Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-07-01 / 7-8. szám
KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XII. évf. y—8 szám Megjelenik havonként ig68. július-augusztus Pár Lagerkvist: A PARADICSOMBAN A váxjöi ifjúsági konferencián Pár Lagerkvistről, a Nobel-díjas svéd íróról, Kerényi Magda tartott előadást. Az alábbi elbeszélés Lagerkvist tollából származik, helyszűke miatt csak rövidítve közöljük. És szólt az Űr: Mindent elrendeztem számotokra. Olyan jól, amilyen jól csak tudtam. Ültettem krumplit, rizst, borsót, mindenféle ehető növényt, teremtettem állatokat, amelyeket meg tudtok szelídíteni, állatokat, amelyekre vadászni tudtok, csináltam hegyeket, föltaláltam a napsütést, aminek biztosan fogtok örülni, tettem holdat és csillagokat az égre, melyekhez igazodhattok, míg fel nem nőttök és órátok nem lesz. Remélem jól fogjátok magatokat érezni. — De el ne felejtsetek a tudás fájáról enni, hogy okosak és tapasztaltak legyetek. Az emberek meghajoltak alázattal az Ür előtt, köszönjük, mondták. Elkezdték művelni a földet, vetettek, arattak, szaporodtak, betöltötték a földet. A tudás fájáról szorgalmasan ettek, mint ahogy az Űr meghagyta nekik, de értelmesek mégsem lettek. Ravaszak, felvilágosodottak lettek, sok tekintetben kiválóak, de értelmesek nem lettek. Létük egyre inkább bonyolult lett, az életet nehézzé tették. Egyszer aztán előállt egy ember, aki igen szenvedett emiatt, s ezt mondta az Űrnak: Az emberek olyan különösen viselkednek a földön. Egyre okosabbak és ravaszabbak lesznek, de tudásukat rosszra használják. Valami baj lehet a tudás fájával. Micsoda — szólt az Űr —, a tudás fájával lenne baj? Az nem lehet. Az csak ilyen lehet, legalábbis én nem tudtam jobban megcsinálni. Ha te jobban tudod, hogy milyennek kellene lennie, hát mondd meg. Az ember ezt nem tudta megmondani, de azt tudta, hogy az emberek nem lettek értelmesek tőle. A fa nem lehet más — mondta az Űr —, bár lehet, hogy egy kicsit nehéz a gyümölcsével élni. Viszont kell, hogy nehéz legyen. Valamire nektek is rá kell jönnötök, különben nincs értelme az életeteknek. Csak nem kell titeket állandóan etetni mint a csecsemőket? Véleményem szerint a fa legjobb minden találmányom között, s ha nem vagytok méltóak arra, hogy egyetek róla, akkor nem lehet tovább emberi életről szó. Menj vissza és ezt mondd meg nekik a földön. Amint elment az ember, az Űr nagyon szomorú lett. Mert ha valami mást kifogásoltak volna, az nem lett volna baj. De éppen a tudás fáját! Az igazán szívügye volt, hiszen olyan nehéz volt megteremteni ezt a fát, s hogyan tudnának enélkül élni az emberek? Ott ült, s az emberek hálátlanságán gondolkodott. Ki tudja meddig ült így, az idő talán gyorsan telik az örökkévalóságban, és az Ür gondolatának szárnycsapásai számunkra évezredeket jelentenek. Akkor ismét jött valaki, ezalkalommal maga Gábriel arkangyal: Nem tudod elképzelni, hogy mi van a paradicsomban! Mindent tönkre akarnak tenni, s a legkülönbözőbb gonoszágokat találják ki. Pár Lagerkvist Olyan lárma van, hogy alig lehet kibírni. A tudás fájának undok gyümölcseit vagdalják egymás fejéhez nagy puffanással. Azt kiabálják, hogy ők okosabbak nálad, mert jobb dolgokat tudnak feltalálni. Borzalmas szörnyetegeik vannak, amikkel mindent feldúlnak, s gépmadaraik tüzet és rombolást okádnak mindenfelé. A pokolban szerencsére sohasem voltam, de az lehet ilyen . . . Mindennek a tudás fája az oka. Sohasem kellett volna ezt a fát odaadni nekik, ezt mondtam neked rögtön az elején. Az Úr lenézett a földre s látta, hogy mindez igaz. Fájó teremtőleikében rettenetes harag lobbant lángra. Szeme villámlott, s elküldte seregeit, akik kiűzték az embert minden gonosz találmányával együtt a szávi sivatagba, ahol folyt. 8. old.
