. BUDAPEST. Lesman Purba, az indo­néziai protestáns kér. Simalungun egy­ház „ephorusa" (püspöke) május 27-én Budapesten meghalt. Az ephorust, aki az utóbbi hónapokban tropikus beteg­ség miatt orvosi kezelés alatt állt Indo­néziában, május 22-én heves fájdalmak­kal szállították be a kórházba, ahol ál­lapota a speciális kezelés ellenére ro­hamosan rosszabbodott. — A 109 ezer tagot magába foglaló indonéz egyház püspöke mint az Evang. Világszövetség Egyházi Együttműködési Bizottságának tagja vett volna részt a döntőbizottsági ülésen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom