Útitárs, 1971 (15. évfolyam, 2-5. szám)
1971-04-01 / 2. szám
7 A kenyér Ján. 12, 20—27 ÚT/TfífíS Egy nagyon régi, óegyházi kommentár szerint ez a néhány görög, akikről ebben a történetben szó van, egyáltalán nem néhány görög turista volt, akik éppen Jeruzsálemben tartózkodtak ezen a páska ünnepen. Ez a kommentár úgy tudja, hogy ez a néhány görög, ahogy a görög szöveg egészen színtelenül elmondja, görög küldöttség volt. Jézusnak a híre állítólag már elment volna közvetlenül halála előtt a mai Görögország területére is. A görögök mindig szerették a gondolkodást és mindig szerették maguk körül a jó tanítókat. E kommentár szerint egy filozófiai iskola delegációt küldött Jeruzsálembe, mert meghallották, hogy ott egy igen nagy tanító él, akinek viszont rosszul áll a szénája. Ügy gondolták — humánusan —, hogy ezt az embert a végveszedelemtől meg kellene menteni, elküldenek egy delegációt és a következő nagyszerű javaslatot teszik neki: „Nézd, mit kínlódnál itt? Ügyis csak szomorú vég elé nézel. Gyere el hozzánk, a mi népünk megbecsüli filozófiai tanítóit és nekünk igazán nem számít, hogy egy tanítóval több van-e vagy kevesebb. De garantáljuk neked a mi szociális berendezéseink között, hogy eljöhetsz hozzánk, kinevezünk iskolánk professzorává és mint ilyennek életed végéig semmire nincs gondod. Mi garantáljuk ezt, te adod a bölcsességedet s mi ezért fizetünk." Csak így érthető, hogy miért mondta erre Jézus a szakasz végén, hogy az ő lelke most nagyon háborog. Azonban ez a kommentár valami másra is rámutat. Arra, hogy ezek a bizonyos görögök Jézust akarják látni — mondja János. Elmentek az egyik tanítványhoz, aki nyilván tudott görögül, s elmennek a következő tanítványhoz; ketten bátorságot vesznek maguknak és azt mondják: „Te, itt vannak emberek Görögországból, ezek téged akarnak látni." Érdekes, hogy Jézus erre egyáltalán nem is válaszol. Az ember azt várná, hogy János leírja Jézus csodálkozását: Itt vannak? Látni akarnak? Ez igazán megtisztelő, majd megmutatkozom nekik, vagy hogy valami ehhez hasonlót mond. — Egy szó válasz erre nincsen, hanem rögtön elkezdi: „Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. Bizony mondom nektek, ha a búzaszem a földbe nem esik és el nem hal, csak egymaga marad, de ha elhal, sok gyümölcsöt terem." Nekem ez az óegyházi kommentár magyarázta meg, hogyan kell Jézusnak ezen szavait érteni. Először is Jézus egyenlőségi jelet tesz a kettő közé: megdicsőíttetés és földbehullás. Kémikusok tudják, hogy milyen szerepe van a rothadásnak és az erjedésnek a kémiában s nagyon jól tudják, hogy ez a kémiai processzusokban életalkotó és formáló elem. Jézus nyilván nem kémikusok módján gondolkozott, hanem egész egyszerűen az akkori világ paraszt-életéből vette a példát. Ahhoz, hogy kenyér legyen, tápláló kenyér legyen, ahhoz a búzamagnak fel kell adnia önmagát. El kell rothadnia. Csak ha elrothad, csak ha megszűnik, csak akkor születhet abból életet adó és tápláló kenyér. De Jézus ezt az elrothadást, ezt az elpusztulást érdekes módon egyenlővé teszi a megdicsőüléssel. Ha valaki itt nagy vallástörténeti összefüggésekre gondolna, azt hiszem mellé lőne, ha ezt az egyenlőségi jelet számításon és figyelmen kívül hagyná. Ezzel Jézus elmondta azt, hogy a megdicsőülés nála nem más, minthogy Ő elrothad azért, hogy másoknak élete legyen. Persze ez eddig mind szép teológiai mondat, ha a következő kérdést az ember nem tenné föl. Mégpedig azt a kérdést, hogy hogyan értsük azt a mondatot, amikor Jézus azt mondja: „Aki szereti a maga életét, elveszti azt és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre őrzi meg azt", s „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen". Sokkal többről van itt szó, mint arról, amit mi egyáltalán Jézus követésének szoktunk nevezni. Szó van arról az imitációról, amely Jézust nemcsak a maga tanításában, hanem az elrothadásában is kell, hogy imitálja és kövesse. Tegnap itt relatívvá próbálták tenni a Szentírásnak, ill. Jézusnak az üzenetét és mondanivalóját. Én csak azt szeretném mondani erre, hogy abból, amit most elmondtam, ezt az összefüggést nem szabad kivennünk. Jézus szolgálata — ez nem bizonyságtétel abban a leszűkített értelemben, ahogyan azt mi gondoljuk. Jézus szolgálata az az Ő követése az elpusztulásban is. Az egyháznak rá kell jönnie arra, hogy el kell rothadnia, mert csak úgy tud szolgálni az Ó Urának, még akkor is, ha olyan szépen kialakult, olyan nagy hatalom is. De neked és nekem is tudnom kell, hogy ezt az önmagunk feladását nem lehet kikerülnünk. Csak így válik a földbehullott gabonamagból mai kortársak számára életfenntartó táplálék. Gémes István (Az ifj. konferencián elhagzott áhitat.) STOCKHOLM. Január 6-án sikeres hangversenyt adott a stockholmi Oskar templom gyülekezeti termében a Stockholmi Magyar Énekkar, valamint énekes és hangszeres szólistái. Vezényelt Maros Miklós zeneszerző. A műsort Bárdos, Brahms, Bach, Kodály, Mendelssohn, Puccini műveiből és az egyházzene kiváló alkotásaiból, s régi, kedves karácsonyi énekekből állították össze. A svéd egyház ökumenikus alapon havonta összegyűjti a külföldi egyházak ifjúságát. A svédeken kívül dánok, finnek, németek, norvégok és a keleti országok egyházai vesznek részt. Ezeknek az estéknek célja, hogy minden egyház a saját nemzeti jellegzetességét mutassa be. Nov. 20-a programfelelőse a magyar egyház volt. A estét ifjúsági istentisztelettel kötötték össze, amelyen 200—250 fiatal vett részt. Utána volt a „magyar est". Népdalénekléssel nyitották meg, utána Kellner Ilona teol. hallgató vetitettképes beszámolót tartott, s beszélt a katolikus és protestáns egyházak helyzetéről Magyarországon és az emigrációban. Majd Maros Miklós zeneszerző kíséretével Maros Ilona énekelt. Az estét egyházi énekekkel fejezték be, melyeket a résztvevők együtt énekeltek a magyarokkal. LÉGRÁD, Jugoszlávia. Felavatták október 24-én a megújított magyar evangélikus templomot. Az igehirdetés szolgálatát Vlado Deutsch zágrábi esperes végezte. Szólót énekelt Kunz László, verseiből felolvasott Kovács István (Budapest). A templom renoválási költségei kerek 4000 dollárt tettek ki. Ebből az összegből 2000 dollárt az Ev. Világszövetség, 1000 dollárt külföldi magyar gyülekezetek, 1000 dollárt pedig a légrádi hívek, elsősorban kisegítő munkák vállalásával, adtak össze. A légrádi gyülekezetről, ül. templomrenoválásról október 31-én ötperces adást sugárzott a 2. német televízió. Az adást kb. 90 millió ember látta. — A templomrenoválási ünnepélyen az ausztriai magyar evangélikus Egyháztanács küldöttséggel képviseltette magát. Egy német orgonaépítő-mester karácsonyra vadonatúj orgonamotorral ajándékozta meg a gyülekezetét. A teljesen megújított templomban így az orgona is megújul. GYÜLEKEZETEK ÍRJÁK
