Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3-4. szám
tyaSurt*^ f\\ X KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XII. évf. 3—4 szám Megjelenik havonként 1968. húsvét Fordulópont Milyen fordulópont? A feltámadás, Krisztus feltámadása természetesen. Kik számára fordulópont? Egy maroknyi, megrémített tanítványi sereg számára? Igen, de nemcsak az ő számukra, hanem fordulópont az emberiség történetében is. Húsvét reggelének fényében világosan kitűnik, hogy Krisztus fordulópontot jelent a történelem, az emberiség története, a teremtett világ számára. Időszámításunk is mintegy külső jele ennek. Ma a Krisztus utáni 1968-as esztendőt írjuk, mint ahogy beszélünk Krisztus születése előtti időről is. Sőt ez még akkor is áll, hogyha egyesek nem említik a nevét, csupán időszámításunk kezdete előtti vagy időszámításunk kezdete utáni időről beszélnek. Maga az idő őkörüle fordul meg. Ő az idő közepe. Ö választja szét az előtte lefolyt, kezdet nélküli időt (mivelhogy az örökkévalóságnak nincsen kezdete), az utána következő, vég nélküli időtől (mivelhogy az örökkévalóság sohasem ér véget). Ő áll, mint fordulópont az idő és az örökkévalóság közepén. Ő azonban nemcsak ebben a külső értelemben fordulópont. Mélyebb értelemben is az. Előtte az élet nem ugyanaz, mint utána. Húsvét reggelén ez különösen is érzékelhetően áll előttünk. Minden időszak, az emberi történelem során, szerette magát fordulópontnak tekinteni. így sokak szemében a maga technikai berendezkedésével, szociális intézményeivel, kényelmével és jólétével éppen a mi korunk jelenti a tulajdonképpeni fordulópontot. Korunkról nehéz diagnózist felállítani. Néhány vonása nyilvánvaló. A stress, vagyis túlhajszoltság. A bőség ellenére meglévő kielégítetlenség. A hajsza. Mi után? A demokrácia-nyújtotta szabadság közepette törtetünk a nagyobb szabadság után, s azt hisszük, hogy ezt akkor érjük el, hogyha a tiszta és becsületes élet parancsa alól felszabadítjuk magunkat. Mintha elfelejtettük volna a régi figyelmeztetést: aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek. Mindent a feje tetejére állítunk, csakhogy újnak, időszerűnek és modernnek nevezhessük. A tizen-évesek közül sokan veszélyes kábítószerek fogyasztásába kezdtek, hogy megszabaduljanak attól az utálattól, amit a felnőttek magas életszínvonalnak neveznek. Egy ismert pszichiáter szerint nyugodtan lelki betegnek lehet nevezni korunkat. A betegség okát nehéz megállapítani. Talán a két világháború nyomaival van dolgunk. Nem Fénylik a fényes nap Nagy, szép fényességgel Zeng a csillagos ég Szép dicséretekkel. Minden állatok is Mostan vigadoznak, Fák, füvek, virágok Erősen újulnak. A vizek jegei is Már elolvadnak, Szépszavú madarak örülnek tavasznak. Mi is azért mostan E húsvét ünnepben, Dicsérjük a Krisztust, Feltámadott testben, tudjuk. Nem csoda, hogy olyan kor, mely magát tekinti fordulópontnak, hátat fordít Krisztusnak. Volt jóléti társadalmunkban egyszer egy közönséges, egyszerű ember. Korunk mértékét alkalmazva a szerencsére, szerencsés embernek nevezhetnénk. Aranyos felesége volt, kedvesek voltak a gyermekei, otthona és állása sem hagyott kívánnivalót maga után, személyét pedig tisztelet övezte. Egyszer, napi sétája közben, a tavasz kezdődő egyik napsütése» délutánján meg akarta győzd magát arról, hogy ő mindenképpen szerencsés ember. Miközben elméjét lenaglalták a maga sötét gondolatai, figyelembe sem vette, hogy körülötte pezsdült a tavaszi természet, az útra sem ügyelt, melyen haladt, mindaddig, míg egy magas kerítés nem állta útját. A kerítés mögött ugyancsak emberek voltak, de betegek; nemcsak testileg, hanem lelkileg betegek. Megállás nélkül, botladozva, egymást rángatva járkáltak folyt. 8. old. Hogy megadta érnünk A húsvét-napokat, Tölthessük békében, Örömben azokat. Mondja minden ember: Ámen. Feltámadt a Krisztus, Az áldott Űr Jézus. Meggyőzte a halált És életet talált Nekünk, híveinek, Azért hát vigadjunk, Nagy hálákat adjunk A mi Istenünknek. Mondja minden ember: Ámen. (Hétfalusi rigmusok) Húsvét
