Útitárs, 1971 (15. évfolyam, 2-5. szám)
1971-05-01 / 3. szám
ŰT/TRR5 Gondolatok népdalaink ürügyén (IV.) GYÜLEKEZETEK ÍRJÁK UTRECHT, Hollandia. Utrecht és Zwolle között, Harderwijkben tartja a hollandiai magyar lelkigondozó szolgálat idei „Magyar Iskolatáborát", július 3—17 között. A holland beltenger, az „Ijsselmeer" partján rendezésre kerülő táborozásra körülbelül 200 magyar gyermeket várnak a rendezők. CLEVELAND, USA. Az „Erős vár" c. amerikai testvérlapunk most közölt beszámolót az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia tavalyi konferenciájáról. Ebből kiderül, hogy az alapul szolgáló 23 hónap alatt a gyülekezetek 313,19 dollárt adtak össze mosógép-vásárlásra, amellyel a magyarországi evangélikus szeretetintézményeket akarják segíteni. — A szokásos konferenciai tárgysorozati pontok között szerepelt Brachna Gábor főesperes tanulmánya az otthoni evangélikus egyház helyzetéről. HODOS, Jugoszlávia. A gyülekezet tagjai nagy örömmel fogadják az Ütitárs minden számát és hálásak az így kapott lelki táplálékért. Szeretnének régebbi példányokat is kapni. HANNOVER, Németország. A magyar református lelkiszolgálat lelkésze szétküldte az „Erdélyi Árvízsegély Bizottság" eddigi működéséről szóló jelentést. E szerint kb. 108 ezer német márkának megfelelő összegért vásároltak használati cikkeket és juttatták el azokat Erdélybe. CLEVELAND, USA. Az USA-ban szolgáló magyar lelkészek között négyen szolgálnak 50 vagy több év óta: Egyed Aladár 55, Kiss Samu 62, Ormai János 55 és Varga László 52 éve! További életükre és szolgálatukra Isten áldását kérjük az Ütitárs szerkesztői és olvasói nevében is! MALMÖ, Svédország. Február 28-án tartotta a malmöi gyülekezet évi rendes közgyűlését. Beszámoló hangzott el az 1970-es munkáról, valamint az elvégzendő feladatokról tárgyalt a gyűlés. Ugyancsak Malmöben, istentisztelet keretében ünnepelte 50. házassági évfordulóját a Csetényi házaspár. Isten áldása kísérje őket közös életútjukon! DRIEBERGEN, Hollandia. A nagyhéten tartotta az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia 12. találkozóját. A konferenciáról lapunk legközelebbi számában hozunk részletes beszámolót. Sajnálnám, ha előző cikkemet valaki is „házi feladat"-nak vette volna. Én az „érdeklődőknek" ajánlottam a zenehallgatást. Akiket nem érdekel, úgysem hallgatják a népdalokat. Csak azt sajnálom, hogy mégis beszélnek róla. A nyíllal jelzett hangok valamivel mélyebbek, mint a megszokott és a tradicionális kottaírással lejegyezhető hangok. Mégpedig negyedhanggal mélyebbek. Említettem, hogy a legtöbb dal ritmusa mennyire változó, szabad ritmus. Olyan is előfordul, hogy egy dallamsor teljesen kötetlen, és úgy tágítják, alakítják az énekesek, ahogyan azt az éppen aktuális szöveg kívánja. Például az „Én elmentem a vásárba" c. mese talán sokaknak ismerős. Ebben a szöveg egyre hosszabb lesz, ezért a dallamban egy bizonyos részt ismételgetni kell, néha különbözőképpen váltakozó ritmusban. Ez már az improvizáláshoz, rögtönzéshez áll nagyon közel. Negyedhangok, szabad ritmus, improvizáció . . ., ezek érdekes módon a mai (tehát Bartók utáni) zene nagyon is fontos elemei, ezek ismeretében nekünk magyaroknak igazán nem lenne probléma kiigazodni az úgynevezett mai vagy modern zene „dzsungeljében". Hiszen a Azoknak, akik hallgatták az említett lemezeket, bizonyára feltűnt néhány furcsa, „hamis" dallam. És érdekes módon, mindig ugyanazok a hangok hamisak. Pl. Például: Haj, Dunáról fúj a szél. dzsungel legnagyobb részét nekünk ismernünk kell, ezt talán a fent említett néhány gondolat is bizonyítja. A zene mindenkié — mondta Kodály. Mindenkié lehet. Ha ő akarja. Ez az én véleményem. És ha a magyar gyermekeket szüleik — ifjúsági vezetőik, lelkészeik stb. — magyar népdalra tanítják, akkor talán néhány év múlva többen mondhatják el, hogy a zene már az „enyém is". A mai zene is. És ha a gyerekek tudják, akkor talán a felnőttek is megtanulják tőlük. Mint a bevezetőben említettem, nem akartam tudományos, ismeretterjesztő értekezéseket írni a népdalról, sőt ellenkezőleg. Inkább kevesebbet, mint többet; néhány gondolatot, amelyek esetleg újabb gondolatokat ébresztenek. És ezek által talán közelebb jutunk Kodály elképzeléséhez. A zene mindenkié. Ha ő akarja. (Befejező közi.) Maros Miklós „A kórógyi lányok . . . ' Jugoszláviában nyáron háromórás várakozás után is népi tánccal köszöntötték a szabadegyetemi tanulmányi hét résztvevőit
