Útitárs, 1971 (15. évfolyam, 2-5. szám)
1971-04-01 / 2. szám
FÓRUM Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy az utóbbi időben olvasóink megszólaltak! Köszönjük, hogy hozzászólásaikkal nemcsak a lapot tették gazdagabbá, hanem megajándékozták a szerkesztőséget a világméretű munkatársi gárda gyakorlati megvalósulásának a valóságával. Az ÜTITÁRS szerkesztéséről sok olvasónknak teljesen hamis elképzelései vannak. Egyesek jól fizetett szerkesztőt, mellékfoglalkozásként jól honorált titkárnőt és pénzért a lapba dolgozó riportereket sejtenek mögötte. Ezzel szemben a valóság sokkal egyszerűbb: Oslóban ülő főszerkesztő, Észak-Germániában élő szerkesztő és kiadó, Stuttgartból „távgépelő" titkárnő, svédhoni, dél-németországi és angliai szerkesztőségi tagok adják egymásnak a „drótot", hogy a lap megszülessék, s mindezt — saját költségen. Örömmel látjuk azonban az olvasótábor — amely 26, európai — afrikai — ázsiai — amerikai országban és Ausztráliában él — megmozdulását. Efölötti örömünket azzal is kifejezésre juttatjuk, hogy e megszólalások külön rovatot kapnak, FÓRUM címen. Olvasóinkat csak arra kérjük: ideszánt mondanivalójukat fogják rövidre (lapterjedelem igen fontos és drága szempont!), s lehetőleg — ha azt megvitatásra szánják, foglalják benne össze a fontosabb pontokat. * * * Kérdés Miért hiszik a keresztények, hogy a feltámadás valami kívánatos, pompás dolog lesz? Miért „bizonyítja" Krisztus feltámadása, hogy majd egyszer mi is fel fogunk támadni? A teljes kimúlás, elmúlás, az egyház közösségében eltöltött gazdag élet után nem lehetne-e ugyanolyan kívánatos? Nem elég, hogy Ő feltámadott és az Atya kebelén van s „esedezik érettünk"? Teljesen meg vagyok győződve róla, hogy Krisztus feltámadott! De nem tudom belátni, hogy az Ő feltámadása szükségszerűen magával hozza az é n feltámadásomat is. Talán csak akkor láthatom Öt szemtől szemben? Ügy gondolom, hogy már itt, ebben az életben is megtelítődhetek vele, élhetek benne — sőt belőle. Kell ennél több? G. B. Válasz Nem úgy van-e, hogy elképzeléseink a feltámadásról legtöbbször igénytelenek, szegényesek? A súlypontot igen gyakran arra helyezzük, hogy milyen lesz a folytatás a túlvilági életben. Fájdalom és bánat nem lesz ott ismeretes — gondoljuk. De mégis olyan „földien" képzeljük el a dolgot: abban lesz majd ott részünk, amit itt örömnek és boldogságnak nevezünk . . . Ebben a beállításban megértem a kérdést: „Miért olyan kívánatos a feltámadás"? Egy tartalmas földi életnek elégnek kellene lenni. Nem kevésbé annak az embernek, aki már belefáradt az életbe. Már az is elég lehetne, hogy pihenhet. A Biblia egyszerű és földi kifejezésekkel beszél a feltámadásról és az örök életről. De ez képes beszéd, szimbólumokkal való kifejezés. Az igazság, amit közölni akar, oly gazdag és sokrétű, hogy nincs olyan kép, mely elegendő lenne teljes megvilágítására. Végső soron olyasmiről van szó, amivel kapcsolatban nem állnak rendelkezésünkre — csak megközelítően is — megfelelő kifejezések. Azt írja az apostol, hogy ő ezekkel a problémákkal kapcsolatban olyan dolgokról ír, „amiket szem nem látott, fül nem hallott és emberi szív meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek" (1 Kor 2, 9). Az ön kérdése bibliaolvasásunk módjára is rátereli figyelmünket. Mint keresztények nem olvashatjuk az Írást olyan kérdésekből kiindulva, melyek kívánatosak számunkra. Célunk az kellene hogy legyen, hogy meglássuk, kutassuk, mi áll a Bibliában s Jézus Krisztus személyéből és művéből kiindulva keressük, hogy mi a centrális kérdés benne. Ekkor azt találjuk, hogy például a Biblia ebben az összefüggésben „dicsőségről" beszél, mely vár bennünket, s ami nagyszerűbb, mint amit mi itt a földön el tudnánk képzelni (Róm 8,18). Valami hatalmasabb, nagyszerűbb élet vár ránk. Azt gondolom, ezzel szemben minden elképzelésünk arról, hogy mi a legjobb — a rövidebbet húzza. Én azt ki nem fejezhetem, csak Istent kérhetem imádságomban, hogy adja is meg azt, amit Ő szeretetből adni akar nekünk. Természetesen igaza van önnek, amikor azt mondja, hogy itt a „szemtől szembe-állásról" van szó. Jézus Krisztus élete, személye és cselekedetei adnak tartalmat a mi feltámadásunknak és annak az életnek, mely ránk vár. Itt nem valamiféle általánosan vett örök feltámadásról van szó, hanem,ez bizonyság______8 tevés arról, hogy az a közösség, amit egy ember már itt a földön Krisztussal él, nem szűnik meg, hanem teljessé válik és tökéletes lesz. S ez aligha valósulhat meg ezen a földön! Pál apostol tanúkról beszél (1. Kor. 15, 3—7), akik bizonyítani tudták, hogy Krisztus feltámadott. Ő bizonyítottnak látta a dolgot. Amikor ő ebből azt a következtetést is levonja, hogy a mi számunkra is van feltámadás (12—28 v.), hivő keresztényekhez beszél. Azok szinte tudják, hogy hit által egyek Krisztussal; tagjai testének, élő kövek ebben a templomban. Mivel tehát így összetartoznak vele, az következik ebből, hogy velük 'is ugyanaz történik, mint vele. Meghalnak, mint Ő is meghalt, s feltámadnak, mint Ő is feltámadt. Vagyis — vele együtt. Számunkra ez nem „bizonyíték" saját feltámadásunkat illetőleg, hanem egy egyszerű bibliai bizonyságtétel, hogy a Jézus Krisztusban való hit örökre összekapcsol bennünket ővele és mindazzal, amit ez az Istennél való lét — más szóval örök élet — jelent. V. K. MÜNCHEN, Németország. Az „ökumenikus Kutatás Ev. Alapítványa" kuratóriumának tagjai müncheni gyűlésükön helyeselték az Ev. Világszövetség határozatát, mely szerint a strassburgi ökumenikus Kutatóintézetet a Világszövetség felekezetközi megbeszéléseinek a végrehajtásával, közös felelősség vállalásával megbízta. A kuratórium elnökének (D. H. Dietzfelbinger püspök) indítványára elhatározták, hogy 1972-ben az intézet két szemináriumot készít elő az USA-ban és egy másikat Latin-Amerikában. ÚT/TRRS Magyar evangéliumi lap. — Evangelisches Blatt für Ungarn. Főszerkesztő-Redakteur: L. G. Terray, Skogstuvn. 14. N-1322 Hovik,Norwegen. Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur: I. Gémes, D-3451 Deensen, Deutschland. Szerkesztöbizottsäg-Redaktionsausschuß: L. Kótsch, D-y Stuttgart 50, Elbestr. 73, Deutschland; Dr. C. dePándy,Strandv. 37, Stockholm, Schweden; Dr. ]. Tóth, 12 Ch Castelver, CH-1255 Veyrier, Schweiz; R. Rátkai, 36 College Rd. Wembley, Middlesex, England. Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 Lahr n66y/igyi
