Utitárs, 1970 (14. évfolyam, 3-12. szám)
1970-11-01 / 11-12. szám
A GYERTYA Gondolatok népdalaink ürügyén Jézus négy helyet említ, ahová nem szabad a gyertyánkat helyeznünk, ha azt akarjuk, hogy ki ne aludjon a világossága. Óva intett, hogy ne tegyük azt a „véka" alá, „edény" alá, „rejtekbe" és az „ágy alá" (Máté 5,15; Márk. 4, 21; Luk. 8,16 és 11, 33). Első a „véka". A véka a termés betakarításánál használatos mérőeszköz. A gazdálkodás, ipar, kereskedelem s a különböző foglalkozások jelképe. Itt arra figyelmeztet bennünket Jézus, hogy életünk világosságát ne helyezzük a kenyérkereső foglalkozásunk alá, nehogy a megélhetés üzleti szelleme kioltsa lelkünk világosságát. Mert a vékát gyertyatartóvá is tehetjük, hogy felette és ne alatta legyen a világosság. Ebben az esetben a véka is, meg az is, ami körülötte van, fénybe öltözik s kenyérkereső foglalkozásunk is az evangélium hordozójává, közvetítőjévé válik. Attól is óv Jézus, hogy a gyertyánkat ne fedjük be „edénnyel". Ez vonatkozhatik háztartási edényre és templomi edényre is. Az előbbi esetben a háztartás gondjára kell gondolnunk, amely sok keresztyén asszony életét annyira kitölti, hogy mellette a bizonyságtevő élet csak másodlagos helyre szorul. Jézus szava templomi edényre is vonatkozhat. Ez az az eset, amikor bizonyos vallási tennivalók, szertartások annyira megülik az igehirdető életét, hogy se ideje, se kedve nincs a lelkeket közvetlen érintkezés útján Krisztus közösségébe vezetni. Vallásosabb, mint amilyen keresztyén. Világossága „templomi edény" alól pislákol elő. Krisztus harmadik figyelmeztetése a gyertya „ágy alá" rejtésétől óv. Az ágy a testi élet szimbóluma, különös vonatkozással a pihenésre. Nagyon sokaknál azonban nemcsak a lustaságot, hanem a bujaságot is jelképezi. A szexuális kicsapongás még a törvényes házasság keretei között is kioltja a Lélek világosságát. Hány élet aludt ki már így s hullt lelki éjszakába. Ha a nemi élet nem válik szentté számunkra, akkor előbb-utóbb szennyé lesz. Végül arra figyelmeztet Jézus, hogy lelkünk világosságát ne tegyük „rejtekbe". Ez tapint rá leginkább az elevenünkre, mert ez a megbénító félelmet jelenti. Félünk s ezért világosságunkat „rejtekben" tartjuk. A félelmünk erőhiányunkból származik. Honnan van a tanítványok rettenthetetlen bátorsága pünkösd után? Onnét, hogy volt belső erőtartalékuk a világ legyőzésére. Lelki erőt senki sem kaphat, aki öncélként Nem akarok zenetudós szerepében tetszelegni, csak néhány gondolatot közölni, amelyek komponálás közben jutottak eszembe, és amelyeket talán mások, nem muzsikusok is, érdeklődéssel olvasnának. * Magyar zeneszerzők érdeklődéssel fordultak és fordulnak ma is a magyar népzene felé. Bartók és Kodály, valamint a náluk kisebb, de talán számunkra, magyarok és a magyar népdalok kedvelői számára mégis igen kedves mesterek egy egész könyvtárnyi népdalfeldolgozást írtak, amelyeket rendszeresen játszanak szinte a világ minden részében. Mi magyarok állandóan vitatjuk ezeknek a népdalfeldolgozásoknak a hitelét. A mai napig hallani azokat a már túl elcsépeltnek és unalmasnak ható vádakat, hogy Bartók és Kodály meghamisították a magyar népdalt. E megállapítás mellett mindig kommentár nélkül mentem el, esetleg egy kézlegyintéssel, márcsak azért is, mert ismerem valamennyire azt a jellemvonásunkat, hogy nagyon szeretünk vitatkozni, csepülni dolgokat. Komoly véleményeket mondunk anélkül, hogy alaposan ismernénk legalább egy kicsit is azt a tényt vagy dolgot, ami a szóbanforgó vita, vagy csepülés tárgya. (Nem okvetlenül muzsikus feladata, hogy erről értekezzen; nem is érzem magam eléggé felkészültnek ahhoz, hogy ezt a témát válasszam kidolgozásra, de egyszer szívesen olvasnék bővebb fejtegetést ennek okairól. A következményeiről nem olyan fontos, azt ismerem gyakorlatból. Sajnos!) így állunk Bartókkal, Kodállyal és szegény népdalainkkal is. Azt hisszük, hogy néhány nóta ismeretével már eleget tudunk, és aki ennél többet tud — ezt ugyan nem ismerjük be egészen —, az már hamisít, mert az már nem a nép, így nem is a nép dalát ismeri. Kicsit talán erősen fogalmaztam, de így igaz és ez adta az indítóokot, hogy megpróbáljak felvázolni néhány kérdést, hátha tudsz valamilyen tájékozódási lekeresi. Sokan azért vágyakoznak utána, hogy az Isten országa munkájában egyéni sikereket érjenek el. Ez pedig végzetes veszedelem. A lelki világosság kialszik mindig, ha a Szentlélek nem táplálja a lángját. Kérd, várd és fogadd el Istennek a Lelkét, akkor nem alszik ki a világosságod, nem kerül rossz helyre a gyertyád. Stanley Jones hetőséget adni és nem fognak a kedves olvasók engem is hamisítónak tekinteni. Bár nem mondom, ilyen „hamisítók" közé szívesen kerülök! A kérdések közül az első rögtön választ ad egy másik kérdésre (ha van ilyen): miért az Ütitársban jelenik meg ez a cikk? Egyházzenei gyakorlatomból indulok ki. Gyülekezeti-ének hallgatása közben állandóan kérdezem magamtól; miért nem tud egy magyar gyülekezet ritmusban énekelni? És kérdeztem másokat is, azokat, akik tudják és azokat is, akik nem tudják követni az orgona ritmusát. Különböző válaszokat kaptam, valamint néhány jó tanácsot, miszerint lehetetlent ne kívánjak, úgysem fognak ők ennél ritmikusabban énekelni. Nem azért, mert nincs meg bennük a jó szándék, hanem mert nem tudnak. A magyar ember önérzetes. Erre gondoltam, amikor megpróbálkoztam a magyar himnusszal. Az mégsem lehet, hogy egy önérzetes magyar ne tudja elénekelni a Himnuszt. De hiába. Az eredmény: néhányszor majdnem kudarcba fulladt a Himnusz eléneklése. Mit lehet itt tenni? Lehet, hogy ez az éneklés nem is csak ritmustalan, hanem van ennek valami törvényszerűsége? Ebből a szempontból viszgálgattam meg a magyar népdalt. Maros Miklós Sok a tennivaló Uram, sok a tennivalóm. Nem elég az erőm hozzá. Segíts hogy különbséget tudjak tenni a fontos és kevésbé fontos dolgok között. Adj annyi erőt, amennyire éppen szükségem van, hogy elvégezzem a feladatomat. Akkor áldás lesz minden pillanatom. B. G. Hallqvist Bibliaolvasó kalauzt közlünk lapunk mostani számában, mely a herrnhuti testvérgyülekezet r 971-re kiadott Losungja alapján készült. A vasárnapok és az un. „heti ige" után (melyeket vastagbetűvel jelöltünk) következő hét igehely a hét egy-egy napjára szól. 8
