Utitárs, 1969 (13. évfolyam, 7-12. szám)
1969-09-01 / 9-10. szám
Dr. Tóth János: Az emberi méltóság forradalma Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amit az Egyesült Nemzetek közgyűlése 1948-ban fogadott el, új korszakot nyitott meg az emberiség politikai életében. Egyetemessé tette a szabadságjogokat. Egyetemessé tárgyi értelemben: a klasszikus egyéni jogokat kibővítette a gazdasági, szociális és kulturális jogokkal. Egyetemessé érvényesülési körök tekintetében: minden ember, mindenféle megkülönböztetés nélkül kell hogy részesüljön ezekben a jogokban. Ezenkívül kifejezte az egyes embereknek egy új, igazságosabb világrendre való jogát és igényét a felsorolt jogok érvényesítésére. Végül az Egyetemes Nyilatkozat formájában megszületett az egész emberiség számára egy újfajta forradalom, az emberi méltóság forradalmának évszázadokra kiható kiáltványa. „Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az a közös eszmény, amelynek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell" — állapította meg a Nyilatkozat bevezetője. Az emberiség történelmének eddig egyetlen olyan okmánya az Egyetemes Nyilatkozat, mely a kínai, az indiai, az elő-ázsiai, az európai és az amerikai kultúráknak az emberek szabadságára vonatkozó közös kultúrkincsét fejezi ki. Ez a közös cselekvési alap, amelyben különböző történelmi vallások hívei, agnosztikusok és ateisták mind meg tudnak egyezni, amit közös megértéssel az emberi lét tartalmaként elismernek és megvalósítandónak tartanak. Ma, amikor az egész világ újat kívánó fiatalsága mindenütt forradalmi programot és célokat keres, az Egyetemes Nyilatkozatnak azt a tulajdonságát, hogy éppoly forradalmi, mint amilyen egyetemes, nem lehet eléggé kiemelni. Azért forradalmi, mert a benne foglalt követelmények megvalósítása a társadalom jelenlegi rendjének alapvető megváltoztatását, átalakítását igényli. Ezt az Egyetemes Nyilatkozatban kijelentett átformáló, átszervező igényt az emberi jogok szakértői és maga az Egyesült Nemzetek Emberi Jogokkal foglalkozó Bizottsága egyre tisztább?,n felismerik és kifejezésre juttatták. Rendezd előfizetésedet! Forradalmi ez az Egyetemes Nyilatkozat azért is, mert az államhatalom ellen irányul. De egészen újfajta forradalom: az államhatalomnak nem a megdöntését és átvételét, hanem annak részekre bontását, decentralizációját, a benne való újfajta közreműködést követeli. Az államhatalom és az egyes ember konfrontációjában az Egyetemes Nyilatkozat az egyén igazát hirdeti. Ez azonban az egyéni felelősség nagymértékű megnövekedését is jelenti. Az Egyetemes Nyilatkozat nemcsak a jogokat és szabadságokat, de az azokért való felelősséget is egyetemessé tette. A múlt században a gazdasági, szociális és kulturális jogok kivívására az ipari államokban mindenütt szocialista és szakszervezeti mozgalmak indultak. Néhány generáció áldozatos küzdelme ezen a téren jelentős eredményeket hozott. Az emberi jogok egyetemes megvalósítása lehetetlennek tűnik anélkül, hogy azok kivívására világszerte széleskörű társadalmi mozgalom ne bontakozzék ki. Ezt a mozgalmat nevezem az emberi méltóság forradalmának. Az emberi jogok megvalósítását célul kitűző emberi méltóság forradalmának világmozgalommá kell növekednie, világméretű stratégiával a felelősség világméretű megszervezésére és érvényesítésére. Ebben a világmozgalomban az ifjúságra nagyon fontos szerep hárul. Elégedetlensége az eddigi kudarcokkal, a mai életkörülményeket igazolni hivatott álszent ideológiákkal, elhasználatlan lendülete és vágya valami jobb után, mind arra teszik alkalmassá, hogy ennek a forradalomnak lelkes hívévé váljék. A mozgalom kezdeményezése viszont a keresztyén egyházak feladata. A keresztyén egyházak napjainkban egyre jobban tudatára ébrednek a szeretet mai dimenziójának és ebből származó felelősségüknek. Mutatja ezt a II. Vatikáni Zsinat tanítása, különösen a Gaudium et Spes konstitúció, a Populorum Progressio pápai enciklika és az ökumenikus Tanács több megnyilatkozása, legutóbb az 1968. júliusi Uppsalai Közgyűlés határozatai. Krisztus kétezer évvel ezelőtt minden kétséget kizáróan állást foglalt a hatalom kérdésében. Tanítványainak ezt mondta: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok" (Máté 20, 25—27). Huszonnégy évvel ezelőtt, amikor a második világháború borzalmai a hatalom és felelősség szétszakadásának fenyegető mélységeibe taszították az emberiséget, Dietrich Bonhoeffer német evangélikus teológus, a felelősségről ezeket írta: „A történelem alakulásáért viselt felelősségünket semmi sem tudja megszüntetni; ezt a felelősségünket ugyanis Isten rótta ki ránk. De aki ezt így tudja felfogni, az a meddő kritikán és opportunizmuson felülemelkedve megtalálja a megfelelő kapcsolatot a világ eseményeivel. A végső, felelősen feltett kérdés ... az, hogy milyen lesz a következő generáció élete. — A felelősséget mindig könnyebb elvileg, mint gyakorlati döntésekben vállalni. A fiatal nemzedék azonban mindig megérzi, ki mikor cselekszik csupán elvi, vagy eleven, valóságos felelősségérzetből — annál is inkább, hiszen az ő saját jövendőjéről van szó" (Wiederstand und Ergebung, 1964). A mi feladatunk és felelősségünk ma, hogy az emberiséget az eggyé vált világban az emberi méltóság forradalmának kivívásával s az emberi jogok és szabadságok megvalósításával szolgáljuk. (Az előadás teljes szövege megjelent a Katolikus Szemle (Róma) igóg/2. számában, 97—109.) A 10. Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencián (Bolzano, Olaszország) 1969. március 30-án elhangzott megnyitó előadás zárószakasza. Rádióadásaink A Norvég Egyházi Misszió magyarnyelvű rádióadásai minden pénteken, középeurópai idő szerint délután hatkor, a 41 méteres hullámhosszon hallhatók. Oslo, Norvégia. Körülbelül 800 résztvevővel tartották meg a norvég fővárosban a Keresztyén Orvosok 3. Nemzetközi Kongresszusát. Tárgyalásai központjában etikai és missziói kérdések álltak. 5