Útitárs, 1972 (16. évfolyam, 1-5. szám)

1972-07-01 / 4. szám

3________________________

így láttam a

A hagyományos nagyheti konferenciákhoz a mindenkori hallgatóság két pontban teljesen megegyezve, a következőképpen viszonyul: 1. várja ezeket a konferenciákat és 2. igényei vannak velük szemben. Ez a résztvevői — vagy ha úgy tetszik: hallgatói — alapállás természetesen az idei, maulbronni konferenciázókat is jellemezte.

Mindnyájan, akik elmentünk Maulbronnba, vártuk az ott eltöltendő napokat. (Különben nem mentünk volna el.) Várakozásunk — érthető és természetes módon — különböző forrásokból táplálkozott: együtt akartunk lenni kedves ismerősökkel; magyar nyelvű és lelkületű társaságban akartunk időzni; az Igét akartuk hallani anyanyelvűnkön; azok az előadások érdekeltek bennünket, amelyek ott elhangzandók voltak; bizonyos, a hittel összefüggő kérdésekre vártunk választ; a húsvéti örömhírt arra figyelő emberek gyülekezetében kívántuk újra hallani és átélni; új, ismeretlen tájakat akartunk megismerni; új barátokra óhajtottunk szert tenni; stb. stb. Ki-ki saját maga tudná megmondani, milyen meggondolások vitték el az idei konferenciára. S ki-ki saját maga lenne a megmondhatója annak is, hogy a fenti, korántsem a teljesség igényével felsorolt okok milyen fontossági sorrendűek voltak. Mert hogy várakozásunk nem volt egységes, azt kü-Nagypénteki istentisztelet

Ionosén a konferenciát lezáró vitafórum nem egyszer heves hangvételű hozzászólásai igazolták.

Mint a konferencia egyik résztvevője, szeretnék nagyon határozottan ellentmondani azoknak, akik az előadások és az előadók „értékelésére" csak bíráló szavakat találtak. Az a véleményem

konferenciát

ÚT/TÁRS

Tudod-e...?

ugyanis, hogy ezek a kritikusok nem kis részben más malomban őröltek. A bántani akarás legcsekélyebb szándéka nélkül meg kell ismételnem azt a konferenciánkon más szavakkal többektől is hangoztatott véleményt, hogy aki ezekre a konferenciákra eljön, tudatában kell lennie annak, hogy evangéliumi konferenciára jön. Aki tehát elsősorban mást keres, nem a legjobb helyre jön. S nem szabad megbántódnia, ha más irányú óhajai nem elégíttetnek ki az óhajtott mértékben.

Úgy vélem, mindazok, akik tisztában voltak azzal, hogy evangéliumi konferenciára jönnek, a nem egyszer jogos bírálatok mellett találnak szót a hálaadásra is. Milyen jó, hogy a konferencia — mint olyan — van, létezik! milyen jó, hogy hallhatjuk — anyanyelvűnkön — az Igét! Milyen jó támogatást, megerősítést kapni — és adni! Milyen jó, hogy mindenféle lelki álszakáll nélkül beszélgethetünk hasonló sorsú, esetleg hasonló problémákkal küszködő embertársainkkal! Nem titok az sem, hogy a lelki épülés és gazdagodás lehetőségének nagy ajándékán kívül sokat tanulhatunk is: előadásokból, előadóktól, prédikációból, áhítatokból, élménybeszámolókból, vitákból. Elsősorban persze úgy, ha ott vagyunk ezeken (I), másrészt pedig, hogy vállaljuk a nem mindig egyszerű agytornát: az előadások gondolatmenetének követését.

Ami ezeknek a konferenciáknak a nagy, sőt óriási hátránya: rövid ideig tartanak. Egy röpke hét nem elegendő a fölvetődő sok-sok kérdés megbeszélésére, a ritka együttlét adta örömökben való sütkérezésre. Talán nem tévedek, ha azt mondom: a mi sok oldalú, majdhogynem univerzális várakozásunk itt, az idő rövidségén szenvedi el legnagyobb vereségét. Ezért viszont sem a rendezők, sem az előadók a legcsekélyebb mértékben sem felelősek.

A maulbronni konferenciára sokan elmentünk, sokféle elképzeléssel sokféle meggondolásból. Mindnyájan kaptunk valamit, ki ezt, ki azt, nem utolsósorban éppen személyes szükségleteinktől determináltan. De kaptunk. És — legyünk jó kritikusok, ismerjük el a jót is — ez a legfontosabb. Ezért készülhetünk — és készüljünk is — várakozással a következő evangéliumi konferenciára! /. e.

. . . hogy a Biblia 1970 végén 1431 nyelvre volt lefordítva? A teljes 249, az Újszövetség 329 és a Biblia egyes könyvei további 853 nyelven van, meg. Ezzel a világ lakosságának 87 %-a a saját nyelvén kaphat egy bibliai könyvet;

. . . hogy a Biblia jelenleg is változatlanul a világ legkeresettebb könyve? 1970-ben nem kevesebb, mint 5 159 032 Bibliát és 11 717 092 Újszövetséget terjesztettek az egész világon. A bibliarészekkel és kivonatokkal együtt ugyanebben az időben 173 404 415 bibliai irat eladását mutatja ki a statisztika;

. . . hogy a világ bibliatársulatai évenként több mint 50 millió DM-t teremtenek elő, hogy a Biblia nyomtatását, fordítását és terjesztését az afrikai, ázsiai és dél-amerikai országokban támogassák?

. . . hogy ennek ellenére egyes földrészeken a népesség gyorsabban növekedik, mint a Biblia terjesztése? A legfeltűnőbb a helyzet Ázsiában, ahol a népesség szaporodása 1960-tól 1970-ig évente 36 millió volt, a bibliai iratok terjesztése viszont évente átlagosan csak a 14,7 millió példányszámot érte el:

. . . hogy kizárólag csak a bibliafordításokhoz évente kereken négymillió DM-ra voloa szükség? A Bibliatársulatok Világszövetségének 30 hivatásos fordító-tanácsadója kereken 3000 tiszteletbeli — önkéntes — bibliafordítót tanácsol az egész világon, kereken 400 fordítástervezete van jelenleg munkában, ebből 120 közös a katolikusokkal és 13 kelet-európai nyelvű!

. . . hogy a Biblia utáni éhség a harmadik világban és Kelet-Európábán olyan nagy, hogy az embereket sem politikai akadály, sem anyagi áldozat nem riasztja vissza, hogy Bibliát szerezzenek.

PERTH, Ausztrália. Kemény Péter, a gyülekezet lelkésze májustól decemberig tanulmányi szabadságon van Európában. Visszaérkezéséig az istentiszteleteket Dr. Domahidy András gondnok, akadályoztatása esetén pedig, mint a múltban már annyiszor, Szombathy Lajos János vállalta magára.