Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1968-03-01 / 3-4. szám

Filmek

Felszámolás a múlttal

AKIK ELŐTTÜNK JÁRTAK . . .

Kaj Műnk

Kaj Műnk dán lelkész hazája német megszállása idején, 1944-ben pusztult el. Kierkegaard mellett ő is igen eredeti módon szólaltatta meg a keresztyén üzenetet. A mögött, amit mondott, valóban ott volt egész egyénisége. Mivel maga is megtapasztalta a kétségeket, igen megértőén tudott szólni a ma kétkedő emberéhez. — Tamásról így ír:

Tamás kételkedett, Tamás tagadott — mégis az Ür tanítványa volt, mert kitartott amellett, akihez egyszer elszegődött s aki egykor őt elhívta. Kételkedése és reménytelensége ellenére tette ezt s ezért nem vettetett el, hanem részesült a hitben, amit ő egymaga semmiképpen sem tudott volna megszerezni.

De nem egyszerre kapta meg ezt a hitet. Jézusnak az a taktikája, hogy egyszer csak megjelenik. Váratlanul. S akkor sem vitázik vagy érvel. Csak megmutatja oldalát és kezeit, felfedi sebeit.

Látod, ez számodra az evangélium. Számodra, aki kétség és hit között hányódsz, akit kísértések és megpróbáltatások környékeztek meg. Az evangélium nem azért jön hozzád, hogy kioktasson vagy dogmákat kényszerítsen rád, vagy hogy ítéletet tartson feletted, hanem hogy szíved dobbanásait figyelje. Ha a szíved Uradért, Krisztusodért dobog, akkor az az Urat választotta — bármint legyen is a világon — s így az övé vagy. Ilyenkor hangzik feléd az evangélium: Légy hű! Tarts ki! — A hit bizonyossága nagy ajándék, de te azok közé tartozol, akiknek az nem magától értetődő dolog. De a Mester a Tamás-lelkülettel is tud mit kezdeni; az ilyeneknek is ott a helyük a tanítványok között. Tudd meg: amikor eljött az ideje, ő maga szab véget bizonytalanságodnak és kishitűségednek . . . Majd meg fogod érteni, hogy nem azon van a hangsúly, amit nem bírsz felfogni. Krisztusnak voltak tanítványai, akiknek az ilyen kifejezések, mint szűztől való születés, testünk feltámadása, szentség és így tovább — értelmetlen szavak voltak csupán. Te hagyd ezeket, ne ezekre figyelj ! Őrizkedj a terméketlen és sokszor beteges spekulációktól afelett, hogy hivő vagy-e vagy nem. Légy hű ahhoz, akit szíved egyszer s mindenkorra választott. És éld a gyakorlati keresztyénséget. Amikor majd itt lesz az ő ideje, ő maga nyitja meg az ajtókat, jön élő-elevenen hozzád s mutatja meg éretted átszegezett kezét... Te pedig — engedve neki — bűntudattól és boldogságtól telten, dagodva mondod majd neki: „Én Uram és én Istenem!"

Elhangzott 1967 nagyhetén, a meluni ifjúsági konferencián.

Az utóbbi hetekben két magyar filmet láttam. Valószínűleg nemcsak számomra volt különlegesség. Ezzel okolhatom meg, hogy írok róluk. A bennük rejlő kérdések ugyanis a kintlevő magyarságot is érintik, nemcsak a hazait. Az élete derekán élő jelen magyar generáció múltjáról van szó, illetve az ezzel való szembenézésről.

Az egyik film egy magyar paraszt 30 esztendejéről ad számot. Innen a címe is: „Tízezer nap". Valahol a „Viharsarok"-ban zajlik le a főszereplő élete. öngyilkossági kísérlete után mondja el fiának élete kálváriáját, mely harminc esztendő csalódásain vezetett keresztül. Cselédsorban, kubikosként tengődik az élete. A hideg tél miatt szalmát lop, hogy újesztendőt meleg szobában köszönthessen. Csendőrök fogják el e miatt. Éhezik, s a családja miatt is, néhány társával megtöri a kubikusok sztrájkját, olcsóbb bérért dolgozik. A sztrájkolok bosszúját szenvedi el e miatt. Földosztáskor boldogan kezdi el saját földjén a munkát, de elviszik a termését s megint azért kerül a hatóságokkal ellentétbe, mert visszalopja magának. Fogságában elnézi, ahogy a rendőr lelövi egy társát, és a faluja e miatt veti meg. Végre mikor a kolhozba toboroznak, nem tud megbirkózni a gondolattal, hogy „reakciósnak" nézzék, aláírja az eléje tett írást, — de utána felakasztja magát.

Valószínűleg több részletet kihagytam, de a lényeges az az útleírás, mely egy, a népével szenvedő ember életét mutatja be a vásznon. Fiát már látszólag mindez nem érinti. Olimpiai versenyző, a fővárosban él, útja más jövőbe vezet. Hogy az ő útja igéretesebb-e, arról nem

ÚTRAVALÓ

A lapunk kiadásában megjelent szép kiállítású, 410 oldalas könyv az egyházi esztendő minden reggelére rövid meditációt, naponkénti útravalót tartalmaz. Az áhítatok oly jellegűek, hogy minden felekezet hívei épüléssel használhatják.

Ára fűzve DM 12.— kötve DM 15.—

Megrendelhető a lelkészi hivatalok révén, vagy közvetlen iratterjesztésünk címén: Szépfalusi István lelkész,

A-1092 Wien 9, Liechtensteinstr. 20I9, Ausztria.

sokat mond a film. Inkább a rendező hitvallását halljuk, amikor a végső jelenetben kitárja a (magyar) tenger horizontját, hogy vele az emberiség jövőjének univerzális útját érzékeltesse. Itt összesűrűsödik a film igazi mondanivalója: a magyar kubikos életéből egyetemes emberi mondanivaló szólal meg. A szociális elnyomás és nyomor nem részletkérdés egy önmagával foglalkozó nemzet életében, hanem az egész emberiség kérdése. A terror és az erőszak rendszere se csupán egy nemzet jövőjének csődje, hanem az egész emberiségé. Igaz ugyan, hogy az ide szóló mondanivalót a rendező az 56-os eseményekhez kapcsolja. De a lényeges, hogy elmondta, mert egyetemes érvényű a „tízezer nap" mindegyikére. A magyarság jövőjére éppenúgy, mint az egész világéra. A mondanivaló tárgyilagos, s a vád az emberiség tragédiáját kiáltja el egy névtelen emberéleten keresztül. S ha a fiatal nemzedéket új tervek is hajszolják a jövő felé, mégse tud elmenni az apa múltjának vallomása és tanulsága mellett. Legalábbis úgy értettem, hogy a film nem az emlékeket akarja kiirtani vagy lekicsinyelni, hanem rajtuk keresztül akar tanítani egy jövőbe induló nemzedéket azzal, hogy szívére köti: ne így, hanem a teljes emberiség előtti felelősséggel.

A másik filmből még inkább megszólal ez a múlt élményén tájékozódó intés a jövőbe. „Hideg napok" címen tárgyalja az 1942-es újvidéki tömeggyilkosságot, amikor a német hadsereg nyomaiban bevonuló magyar katonaság szerbek és zsidók elleni vérszomjas „megtorlása" háromezernyi emberéletet fullasztott a befagyott Dunába. Az események négy szereplője (három tiszt és egy közlegény) várja az ítéletet. Elemzik maguk között, hogy mi és hogyan történt. Kiki a maga körül lefolyt eseményeket mondogatja azokról a napokról, amikor az események peremén ők maguk is szinte véletlenül részeseivé váltak a rémes tömeggyilkosságnak. Amolyan „ártatlan" bűnösökkel állunk szemben, akik saját belátásuk szerint „mindent megtettek" arra, hogy segítsenek, s csak itt-ott engedtek egy-egy hópelyhet elindulni a lavina útjára. Láncszemek, akik nem tudják, honnan jönnek az intézkedések, s hogy hova vezetnek a tetteik. Egy pokoli gépezet fogaskerekében csak egy lényegtelennek látszó ponton kapcsolódnak a nagyobb kerékbe, amely a gépefolyt. 12. old.

2